Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Azt mondják, gyengül az RMDSZ, alig lépte át a választási küszöböt, az alig maroknyi képviselővel és szenátorral elvész a közel hatszázas parlament tengerében. Valóban, az 588 honatyából mindössze tizennyolc képviselőt és kilenc szenátort tudhat magáénak a romániai magyarság. Annyira elenyésző, mondhatná bárki, hogy nem is érdemes beszélni róla.
És csodák csodája, az utóbbi időben a politika, a sajtó, de még az egyszerű emberek fő témája is az RMDSZ, illetve a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kormányzati szerepvállalása. A kilencvenes éveket idéző vehemenciával tiltakoznak pártok és pártvezérek, húsz évvel ezelőtt nagyon aktív, mostanra kilyukadt lufihoz hasonló román kulturális szervezetek, újságírók, lap- és tévétulajdonosok, a hegyekből leereszkedett juhászokból európai és/vagy hazai parlamenti képviselőkké avanzsált „politikai kommentátorok” és ki tudja még kik, szinte közös frontot alkotnak az RMDSZ-nek a kormányba való bevonása elleni kórusban. Az egyszerű tiltakozásoktól az államelnökhöz címzett nyílt levelekig a tiltakozás teljes palettáját felhasználják „nemes” felháborodásukban.
A téma túlnő a kormányalakításon, szemmel láthatóan érdekesebb akár a pár nap múlva esedékes világvégénél is, bár igaz, hogy a NASA szerint megint elmarad, Székelyföldön meg az a mondás járja, hogy ha szép idő lesz, akkor a szabadban tartják meg, rossz idő esetén a kultúrotthonban. A mindigsztár-politikusok is teljesen háttérbe szorultak, Victor Ponta tegnap kinevezett miniszterelnökről is csupán azért beszélnek, mert a választások éjszakáján, az eredmények ismeretében, amely szerint a szociálliberális szövetség kétharmados többséget ér el a parlamentben, arról beszélt, hogy koalíciós tárgyalásokra hívja az RMDSZ-t. Illetve nem beszélnek róla, hanem nagyon de nagyon haragszanak rá, kiváltképp liliomlelkű „társelnöke” és egyes párttársai, akiknek a magyarellenes retorikája mellett a nagyromániás pártvezér is szerény amatőrnek számít. S ha hinni lehet a PSD főtitkárának, őt is levelekkel ostromolják, ráadásul a magyarok, nehogy bevonják az RMDSZ-t a kormányba.
Fokozhatnánk tovább, de félő, nem fér bele a keretbe. Ezért csupán azt kérdezném: meri még ezek után valaki azt mondani, hogy nem erős az RMDSZ? Még akkor is , ha ellenzékben marad.