Erdély lüktető szíve

Bemutatták Pál-Antal Sándor legújabb tanulmánykötetét

Újabb szemelvények Erdély történetéből – e címet viseli Pál-Antal Sándor történésznek, levéltárosnak, az erdélyi és magyarországi kulturális élet ismert alakjának legutóbbi tanulmánykötete. A Mentor Könyvek Kiadó gondozásában megjelent könyv a szerző előző kötetei folytatásának is tekinthető: az írások döntő többsége itt is Székelyföldről szól, de az erdélyi magyar történetírás helyzetét és elért eredményeit is igyekszik kivetíteni. Amint azt a könyv ismertetőjében olvashatjuk, a tanulmányok egy része különböző szakkiadványokban látott napvilágot, mások mindeddig kéziratban maradtak. Kettő közülük – változások a székely társadalomban a szatmári békét követően, valamint egy 1921-ben végzett felmérés – általában foglalkozik a Székelyfölddel, a többi a szerző kutatási területeinek egyes vetületeit felölelő (városi jogszabályok, ‘48-as forradalmi események, oktatás, népmozgalom, falutörténet) tanulmány. Közülük több is Marosvásárhely múltjával foglalkozik: a szabad királyi város kérdésével, a város jogszabályalkotó tevékenységével, 18. századi közegészségügyével, az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban való részvételének egyes mozzanataival, a Református Kollégium mellett működő jogakadémiával és az 1916-os menekültekkel. A fentebb említetteken kívül olvashatunk például az 1848 előtti marosszéki román egyházakról, a marosvásárhelyi örményekről, Csíkszentgyörgy 17. század végi népességi kérdéseiről, Illyésmező kialakulásáról és fejlődéséről, a csíkiak Agyagfalvára való készülődéséről vagy az Erdélyi Múzeum-Egyesület vándorgyűléseiről. A szerző levéltári tevékenységre vonatkozó írása pedig az erdélyi levéltárak helyzetét, valamint a magyar levéltárosokkal való kapcsolatait és a magyar–román közös levéltári kiadványok kérdéskörét tárgyalja.

A kötetet március 27-én, hétfő délután mutatták be a Bernády Házban. A telt házas közönséget a kiadó részéről Király István üdvözölte, majd Káli Király István, a kötet szerkesztője a szerzővel való beszélgetés formájában mutatta be a hiánypótló kiadványt. 

– Nem kellett sokat győzködni Sándort, hogy összeállítsa ezt a kötetet, és ideadja a kiadónknak, amelynek egyik legszorgalmasabb kézirat-szolgáltatója. Kevés olyan értelmesen rugalmas emberrel találkoztam, mint ő, és számomra is rengeteg fontos újdonságot tartalmaz ez a kötet. Szerkezete felöleli Marosvásárhely történetének újabb szemelvényeit, illetve Erdély történelmének eddig nem teljesen és nem ennyire aprólékosan feldolgozott részleteit. A politikai és fegyveres csatározásokon túl pedig igen fontos szerepet szán a polgári élet fejlődésének. Tudatos volt-e ez a szándék? – kérdezte Pál-Antal Sándortól Káli Király István.

– Ez megérzés kérdése volt. Nem koncentráltam egy bizonyos hangvételre, arra törekedtem, hogy amit írok, világos és érthető legyen, de ne csak a szakembereknek szóljon, hanem a hétköznapi olvasó is tudjon eligazodni benne. Ez az elv vezérelt, a témákat pedig részben alkalom szülte, mert volt, amikor felkértek egy előadásra vagy egy-egy kötetbe szánt tanulmány megírására.

– A kutatás, illetve a megírt történetek jó része főleg Marosvásárhelyre koncentrál. Annak ellenére, hogy megírtad a város történetének első kötetét, ebben a könyvben rengeteg olyan adat és újdonság van, amelyeknek helyük lett volna abban a kötetben. Miért csak most került sor ezeknek a felderítésére és megírására?

– Amikor azt a bizonyos kötetet megírtam, akkori ismereteim és tudásom szerint egy várostörténeti, összefoglaló szintézisre koncentráltam, nem akartam részletező kérdésekkel foglalkozni. Annak a könyvnek a különböző, feldolgozandó apró részleteiről rengeteg dokumentáció létezik, de én elsősorban Székelyfölddel foglalkozó történész vagyok, és nem akartam leragadni Marosvásárhely 1848 előtti történelménél. Azok a munkák kerültek be a mostani tanulmánykötetbe Marosvásárhellyel kapcsolatosan, amelyeket különböző alkalmakkor, tudományos ülésszakokon előadásként ismertettem, és nem akartam, hogy a fiókban maradjanak. Egyetlen kritériumot helyeztem előtérbe: a már megjelent tanulmányok közül csak olyanokat választottam, amelyeket Marosvásárhelyen nem adtak ki, vagy olyanokat, amelyek eddig még nem láttak napvilágot. Nagyon ragaszkodtam a tanulmánykötet utolsó harmadához, amely kimondottan levéltáros-kérdésekkel foglalkozik. A polgári fejlődéssel kapcsolatos feltevésedre válaszolva, a történelemkutatás egyik legizgalmasabb kérdése, hogy milyen átmenet volt a feudális társadalomból a polgári társadalomba. Engem ez a kérdés nagyon régen izgatott. Úgy érzem, hogy ahhoz, hogy megértsük a múltat, elsősorban meg kell értsük az 1848 körüli társadalmi helyzetet és az akkor bekövetkezett változásokat.

