Koronás daru (Balearica pavonina) Táncol, mint a többi daru. Mozgását művészi tökéllyel utánozzák a vatuszi (Afrika) lányok csodálatosan szép táncukkal.
Koronás daru (Balearica pavonina) Táncol, mint a többi daru. Mozgását művészi tökéllyel utánozzák a vatuszi (Afrika) lányok csodálatosan szép táncukkal. A Szaharától délre az afrikai szárazföldön, a nyílt víz közelében lévő vidékeken gyakran gémekkel és más nagyobb mocsári madarakkal együtt keresi táplálékát. A szürke alapszínezetből kiütköznek a fehér szárnyak az aranysárga és rőtesbarna karevezőkkel, a fehér és rózsaszín pofák és mindenekelőtt a szép, érettsárga korona a bársonyos, fekete fejbúbon.
Hangosan szól, bár a légcsöve nem kanyargós, mint a többi darué. Éjszakára fára is felrepül.
Lunda (Fratercula arctica) A madár alkata zömök, színezete fekete-fehér, pofái szürkések, alkata félreismerhetetlen. Igen nagy, csaknem golyó formájú feje van, amelyen lekerekített, háromszög alakú, igen magas, de nagyon keskeny csőr ül, s ezt kidomborodó harántbordák barázdálják.
Úgy látszik, a szürke, sárga és piros színezetű csőrnek a nászban jut szerepe. A lunda földi járatok végkamrájában költ, amelyeket erős lábaival és csőrével kapar gyakran több méter mélységbe a sziklás tengerparti halmok lazább talajába. Bár leveleket is hord bele, a tojás mégsem kerül semmiféle aljzatra. A lundák gyakran óriástelepekben fészkelnek St. Kilda szigetén (Bering-sziget) százezres tömegekben, a madárhegyek magasabb szintjén.
Gyémánt galambocska (Geopelia cuneata) Csodálatos állat. Gyöngyös, szürke színezetű, hátoldalának tollazata olívbarna, szárnyain finom, fehér gyöngyös fröcskölés van. Csak meleg, száraz területeken érzi otthonosan magát, mert igen gyorsan átázik a tollazata, ha esik az eső, alig tud repülni. Ilyenkor meredeken függőleges helyzetet vesz fel, hogy az eső a legkisebb felületen érje. Amikor árnyékban 45 C-fokot ér el a hőmérséklet, amikor az összes többi madár tátogó csőrrel és széttartott szárnyakkal keresi az utolsó elérhető árnyékot, akkor fekszenek a gyémántgalambocskák a tűző napra, az izzó homokba, felborzolják tollazatukat, felemelik egyik szárnyukat, hogy a nap minél jobban érje a testüket. A homok hőmérséklete majdnem 70 C-fokot mutatt. A galambocska ilyenkor érzi jól magát. Élőhelye Ausztrália.
Forrás: Urania: Állatvilág, Madarak, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
