Bolond, bolond, bolond világ… Fél évszázados sikerfilm, Stanley Kramer abszurdba hajló híres vígjátékát juttatta eszembe az oldtimerek, a veterán autók múlt hét végi marosvásárhelyi kiállítása.
Bolond, bolond, bolond világ… Fél évszázados sikerfilm, Stanley Kramer abszurdba hajló híres vígjátékát juttatta eszembe az oldtimerek, a veterán autók múlt hét végi marosvásárhelyi kiállítása. Semmi bajom az öreg „verdák” színes show-jával, látványos ralijával, sőt. Csak valahogy mozgósította régi filmes emlékeimet, és hirtelen felsejlett előttem az az őrületes hajsza, amit a számos Oscar-díjra és Golden Globe-ra jelölt alkotás szereplői a mozivásznon produkáltak, végigszáguldva Kalifornián abban a reményben, hogy elsőként találnak rá a börtönviselt Mosolygós Grogan elásott kincsére. Fergeteges jelenetekkel, ellenállhatatlan gegekkel, kacagtató helyzetekkel árasztották el a nézőket, Spencer Tracy, Mickey Rooney, Jonathan Winters és kiváló színésztársaik legjobb formájukat hozva keltették életre a mozifilm flóráját, faunáját, a jellemek tarka tömkelegét. Az idősebb filmbarátok biztos jól emlékeznek a gátlástalan, nagy rohanásra, amelynek során végül mindenki pórul jár, senkinek sem hoz váratlan meggazdagodást a haldokló bűnöző kikotyogott titka. Még a pénzre ugyancsak ráhajtó rendőrnyomozónak se. Hogy abban a tülekedő, hátba szúrós versengésben mennyi emberi és embertelen figura meg csalafintaság, gonosztett és tettlegesség volt! Igazi bolond, bolond világ. Igazi? Hát akkor mi miben élünk? Ami mostanság körülvesz, az bármilyen filmet fölülmúl. Lépten-nyomon újabb Mosolygós Groganokba botlunk. A börtön is tele van velük, a luxuslakások is házifogdákká váltak, minden szinten szinte mindenki azon fáradozik, hogy minél előbb hatalmas vagyonra tegyen szert. Nem számít, miképpen. Erre persze a hatalom adja a legnagyobb esélyt. Hát akkor a hatalomra hajtanak. A lebukás veszélye sem riasztja el őket. Miért is riasztaná?! Egyre rámenősebb ugyan a DNA és a többi bűnüldöző, kivizsgáló, leleplező gépezet, de ha le is buknak, az a pár év eltelik valahogy, pláne, ha az elítéltek néhány könyvet is összehoznak a hűvösön. Az enyhít a büntetésen, és bizonyos körökben akár elismerést is szerezhet nekik. De ami a lényeg: az ügyeskedéssel, hatalmi fondorlattal bezsebelt milliók megmaradnak. És rövid szünet után minden kezdődhet elölről. Kiderülhet plágium, sőt annál súlyosabb vétség, törvénytelenség is, annyi módon kikerülhető az igazságszolgáltatás! Láthatjuk, a kormányfőnek is sikerült. És még csak le se kell mondania. Legalábbis nem akar. Egyelőre, tegyük hozzá. Hosszabb távon aligha képzelhető el, hogy bántatlanul kilábalhat a köré szoruló hurokból. Lehet-e ennél bolondabb világ? Lehet. Minálunk. Hol máshol?! Ha az eddigieknél is bonyolultabbá válnak a dolgok. Ha végleg eszét veszti a politika. Ez is benne van a pakliban.
Pár sorral fennebb könyveket, szerzőket is szóba hoztam. Az ő köreikben is tombol az abszurditás. A hétvége másik jelentős vásárhelyi eseménye a Bookfest, a Bukarestből másodszor is ide hozott rangos könyvünnep volt. A rendezvényre eljött a kortárs román irodalom több kiemelkedő egyénisége, a legjobb kiadók a nyár bestsellereit, sikerkönyveit kínálták elérhető áron. Jó néhány olyan kötetet is, amelyek a fentebb vázolt társadalmi abszurditásokat taglalják kellő objektivitással. Ez nyilván sokaknak nem tetszik. A miniszterelnök ellen indított ügyészségi eljárást megelőző napokban főleg ez keltett a közvéleményben hatalmas hullámokat. Az Akadémia egyik tagja, az író Nicolae Breban, akinek a múlt rendszerben is elég babér termett, kijelentette, hogy pár ellenzéki beállítottságú kiválósággal, név szerint Horia-Roman Patapievici-csel és Gabriel Liiceanuval végezni kellene. Ezen sokan joggal megütköztek, keményen tiltakoztak is, de azok is népes csapatot alkotnak, akik az így nyilatkozó akadémikussal értenek egyet. Erről egy másik kultfilm címe jut eszembe, Sidney Pollack szintén 60-as évekbeli közismert filmdrámája a hatnapos maratoni táncversenyről, Jane Fondával a női főszerepben. Remélem, odáig soha nem jutunk el, hogy a film-, illetve színdarabcím egyszer majd átigazítva legyen aktuális: Az írókat lelövik, ugye?!