– Számodra egyértelmű volt, hogy elsősorban Marosvásárhellyel kapcsolatos dokumentumokkal foglalkozz, hiszen itt dolgoztál a levéltárban. Ez egy szinte semmitmondó, 450-500 család által lakott település volt a maga nemében az 1700-as évek elején, a te beállításodban mégis igen fontos települése volt Székelyföldnek. Hogyan jut el ez a város a félfeudális állapotoktól a polgárság fejlődésén keresztül addig a szolidaritási megnyilvánulásig, amelynek keretében – ahogyan azt az egyik, a kötetben olvasható tanulmányodban írod – Marosvásárhely az 1916-os román betöréskor az akkori 20-23.000 lakosával időnként 10.000 embernek adott menedéket?

– Ha ismerjük a múltat, megérthetjük, hogy fekvésénél fogva ez a város olyan előnyben volt, hogy ha egy tragédia során szinte elnéptelenedett is, rövid idő alatt újranépesedett. Vagy visszatért az elmenekült lakosság, vagy kiegészült idemenekült lakossággal, hiszen kereskedelmi csomópont helyén volt, és ez biztosította a város fennmaradását és fejlődését. Hogy mégsem a legfontosabb kereskedelmi útvonalak mentén helyezkedett el, az részben hátrány és előny is. 

– A város politikai viszonyulása időnként pozitív, időnként negatív jellegű volt.

– A különböző, a várost is érintő történelmi események során a mindenkori vezetőség mindig arra törekedett, hogy meneküljön a túlzott kötelezettségek alól, hajlongott jobbra és balra. Ez egy várospolitika, ami Marosvásárhely esetében kimutatható, így történt a Rákóczi-szabadságharc idején és 1848-ban is, amikor Marosvásárhely a magyarság szempontjából az egyik legfontosabb város volt. A városi levéltár anyagából nagyon sok alkalommal kitűnik, hogy nagy forradalmárok voltunk, de azért kacsingattunk a császáriak felé is, és amikor úgy adódott, hű császárpártiak lettünk. Ne feledjük el, hogy akkoriban egy mindössze 8000 lakosú, kicsi város volt, mégis az egyik legfontosabb Erdélyben: mert értelmiség szempontjából Erdély lüktető szívének szerepét töltötte be. Itt volt a királyi tábla, Erdély legfontosabb bírósági szerve. Minden egyes, jogi pályára lépő fiatal itt kellett gyakornokéveket végezzen, és az itt letett vizsgák alapján válhatott jogásszá vagy hivatalnokká. Erdély értelmiségének jelentős része Marosvásárhelyen csiszolódott, és ez befolyással volt a város lakosságára is. És itt volt a Református Kollégium, Erdély egyik legfontosabb iskolája is, ahol szintén oktattak jogot. Erről is beszámoltam az egyik tanulmányban.

– A kötetnek van egy fejezete, amely levéltárosi tevékenységednek a lényegét próbálja bemutatni. Ez is tanulmánnyá alakult, hiszen az erdélyi levéltárak és levéltárosok kapcsolata része a jelenkori történelem alakulásának. 

– A kötet azért született meg, mert ezt a tanulmánnyá alakult visszaemlékezést közölni akartam. Ez volt a kiindulópont. 2019 őszén töltöttem a nyolcvanat. Jó kapcsolatot ápoltam a magyar levéltárosokkal, és a Magyar Levéltáros Egyesület akkori, évi vándorgyűlésén kihangsúlyozták, hogy köszönteni akarnak. Erre összeállítottam egy 200, jórészt saját fényképből álló albumot a különböző magyarországi összejövetelekről. A köszöntésre válaszként az albumot adtam nekik, amelyhez megírtam a szöveget is. Ebből a szövegből lett a visszaemlékezés, majd az ebben a kötetben olvasható tanulmány – mondta Pál-Antal Sándor a számos egyéb témát, családtörténeti visszaemlékezést is tartalmazó, érdekes és jó kedélyű beszélgetés során, amely a fentiekhez hasonló módon több, a kötetben olvasható tanulmány kérdésköre és tematikája mentén zajlott, így a résztvevők ízelítőt nyertek abból, hogy milyen érdekes és újdonságnak számító tartalommal bír a frissen megjelent, tetszetős külsejű, kemény kötésű, 342 oldalas, külcsín és belbecs tekintetében is nívós, képanyaggal ellátott tanulmánykötet.