Sok a medvebocs, kevés a móka. Ennek így nincs sok értelme, de jól hangzik. És lényegében igaz. A minap röppent fel a hír, hogy Székelyföldön sokkal több a medve, mint az ország más vidékein.
Sok a medvebocs, kevés a móka. Ennek így nincs sok értelme, de jól hangzik. És lényegében igaz. A minap röppent fel a hír, hogy Székelyföldön sokkal több a medve, mint az ország más vidékein. Hargita megyében például a becslések szerint négyszer annyi medve van, mint ahánynak normálisan lennie kellene. Kovászna megye sem áll messze tőle ilyen tekintetben. És mi, Maros megyeiek sem maradunk le túlzottan. Persze, ha a székelyek a sörreklámmal lovat adtak alájuk, szaporodnak ám rendesen! Régóta beszélik, hogy titokban az ország más részeiből is odaszállítják a medvecsaládokat, hogy szabaduljanak tőlük, a székelyföldi erdőkben meg jól elvannak, elvégre a góbé és a tányértalpas a pillanatnyi nézeteltérések dacára a békés együttélés híve. Amíg el nem fogy az erdő. Az viszont egy másik történet. Az előzőt folytatva, akár a székelyeknél születtek, akár hozták őket, ott vannak, itt vannak, és bizony kárt is jócskán okoznak. De hát mit vagyunk úgy oda? Mindenki tudja, hogy dirmeg-dörmög a medve, nincsen neki jókedve. Kinek van a mai világban?! Az ordasoknak? Azok lehet, hogy hajlanak a jókedvre. Azokat nem is kell szállítani, mennek, nyomulnak maguktól. Már jelezték, hogy december elsején ott lesznek, és üvöltözni fognak Sepsiszentgyörgyön. Az lesz ám a kitűnő móka! Senki meg nem állítja őket. Minek is, hisz magam is kijelentettem a jegyzet elején, hogy mókából kevés van. Ha a migránsok elkerülnek, ha nincs elég feszültség, nem árt kreálni valami sajátosan hazait, azzal elterelhető a figyelem egyéb bajainkról. És egyébként is, medve, ordas, egy kutya. Amúgy is divatban vannak Európában az állatok. A brüsszeliek például a nagy terrorfenyegetettség napjaiban úgy oldották az általános szorongást, rettegést, hogy a macskákat helyezték főszerepbe. Az ablakokon cirmosok bámulnak kifele, az internetet is az ő képeik árasztották el, tréfás videofelvételeken, mémeken hirdetik: nem kell félni! Ne hagyjuk, hogy a gyilkosok, a merénylők a közérzetünkre is visszavonhatatlanul rátelepedjenek! Házi kedvenceink különben mindinkább felértékelődnek. A média a napokban fő helyen, fő időben foglalkozott Diesellel, a terroristák által lelőtt párizsi hős német juhásszal. Az utódjává nevelendő pajkos kisjuhászt, az oroszok „német” ajándékát is jelképpé népszerűsítették már a televízióban, újságban, a világhálón. De van híres macska is. A hollandok legendás cicája, Ake. Attól vált közkedveltté, hogy több mint tíz éven át várakozott egy rotterdami villamosmegállóban. A villamosra sohasem szállt fel, de már mindenki ismerte, aki arra járt. Barátságos kandúr volt, etették, becézték, szerették. Tavaly a város egyetemistái saját honlapot nyitottak neki. A fedett megálló egyik székét Akénak tartották fenn. Pár hete üres a helye, elszólították az örök vadászmezőkre, vagy egy égi megállóhelyre. Immár múlt időben beszélnek róla egy darabig, emléktábla is jelöli a törzshelyét. Aztán persze jön más érdekesség. Nem nagy ügy. Az viszont nyomasztóan befészkelte magát az agyamba, hogy miközben mind emberibbé akarjuk tenni az állatainkat, az ember maga egyre inkább elállatiasodik. És ezt bizony csöppet sem mókás hallani.
