Sándor Pál fogta magát, és megtanulta a nyelvünket, így már nőül vehette a szépséges Claudiát, a mai Windsor uralkodóház egyik ősanyját.
Hogy mik vannak! Voltak? Olvasom a leporellószerű, tetszetős, kis tájékoztatóban, hogy Erdőszentgyörgy egykori jeles grófja, Rhédey László első alkalommal elutasította a lánya, Claudia grófkisasszony kezét megkérő württembergi herceget, Sándor Pál Lajost, mert a királyi sarj nem tudott magyarul. A szerelem azonban, amely egy farsangi bálon bontakozott ki, ezúttal sem ismert akadályokat. Sándor Pál fogta magát, és megtanulta a nyelvünket, így már nőül vehette a szépséges Claudiát, a mai Windsor uralkodóház egyik ősanyját. Száznyolcvan éve volt az esküvő. Csak hatévnyi házasság adatott meg nekik, a hercegné harmincesztendős sem volt, amikor elhunyt. De ne mélyedjünk a különben érdekes, romantikus történetbe, akit érdekel, többfelé utánanézhet. Magam a felújított Rhédey-kastélyban jutottam a tartalmas reklámlapocskához, amely a grófnő és a műemlék épület sorsát is felvillantja. A kastély felső szintjén, ahol a tervek szerint a közeljövőben Rhédey Claudia-emlékmúzeum nyílik, mindenki alaposabban elmélyülhet majd a témában. Jelenleg a földszint minisztériumi alárendeltségű turisztikai tájékoztató központnak ad helyet. És tágas konferenciatermében célirányos rendezvényeket is rendszeresen vendégül lát. A két oldalhelyiségben pedig jól kihasználható kiállítótér kínál a művészeknek bemutatkozó lehetőséget. Vasárnap délben a főutca felőli részen Dávid Júlia festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás. A másik galériában Makovecz Imre épületterveit, rajzait felölelő válogatás látható. A két tárlatnak jelzésértéke is van: a termekkel sokat ígérően felfuttatható a helység kiállítóélete. Az még külön vonzerőt kölcsönözhet a helynek, hogy az alagsorban a Kárpát-medence borait bemutató pincészetet akarnak létesíteni. Hogy kinek? Bizonyára az ide látogató turistáknak is. Akik persze annak talán még jobban örülnének, ha az illetékesek valóban teljesítenék a régi ígéretet, és mielőbb leaszfaltoznák a Bözödi-tó melletti utat, ténylegesen javítva, korszerűsítve ezáltal a Maros és Hargita megye közti közlekedést. Vagy ez éppen csak a munkálatok anyagi fedezetét biztosító illetékeseket nem érdekli?
A települést és környékét, a kisrégiót egyébként a tájékoztató központban több elegáns füzetecske is népszerűsíti. Románul. Előlegezzünk annyi bizalmat, hogy hozzátegyük: egyelőre. Mert nehezen hihető, hogy a kiadványok országos jellegű megjelentetője, a tágabb projektet az Európai Unió társfinanszírozásával lebonyolító szakminisztérium, illetve annak döntéshozó szakemberei azt gondolnák, hogy a württem-bergieknek, ha netalán érdeklődnének a város és a szomszédos helységek, látnivalók iránt, kellene tudniuk románul, mint ahogy Rhédey gróf a magyar nyelvtudást a leendő vejétől egykoron elvárta. Hány Claudiára lenne szükség, hogy az elvárásaikban csalódott külföldi érdeklődőket ezekre a tájakra visszacsalogassák? Túlzok most persze, lehet, hogy a leporellók német, angol, francia, orosz, szír stb. nyelvű változatán máris dolgoznak valahol. És nagyon remélem, hogy a magyar nyelvűn is. Hiszen az erdőszentgyörgyi turisztikai központhoz tartozó térséget, Balavásár, Gyulakuta, Vécke, Havad, Makfalva, Kibéd, Sóvárad és Etéd községeket, illetve falvaikat mégiscsak legnagyobb számban a magyar, magyarországi látogatók keresik fel, őket kellene ellátni kellő gazdagságú és szintű információval. Ismerve a köznapi gyakorlatot, megeshet, hogy ez utóbbi vonatkozásban az elvárhatónál optimistábbnak mutatkozom. Elvégre régóta tudhatjuk, hogy megyénkben a magyar nyelvhasználat, a magyar feliratok ügyében a legtöbb esetben fejre állított logika érvényesül. A minap például Marosvásárhelyen a díszkivilágítás bekapcsolásakor egy valamirevaló magyar Mikulást sem tudtak közönség elé állítani a nyilatkozataikban mindig oly demokratikusnak mutatkozó hivatalosságok. Várjunk bizakodóbban az angyalra? Attól tartok, hogy továbbra is a megátalkodott nyári mikulások lesznek a hangadók.
