Emlékezzünk Nagy Ferenc karnagyra, a magyar kultúra lovagjára
A legnagyobb meglepetéssel és örömmel értesültem, hogy nagyszabású ünnepséget tartanak a Felső-Nyárádmentén Nagy Ferenc karnagy emlékére, hiszen Feri osztálytársam volt 1949-1953 között a Szászrégeni Magyar Tanítóképzőben. Október 8-án nemzetközi kórustalálkozót tartanak az ő, vagyis a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség volt elnöke tiszteletére. Jogos büszkeséggel dobog a szívem és nagyon boldog vagyok – íme milyen értékes embereket nevelt a hajdani, országos hírű Szászrégeni Magyar Tanítóképzőnk.
Nagy Ferenc csodálatos zenész lett, lenyűgöző szervezői tehetséggel, istenadta karmesteri képességgel.
A képzőben jó tanuló volt, mégis a legnehezebb megpróbáltatások árán végezte el a tanulmányait. Édesapját többször kuláklistára tették, csak bajosan tudta tisztázni a helyzetet.
Feri – kiváló zenei adottságainak köszönhetően – csakhamar feltűnt Kis Elek énektanárunknak, pártfogásába vette, külön foglalkozott vele, s ennek következtében már az iskolában kis karmester vált belőle. Nagyszerű zenetanárunk, a mi kedves Elek bácsink többször megbízta az énekkar vezetésével mind a próbákon, mind a nyilvános előadásokon, hadd bátorodjék, ügyesedjen a fiú.
Az érettségi után Jobbágyfalván és Csíkfalván megszervezte a kórusmozgalmat. 1997 óta az általa alapított Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség tagja az Europa Cantat dalosszövetségnek. Határtalan ügybuzgalommal, fáradtságot nem ismerve, egészségét sem kímélve összefogta a Kárpát-medence magyar kórusait. Tanácsokat adott, előadásokat szervezett, bemutatókat tartott, lelkesített, és mindenhol elmondta Kodály Zoltán híres mondását: zene nélkül lehet élni, de nem érdemes!
2006-ban Bartók Béla-díjjal tüntették ki, 2008-ban a Magyar Kultúra Lovagja címmel ismerték el kivételes érdemeit. Cselekvő magyarságban, a magyar kultúra terjesztésében, a nemzeti összetartozásért vívott küzdelemben mindannyiunknak példát mutatott. És dicsőséget szerzett a volt Szászrégeni Magyar Tanítóképző emlékének és a szeretett Nyárádmentének.
Mindezt a legnagyobb tisztelettel és büszkeséggel írtam az én kedves jó barátomról, Nagy Ferenc karnagyról.
Kajcsa Jenő, 89 éves volt osztálytárs
