Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Egy jó szó három konzervért. Egymondatos kézirat kilencet is megér. Ha rajz is társul hozzá, akár tízszeres is lehet a felajánlás. A babgulyáskonzerv, vagy az írói szavakért járó liszt, rizs, száraztészta éhező gyerekek számára gyűl december 6-ig Magyarországon. A gyermekéhezés szégyen, mondják az írók, amivel teljes mértékben egyetérthetünk. De sajnálatos tény. Vannak helyek, ahol szédelegnek, rosszul lesznek az óvodások, kisiskolások az egy-két napos étlenség miatt. Erre hívják fel a közfigyelmet a november 17-én indult szó szolidaritási akció kezdeményezői úgy, hogy egyben segítenek is. A megvásárolt kéziratok ellenértékeként összeállított élelmiszercsomag valamennyit enyhít majd az abaújkéri Wesley többcélú intézmény tanulóinak az élelmezési gondjain. Ez a Borsod megyei tanintézet az ország legnagyobb szegényiskolája, sok olyan cigány család gyerekei is oda járnak, amelyeknek asztalára nem jut minden nap ennivaló. Nem tudtam a Scipiades Erzsébet, Pulitzer-emlékdíjas újságíró által kezdeményezett Vegyen egy jó szót! segélyakció indításáról, könyvet nézni indultam a budapesti Írók Boltjába, de a kirakatba helyezett kéziratlapok, konzervek és a plakátok egyből becsaltak a társszervezést felvállaló népszerű könyvüzletbe.Sajtókonferencia kezdődött, az újságírók mellett a segítőkész írók, költők, színészek, rendezők, történészek közül is ott voltak már néhányan, sőt szenvedélyes kéziratgyűjtők is szép számban kezdtek betérni az Írók Boltjába, nehogy lemaradjanak valamelyik értékes szóról, névjegyről, rajzról. Kisebb sor is kialakult a pénztárnál. Jó jel. Nem tudom, milyen volt az érdeklődés a továbbiakban, remélhetőleg élénk. Különösebb médiafelhajtást ez ügyben nem tapasztaltam a következő napokban. Politikával, celebekkel, más szenzációkkal volt tele sajtó, tévé, rádió. A Facebook, a világháló több figyelmet szentelt a jótékonykodásnak. Nekem meg mindegyre az jutott eszembe, hogy mindenik megszólaltatott feszélyezetten érezte magát a rendezvényen, szégyenkezett amiatt, hogy a mai társadalom megtűri a gyerekéhezést, és az írói szavakat, gondolatokat ily módon kell pénzre váltani.
Ötvenkilencen kapcsolódtak a jótékonysági akcióba, külön örültem, hogy erdélyi tollforgatók nevével is sűrűn találkoztam, és olyan kiváló írók is segítenek a rászorulóknak, akik barátaink, gyakori vendégeink itthon, Erdélyben és persze Marosvásárhelyen is. Kovács András Ferenc, Dragomán György, Bartis Attila, Balla Zsófia, Parti Nagy Lajos, Péterfy Gergely, Szabó T. Anna, Závada Pál, Kukorelly Endre, Hajdu Szabolcs, Török-Illyés Orsolya csak néhány azok közül, akiket nálunk is kedvel a közönség. Az pedig, hogy ki milyen szót, mondatot, rajzos üzenetet továbbított a kéziratával, olyan többletérdekesség, amin hosszasan eltűnődhetünk. „Fülevesztett szerelem” – írta Varró Dániel, „A mélység fölött kettesben” – üzeni Garaczi László, „Milyen okos, milyen ügyes/ a legkisebb Ugrifüles” – mondja Csukás István, „Meghalt az én apám, anyám…” – kesereg Juhász Ferenc, „Hív a haza, talpra, madár,/ Madár földön ki-ki megáll” – szólít Lackfi János. Cserna-Szabó András szerint ami fontos, az a „Puszi bolt”. Dragomán György egyetlen szót használt, ez a: hangya. Abból viszont kézírásával nagyon sokat egybefont, egy fél alakos emberi körvonalat rajzolt ki ekképpen. Záruljon a sor Podmaniczky Szilárd intelmével, Scipiades Erzsébet is idézte honlapján: „Ne egyetek sokat, csak amennyitől elmúlik az éhségetek!” Ezt akár egy folyton okos, folyton nyilatkozó politikus is mondhatta volna. Vagy éppenséggel mindahány. Alighanem Romániában is.