Boldogok a dánok. Ez különösebben nem látszik rajtuk, itt is sok a komor, morcos arc, vagy a semmitmondó műmosoly, de a világstatisztikák szerint évek óta ők a legboldogabbak.
Boldogok a dánok. Ez különösebben nem látszik rajtuk, itt is sok a komor, morcos arc, vagy a semmitmondó műmosoly, de a világstatisztikák szerint évek óta ők a legboldogabbak. Ezen persze lehet vitatkozni. Mert mi is a boldogság? Erre zseniális költők, filozófusok sem találták meg a holtbiztos választ, a felméréseket végző ENSZ-illetékeseket ez azonban nem rendíti meg, az egyes népek, országok gazdasági helyzetéből, a családok és egyének szociális biztonságából, a munkanélküliség alakulásából, az egészségügy, az oktatás fejlettségéből, a nyugdíjak, a korrupció stb. szintjéből és más hasonló életjelenségekből vonják le következtetéseiket. Ha ettől boldog igazán valaki, akkor a dánok tényleg kibérelhetik az első helyet. Jóléti társadalom ez a javából, akárhányszor jövök ide, mindig szembetűnik a gyarapodás. Csakhogy a jóllét nem egyenlő a boldogsággal. Ebben valószínűleg Dánia lakói közül is sokan egyetértenek velem. Pedig lépten-nyomon érzékelhetik a gondoskodást, az állam csupán társadalombiztosításra a közpénzek több mint egyharmadát visszafordítja. Van miből. Az adóterhek talán sehol sem akkorák, mint itt. Ettől nyilván nem szökik égig a boldogságindex. De a többség szeret dolgozni, és becsületesen meg is fizetik érte. A bevándorlókat is, bár olyanok is akadnak, akik húzódoznak a munkától. Azt is hallani, hogy vannak helyek, ahol a vendégmunkások, pláne, ha feketén dolgoznak, kevesebbet kapnak. A bérük így is többszöröse az otthoninak. Amikor ide pályáztak, talán még nem ismerték a szociáldemokrata kormányfő asszony jelszavát: „Ha Dániába jössz, dolgoznod kell”. Bár ez feltehetőleg nem az ideiglenes munkavállalóknak szól, ők aránylag rövid idő alatt minél többet akarnak itt keresni. A jelszó főleg azokat célozza meg, akik a jobb, könnyebb megélhetés reményében ebben a szép és boldog országban akarnak letelepedni. A bevándorlási szabályok szigorítása ellenére is mind nagyobb százalékban színesítik az állam népességét. Ami ugyancsak nem boldogítja az őslakosság egy részét. Lehet, hogy a miniszterelnöknő elsősorban nem is a beáramlóknak, hanem nekik szánta figyelmeztető mondatát. Szeptemberben parlamenti választások lesznek, szoros küzdelemben méretkezik meg majd a három fő politikai párt, nem árt, ha a választókban már most tudatosodik, ilyen kérdésekben is szigorúak, következetesek a jelenleg hatalmon levő szociáldemokraták. Az utca embere különben errefelé nemigen politizál. Noha legalább másfél száz éves a dániai demokrácia. Vagy éppen ezért nem hozza izgalomba a politika. Ha mégis az ország vezetőire figyel, itt van neki a közkedvelt királynő, II. Margit. A több mint ezeréves dán királyság trónját eddig 54 uralkodó foglalta el, köztük ő a második nő. Népszavazással is megerősített alkotmánymódosítással örökölhette a királyi címet és mindazt, ami vele jár. Sokoldalú, rendkívül művelt, tehetséges, közmegbecsülésnek, szeretetnek örvendő, rokonszenves egyéniség. 1940. április 16-án született, most 75 éves. Mindenütt fő helyen foglalkozik vele a média. A minap az itteni köztelevízió élő adásban közvetítette a köszöntésére rendezett gálaestet. Vidám, közvetlen hangú, humorban is bővelkedő műsort láthattunk, a magyar látványszínházi társulat, az Attraction nyitotta. A gyakran premier planban mutatott ünnepelt mindent közvetlenül lereagált, a legtermészetesebben fogadta az előadást. Erre majd máskor még visszatérek, de annyi idekívánkozik, hogy itt tényleg az látszott, boldogok lehetnek a dánok. De mégis: hol van mindez a mi mindennapi boldogságunktól?! Mert mi lehet jobb, kielégítőbb annál, hogy az ember bármikor zavartalanul szidhatja a vezetőit, és minden megnyilatkozásában okosabbnak, rátermettebbnek mutatkozhat náluk? Ezért is érzem az otthon hívó szavát, és azt, hogy bármennyire érdekes a nagyvilág és az utazás, ideje lenne már hazamennem.
