Érték van a roncsban is

Aki autóval közlekedik Marosvásárhelyről Mező-bergenye irányába, a csittszentiváni letérőnél láthatja, hogy viszonylag rövid időn belül hogyan nőtte ki magát az az autóbontó, amely pár ronccsal kezdte. 

Az autóbontót Kenyeres Sándor vezeti. 

– Hogyan sikerült felfuttatni ezt a vállalkozást? – kérdeztük a cég vezetőjét.

 – Igazából ez a vállalkozás nem is bontónak indult. Az elején még nem tudtam, hogy mi lesz itt. Két-három autóval próbálkoztam. Ahogy az emberek meglátták az útról, megálltak, bejöttek és érdeklődtek, mi van itt, bontó? S máris kerestek valamit. 2005-ben így adódott az ötlet, 2006-tól kezdtünk el bontással foglalkozni. Ahogy nőtt a kereslet az alkatrészek iránt, egyre több lerobbant autót hoztunk külföldről, ahol nagyobb a felhozatal. Ezenkívül belföldről is vásároltunk. Ahol jobb az ár, onnan veszünk autót. 

 – Milyen márkákra szakosodtak?

 – Mindenféle autónk van, főleg német márkák – Volkswagen, Audi, Mercedes, Opel, Ford –, de vannak francia és olasz autóink is. Abból a márkából hozunk több törött autót, amiből nálunk több fut az utakon, mert ezekhez kell az alkatrész. Abból a márkából, amiből egy-kettő van a megyében, hiába vásárolok, mert az csak a helyet foglalja az udvaron. 

 – Mekkora területen fekszik a bontó?

 – Megközelítőleg két hektáron. Viszont nem ez a mérvadó. A lényeg az, hogy olyan autókat tároljunk, amire kereslet van. A lecsupaszított autókat addig tartjuk, míg futnak azonos modellek az utakon. Ha már nagyon régi a modell, eladjuk az ócskavasba. Az alkatrészek egy részét az autókban, más részét a polcokon tároljuk. A motorokat, a kapcsolószekrényeket például a raktárakban, hogy az eső ne verje, de vannak kevésbé értékes alkatrészek, amelyeknek nem árt a víz, ezeket nem tesszük be a raktárba. 

– Az autóbontás előtt mivel foglalkozott? 

 – Mindig autókkal kapcsolatos foglalkozásom volt. Tíz évig taxiztam, de aztán láttam, hogy nincs benne nagy haszon. Az autóbontás jobban jövedelmez. Köztudott, hogy „a szemétben több pénz van”. Más szemében egy totálkáros autó szemét, viszont én belelátok, tudom, mit lehet értékesíteni belőle. 

 – Milyen a bontó forgalma?

 – Meglehetősen elégedettek vagyunk, ahhoz képest, hogy Maros megyében sok, 25 engedélyezett autóbontó van. Ezzel szemben Brassóban négy, Bukarestben csak 19 van. Különben a Gépkocsibejegyzési Hivatal (RAR) oldalán meg lehet nézni, hány bontó van a környéken. Maros megyében tehát nagyon jól kell csinálni ahhoz, hogy forgalom legyen, hogy az alkalmazottak bérét és a költségeket kihozzuk. De úgy kell dolgozzunk, hogy fejlődni is lehessen. A régebbi teleppel szemben vettünk egy egyhektáros területet, ott terjeszkedhetünk, fejleszthetjük a vállalkozást. A meglévő két garázs már elég zsúfolt, újabb garázsokat kell építeni. 

 – A RAR az autóbontókat is nyilvántartja?

 – Igen. Minden, ami autóval kapcsolatos, náluk nyilvántartásban van, legyen az gumiszerviz vagy bontó. Vannak bizonyos alkatrészek, amelyeket bontóban nem szabad forgalmazzunk, mint például a fékkel és a kormányművel kapcsolatosak. 

 – Most hogy működik a roncsautóprogram? 

 – Nemrég indult újra, a roncsokat le lehet adni, kiállítjuk az iratokat, a tulajdonosokat ellátjuk jó tanácsokkal, ami az ügyintézést, a forgalomból való törlést illeti. Az, aki nem szándékszik új autót vásárolni, eladhatja a jogát, a roncsért ezer lejt kaphat, többet, mintha ócskavasba adná az autóját. A kormány jelenleg 6500 lejt folyósít azoknak, akik új autót vásárolnak. Régebb, a Borbély László minisztersége idején három értékjegyet lehetett hasznosítani, ezek értéke egyenként 3500 lej volt. Akkor sokkal jobban működött a roncsautóprogram, mint most. 

 – Nem azért ment jobban, mert időközben 

„elfogytak” a roncsautók? 

 – Nem fogynak el soha! 

 – Melyek a legkeresettebb alkatrészek? 

 – Vannak olyan alkatrészek, amelyeket naponta, s vannak, amelyeket ritkábban keresnek. Főként motorikus elemeket, váltókat vásárolnak. Aztán a karosszériaelemek is elég keresettek. A 4-es Golfhoz, amiből rengeteg fut, s ami a Dacia helyét vette át, vásárolnak több alkatrészt.