Azon se csodálkoznék, ha a franciák rémálmaikban azt vélnék hallani: jönnek a portugálok, jönnek a portugálok!
Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok! Az utolérhetetlen rádióriporter, Szepesi György vészkiáltására riadtam fel kedden hajnalban. Persze hogy csak álmodtam a magyar focikudarc szomorú emlékű 1969- es marseille-i közvetítését. De csoda egy egész hónapi „futballfertőzés” után? Azon se csodálkoznék, ha a franciák rémálmaikban azt vélnék hallani: jönnek a portugálok, jönnek a portugálok! Bizony, mindig jönnek valakik, akiktől félnünk kellene. A világ már csak ilyen. Avarok, gótok, tatárok, törökök! „Sárga veszedelem.” Oroszok, osztrákok, mindenféle szovjet népek. Hányan jöttek, Uramisten, a századok során, akiket nem vártunk! Ma épp 167 éve vonult be Haynau császári serege Budára és a cári csapatok Pestre. Akiket meg vártunk, azok nem érkeztek. Pedig milyen sokáig terjedt a szóbeszéd: jönnek az amerikaiak. Ma ők is itt vannak. Sőt mások is, akiket egybegyűjt a NATO. Nyugodtabbak lehetünk ettől? Hááát… A migránsokat nem hívtuk, mégis ellepték Európát. Tényleg nagy a jövés-menés, csúcsra jár a népvándorlás keresztül-kasul. És még mennyien lehetnek, akikről nem is tudunk. Olvasom, hogy az USAban talán már az idén feloldják a titkosítást, és bejelentik, hogy a földönkívüliek velünk vannak. Miért most? Több is kiderült róluk mára, és minden megnyugtató? Bizonyára, ha az állítólagos sok évtizedes embargó után végre majd nyíltabban beszélnek a jelenlétükről. Sajnos az ilyen témájú filmek kapcsán már rég belénk fészkelte magát a gyanakvás. Az ember alaptermészeténél fogva amúgy is gyanakvó. Ami aggodalmakat is szül. Valószínűleg többen eltűnődtünk azon, vajon miért Marosvásárhelyen tartották a múlt héten azt a NATO égisze alatt szervezett többnapos nagy mentőgyakorlatot, amely nemzetközi viszonylatban is újdonságnak számít. Azért-e, mert köztudott, hogy a sürgősségi mentőszolgálat Vásárhelyről nőtte ki magát, és erősödött meg az országban? Másért? Tény, hogy sokat nem érzékeltünk a számos szakembert mozgósító nagyszabású akcióból, leginkább azt, hogy azokban a napokban a nagyklinika körül korlátozták a parkolást, behajtást. De eleve ez is volt a szándék, nem akarták megijeszteni a város lakosságát. Az elképzelt tömegkatasztrófát és a polgári sürgősségi mentőgyakorlatot szimulálták, virtuálisan, számítógépeken játszották le helyi, országos és nemzetközi hozzáértők, szakmabeliek részvételével. Minderről az utólagos sajtóközleményekből tudhatunk többet. Így is kissé hátborzongató, hogy a forgatókönyv szerint egy vegyi létesítmény feltételezett robbanása és két vonat ütközése okozta következményekről volt szó, illetve azok minél operatívabb és hatékonyabb felszámolásáról. 595 áldozatról szóltak a virtuális jelentések, 39 halottról és mintegy 30.000 lakosról, akiket gyorsan ki kellett menekíteni a mérgezett, veszélyeztetett körzetből. Ehhez számos autóbuszt, mikrobuszt, tehergépkocsit, egy különvonatot biztosítottak. Nyilván a környező megyék, nagyvárosok közreműködésével. A sürgősségi szolgálatok, mentősök mintegy ezer munkatársát, különleges felszereléseit, mozgó vezérlőpontjait vonták be a 17 ország képviselőit bekapcsoló, átfogó akcióba. Mindez, mondom, reális terepmunka nélkül zajlott, a teszt eredményeiről elemző szemináriumon tárgyaltak az érintettek. A tanulságokat, következtetéseket előreláthatólag majd szeptemberben teszik közzé Brüsszelben. Annyit már most is közöltek az illetékesek, hogy a szimuláció mérlege pozitív. Miközben ezt olvastam hétfő délelőtt az interneten, hirtelen megszólalt a Kövesdomb egyik szirénája. Eső után köpönyeg, ütötte fel a fejét a bennem mindig ugrani kész irónia. Elhessegettem, de most sem tudom egyértelműen értékelni, megnyugtatón hatott-e az itt lakókra a hosszú dudaszó, vagy ismét tudatosította bennük a veszélyt: bizony valamikor realitássá válhat a virtualitás. Csak remélhetem, hogy ezt sohasem kell megtapasztalnunk.
