Izzasztó, „de karcsú még a nyár”. Hogyne lenne, csillagászatilag el sem kezdődött a kánikulaszezon!
Izzasztó, „de karcsú még a nyár”. Hogyne lenne, csillagászatilag el sem kezdődött a kánikulaszezon! Hivatalosan csak a nyári napfordulótól mondhatjuk, hogy tényleg megérkezett a forró évszak. A startot holnap 10,08 órára jósolják. Addig még sok minden történhet, tény viszont, hogy hetek óta joggal panaszkodunk, megöl ez a kutya meleg. S abba még nem is gondoltunk bele, mi jöhet ezután! De persze nem elsősorban a melegrekordoktól kell félnünk. Sokkal aggasztóbb mindaz, ami Romániában általános vonalon történik. Ekkora fejetlenséggel, ennyi tudatlan, felkészületlen vezetővel, értelmetlen intézkedéssel és döntéshozóval, mint manapság, talán még sohasem volt dolgunk. Mindez nem írható az agyakat felforraló, mindenkit kótyagossá tevő időjárás számlájára, noha bizonyára aligha van ember, akit ne viselnének meg a hol itt, hol ott váratlanul lecsapó, vagy menetrendszerűen beköszönő frontok. A számlánkat az a valós és jelképes csődtömeg terheli, ami erre a többre hivatott országra a sorsát irányítók alkalmatlansága, hatalmi visszaélései és korrupt ügyletei miatt nehezedik évtizedek óta. Az utóbbi időben különösen. S ha a gondolatmenet a számlák, a zsebek felé terelt, vegyük innen a friss példákat, amelyek a fenti kijelentést alátámasztják. Hivatkozhatnék a látványosan növekvő inflációra, amely már-már újra a nagy számok szintjét ostromolja, de inkább a jelentéktelennek tűnő drágulásokat említem, amiket nyilvánosan be se jelentettek. Többet fizetünk a kenyérét, többet a vízért, többet a… Nem sorolom, aki naponta vásárol az üzletben, piacon, benzinkútnál, nyilván tapasztalta, milyen kitartóan és visszafoghatatlanul drágul az élet. A napokban közreadott statisztikák is erre vallanak. A legutóbbi felmérések szerint az Európai Unió országai közül nálunk nőttek a legjobban a fogyasztói árak. Májusi adat, hogy az éves növekedés 4,6 százalékos volt, havi szinten 0,6 százalék. A listavezető Írországban egy év alatt mértek ekkora drágulást. De ne mondják, hogy csak olyasmivel példálózom, ami azt jelzi, az országunk sereghajtó, találtam olyan Eurostat-kimutatást is, amelyben Románia nem utolsó, hanem első helyen áll. 2017-ben Romániában nőtt a leggyorsabban az egy főre eső GDP. 11,6 százalékos volt a növekedés. Szép. A szakértők szerint ezt a számot az infláció növekedése és a lakosságszám csökkenése is számottevően növeli. A statisztika természetesen euróban számolt. Az Egyesült Királyságban, ahova oly sokan elmentek pénzt keresni, csak 2 százalékkal nőtt az egyes emberekre jutó GDP. És mégis megéri ott dolgozni, olyan munkát is végezni, amit az ottaniak nem vállalnak. Persze a vásárlóerő-paritást is figyelembe kell vennünk. Azt például, hogy az ottani átlagfizetésből hány liter benzint lehet vásárolni, és hányat itt. Apropó autózás: még mindig azon hüledezik nálunk a nép, hogy a szállításügyi miniszter mit mondott a sztrádaépítésről. Hogy ha lennének autópályáink, azok visszavetnék a gazdaságot, mert faképnél hagynának a külföldi befektetők. Jó, lehet, ezt úgy mondta, hogy közben a körmeit reszelte, a hőség miatt pedig gőzölgés lassította az agyműködését. De társult hozzá egy olyan felső szintű döntés is, hogy az ország nem igényli azt a segítséget, amit az EU-tól lehetne igénybe venni, inkább a román állami költségvetésből és honi magánvállalkozók hozzájárulásából teremtik elő a szükséges pénzalapot. Mit mondtam fentebb az észszerűtlen, érthetetlen döntéshozatalokról? Azt. S ez helyi szinten is lemérhető. Az EU-s alapok felhasználása tekintetében például. A marosvásárhelyi önkormányzat most sem remekel, egyike annak a nyolc romániai megyeszékhelynek, ahova újabban nem vonzottak európai pénzalapokat. Ugye milyen finoman fogalmazok? Az aktuális internetes sajtókritika, amit a polgármesteri hivatal épp mostanság próbál kevés meggyőzőerővel cáfolni, konkrétan felveti, hogy hosszú ideje a város nem tud olyan nagyszabású projekteket felmutatni, amelyeket az uniós alapok lehívásával fordítanának a lakosság számára jelentős fejlesztésekre. A külföldi magánbefektetők se árasztanak el beruházási ajánlataikkal. És most kiderül, arra a veszélyforrásra nem is gondoltunk, ami a tárcavezető szerint a sztráda miatt fenyeget. A helyhatóságoktól függetlenül Vásárhelyt két ilyen autóút is elérheti a jövőben. Nagy baj, két csapás. A külföldi élsportolók máris elhagyták a várost. Szegények biztos nem tudták, hogy a pályaügyhöz nálunk mesés jelző társul: nem más, mint a veres kakasé. Véget nem ér, mint egyes polgármesterek szakadatlanul megújuló mandátuma.
