Erdély azé lesz, aki jobban tud szeretni

• 2013-09-17 14:36:33

• Kaáli Nagy Botond

Bethlen Gábor szellemében a megbékélésről, kiegyezésről, egymás iránti figyelemről tartott előadást Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes a Kultúrpalotában, az épület fennállásának századik évfordulója alkalmából szervezett eseménysorozat soron következő estjén.

Bethlen Gábor szellemében a megbékélésről, kiegyezésről, egymás iránti figyelemről tartott előadást Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes a Kultúrpalotában, az épület fennállásának századik évfordulója alkalmából szervezett eseménysorozat soron következő estjén. Böjte Csabát, megannyi erdélyi árvaház alapítóját és vezetőjét bemutatni szükségtelen – hétfő délutáni, szívhez szóló, derűs, mély, és humorban sem szűkölködő előadásán igen szép számú közönség vette birtokba a Kultúrpalota nagytermét. A jelenlévőket az est ceremóniamestere, Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács alelnöke köszöntötte, majd a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar által szépen, tisztán és őszintén előadott dalokat követően Böjte Csaba lépett a nagyterem színpadára.

– Azért jöttem Vásárhelyre, hogy köszöntsem ezt a nagyleányt, aki idén töltötte századik születésnapját. Pap vagyok, virágot nem hozhattam, hoztam helyette egy csokor erdélyi gyereket, akik a kilenc éve Debrecenből Szovátára költözött Vera és Gabi nővérek vezénylete alatt énekelnek. És elhoztam Bethlen Gábor zászlaját.
Jézus Krisztus még meg sem született, már szólt a pásztoroknak, hogy gyertek, legyünk együtt – ő egész életében, folyamatosan közösséget teremtett. Gyűjtötte maga köré az embereket. Nemcsak a jókat, a rosszakat is. Mindenkit szeretettel tudott megszólítani, mindenkire szüksége volt. Ha megnézzük a magyar nemzet történelmét, észrevesszük: azokból lettek az igazán nagy emberek, akik közösséget tudtak teremteni. Például Szent László király, aki egy polgárháborús helyzetben mindenki mellett döntött. Befogadta a kunokat, és belőlük sokan jó magyar emberek lettek. Közösséget teremtett. A mi szívünk mekkora? Más is belefér-e?
Bethlen Gábor négyszáz éve lett fejedelemmé. Nem is akart fejedelem lenni. Előtte szintén polgárháború dúlt. Hogyan tudta megteremteni Erdély aranykorát? Úgy, hogy elment tárgyalni a törökkel. Sokan támadták érte, de ő azon gondolkodott, hogy hogyan tovább Mohács után? És sikerült a problémát megoldania. Nyitott volt a székelyek, a szászok felé is. Pázmány Péterrel folyamatosan levelezett, és e két hatalmas koponya össze tudott fogni – ezen összefogás eredménye pedig a magyar nyelven kiadott Szentírás lett. Ezt az épületet sem építhették volna meg, ha nincs az 1867-es kiegyezés. Ferenc Józseffel tárgyalni? Deák Ferencnek volt bátorsága hozzá. A kiegyezés nélkül ezek a csodálatos épületek nem állnának. És nem lettek volna nagy alakjaink, mert nem lettek volna iskoláink sem. Ők kiegyeztek.
Elhoztam Bethlen Gábor lángnyelves zászlaját. Hirdessük meg a kiegyezés évét. Annyira szét vagyunk hullva, hogy lassan mindenki skizofrén lesz, hogy saját magával is tudjon veszekedni.
Kezdődik az iskola. És a pedagógus dolga az, hogy higgyen a gyermekben. Isten selejtet nem teremt. 2000 évvel ezelőtt a damaszkuszi úton ment egy terrorista. Saulnak hívták, és ideológiai alapon gyilkolta az embereket. De Jézus nem lebombázta őt, hanem odament hozzá, és megszólította. És Saulból Szent Pál lett, aki élete végén megírta a világtörténelem legszebb költeményét, a szeretet himnuszát. Hinnünk kell abban, hogy a másikban ott van a jó. Hogy érdemes párbeszédet folytatni a törökkel, a császárral, a románokkal, a szlovákokkal. Együtt tündérkertté változtathatnánk ezt a vidéket. Ahonnan áramlik ki a fiatalság, és áramlanak ki az anyagi javak. Mi az, hogy még a savanyú káposztát is külföldről hozzuk? Mert ahelyett, hogy dolgoznánk, civakodunk. Jézus azt mondta, ne féljetek, bízzatok. Gonosz lélek az, amelyik állandóan félreveri a harangot, aki állandóan kritizál. Ez félelmet, ellenségeskedést, gyűlöletet kelt. Jézus nem mondta az ő mennyei atyjának, hogy atyám, nem erről volt szó! Ide születtem egy istállóba, rám lépett a tehén, minden tele van trágyával és még menekülni is kell. Mennyei atyám, én ezt nem bírom idegekkel! Hol az a mennyei diazepám? Ő nem nyafogott, nem hisztizett, nem írt nyílt leveleket. Tudta, hogy menekülni kell, és azt is tudta, hogy mindez majd csak lejár.
Erdély azé lesz, aki jobban tud szeretni. Aki magához tudja ölelni az embereket. Csak meg kellene fogadnunk, hogy a szánkat nem adjuk kölcsön a rossz szavaknak. Hogy kezünket nem adjuk kölcsön a gyűlöletnek. Mert a gonosz léleknek nincs sem szája, sem keze. Ő rajtunk keresztül kíván cselekedni. Mondjuk neki nemet! Bethlen Gábor zászlaján a családi címert az erdélyi nemzetiségek szimbólumai veszik körül. Merjünk közösen szebb jövőt állítani. Ki az én Ferenc Józsefem? Kihez kellene elmenjek beszélgetni? A nagyszerű történelmi példák és példaképek igazolják mindezt, minket pedig Jézus Krisztus szeretete vezessen, hogy száz év múlva is becsületes magyar szó és jókedv töltse be ezt az épületet! – mondta Böjte Csaba, akinek szavait a gyerekkórus további énekei zárták.