Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Shakespeare-nek a szeme se rebbent a vén Kronborg ódon falában, amikor megtudta, hogy Romániából jöttem. Látott ő már rosszabbakat is a múló századok során. Tragikus sorsú hőse, Hamlet is zavartalanul pihent jelképes sírhelyén a helsingőri temetőben. Már nem izgatja a lenni vagy nem lenni nyugtalanító kérdése. Jó néhányan azonban több mint egy hete kevésbé csendesek Dániában, mint a meggyilkolt apja szellemét idéző királyfi. A tanárok egy része kényszerült munkabeszüntetésre. Aminek persze sok-sok gyermek örvend. A szüleik kevésbé. Van ilyen is ebben a magas életszínvonalú, civilizált országban, amelynek lakosságát állítólag a világ legboldogabbjai közé sorolják. A tanügyiek sem azért tiltakoznak, mert kicsi lenne a fizetésük, legalábbis így mondják. A pluszórák ügye okozza a nézeteltérést. A régiósítás itt már egy ideje zajló folyamatában az országos vezetés sok hatáskört átad a helyi önkormányzatoknak. Az oktatással is azok foglalkoznak. És úgy döntöttek, hogy megnövelik a pedagógusok normáját, módosítják a felkészülésükre eddig biztosított időbeosztást, illetve azt is másképp szabják meg, mint eddig, hogy a tanórák utáni foglalkozásokba miként kapcsolják be a tanerőket. Vannak egyéb dolgok is, amiket most nem részletezek, tény, hogy azok a tanárok, akik nem az állam által elkényeztetett közalkalmazotti státusnak örülnek, egyáltalán nem örülnek az intézkedésnek. Szakszervezeti képviselőik és a helyi önkormányzatok egyesületének reprezentánsai eddigi hosszú tárgyalásaikon nem tudtak megegyezni, ezért a munkáltatók, vagyis az önkormányzatok április 3-án bejelentették, hogy lockout van, az érintett tanerőknek be kell szüntetniük a munkát. Ez nem sztrájk, ezért nem így fogalmaztam az elején. Nem a munkavállaló nem akar dolgozni valami miatt, a munkáltató tiltja meg, hogy a tanárok dolgozzanak addig, amíg a vitatott problémát törvényerejű rendelettel nem szabályozzák. Bizonytalan időre az oktatás a fő vesztes. A munkaszünet idején a tanárok a fizetésük jelentős hányadát kapják a szakszervezettől. Amint a média jelzi, van annak miből adnia. Így különösebben senki sincs elkeseredve, az állam s az önkormányzat is megspórol tetemes összeget, persze azért vannak, akik sürgetnék a megegyezést. Nem a tanulók, mondtam már. De számos más támogatója is van a tiltakozó félnek. Koppenhága központjában a pompás városháza előtti téren vidám zenebona vonzza a tüntető tanárok köré a szimpatizánsokat, és gyűlnek javukra az aláírások. Hogy mikorra lesz megoldás, és kinek a javára döntenek, az még bizonytalan. Az viszont, hogy nem bukik bele az ország, sem a kormánya, biztosra vehető. Másképpen mennek errefelé a dolgok, mint mifelénk, még ha tapasztalhatunk is olykor itt-ott hasonló jelenségeket. És még ha tényleg orrunk is igazolja, hogy valami (itt-ott) bűzlik Dániában. De közelről sem annyira és olyan általánosan, mint az abszurditásokban rekordokat döntögető pátriánkban.