Erdély és az erdélyiek

Auguste de Gerando francia történész a széki Teleki Emma grófnővel kötött házassága révén került kapcsolatba Erdéllyel és Magyarországgal.

 Hamarosan az erdélyi és a magyar történelem szakértőjévé képezte ki magát, elsősorban nagy műveltségű apósa, gróf Teleki Imre hatására, és célul tűzte ki, hogy ezt a nyugatiak számára szinte teljesen ismeretlen és egzotikusnak számító országot megismerteti francia nemzettársaival. De Gerando, a „turista-történész” valójában hibrid műfajt teremt. Megismerés, megértés, bemutatás. Ha a megismerésen és a bemutatáson lenne a hangsúly, akkor nevezhetnénk a művet útleírásnak. Csakhogy de Gerandónál a megértés igénye a leghangsúlyosabb, az motiválja a másik kettőt. De Gerando nem külföldi utazó, aki az egzotikumot vagy egy hipotézis igazolását keresi utazásai során. Nem is külföldi újságíró, aki ma itt, holnap ott készít cikket, riportot, de mindig kívülálló marad. Ő meg akarja érteni a magyarságot és Erdélyt a maga teljességében, szinkron és diakron módon egyaránt, sőt, kitekintve a várható jövőbeli folyamatok felé is. Műve, az Erdély és az erdélyiek így leginkább országismertetésnek nevezhető.

Erdély megismerése során nem elégedett meg a személyes tapasztalatokkal: a lehetőségekhez képest igyekezett alaposan elmélyedni az ország történelmében is. Ami pedig Erdély népeit illeti, azok közül a magyarokat, a székelyeket, a románokat, a szászokat, a cigányokat, az örményeket és a zsidókat mutatja be több-kevesebb részletességgel. Bár ismertetése nem mentes a hagyományos nemzetkarakterológia sztereotípiáitól, mégis értékes a személyes tapasztalatok bősége miatt.

Az 1845-ös első kiadásra alapozó, de az 1850-es második kiadásra is tekintő fordítás ilyenformán 168 éves késéssel szolgáltat elégtételt a ’48-as eszmékkel teljes mértékben azonosuló Auguste de Gerandónak.

„Bármennyire is törekedünk ennek a könyvnek a megírása során arra, hogy magunkról egyáltalán ne ejtsünk szót, ne állítsuk magunkat középpontba – legfeljebb néhány apró történet erejéig, amennyiben azok az ország jobb megismerését szolgálják –, most mégsem tehetjük meg, hogy ne emlékezzünk meg arról, hogy a Gutin-hegység és a kővári hegyek közt, egy Hosszúfalu nevű helyen éltünk néhány éven át. 

Legyen szabad legalább egyszer említenünk ezt a nevet, hiszen ezen a településen szinte új hazára leltünk, hiába voltunk földrajzilag távol Franciaországtól. S bármilyen rövid ideig éltünk is itt, ez a korszak életünk legszebb időszakai közé tartozik. 

Nem kétséges, hogy kastélybeli életet mindenütt lehet élni: mindenütt lehet jó levegő, lehetnek lovak, könyvek… Azt is el kell ismernünk, hogy nem-igen lehetett volna kegyesebb hozzánk a sors: elkerülvén egy teljesen ismeretlen országba, mely olyannyira különbözik a miénktől.

Jobb dolog nem is történhetett volna velünk, mint hogy azon ritka házak egyikébe kerültünk, ahol megőrződött a történelmi múlt visszfénye. 

Olyan időket élünk, amikor eltűnnek az igazi különlegességek, és minden egyformává válik. Nekünk azonban megadatott, hogy visszalépjünk néhány évszázadot, s ha csak futólag is, de bepillantsunk abba a világba, melyet egykor atyáink éltek” – írja az 1849-ben tragikusan korán, harmincévesen elhunyt szerző.

A kötettel december 16-án, vasárnap ismerkedhet meg közelebbről is a marosvásárhelyi olvasóközönség, hiszen déli 12 órától H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója beszélget a könyvről a kötet gondozójával és fordítójával, Gajda Péter székesfehérvári tanárral. A könyvbarátokat a Bolyai téri unitárius templomba várják a szervezők.