Elvész a szabadság

Csütörtök délután a Bolyai téri unitárius templomban tartott megemlékezést az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete. Szombaton az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete a Postaréten emlékezett meg az aradi vértanúkról. 

 

A Bolyai téri unitárius templomban

Az unitárius templomban tartott rendezvény Johann Erasmus Kindermann Preambulum című művével kezdődött Szabó Hajnal Imola előadásában, és a himnuszokkal ért véget. Az emlékrendezvényre és az emlékezőkre Nagy László unitárius lelkész mondott áldást.

 

Az áldozatként hullajtott vérből mindig új élet sarjad 

Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke beszédében kiemelte: „Az aradi tizenhármak és az első magyar miniszterelnök vértanúsága azt üzeni 169 év távlatából a század és a jövendő magyarjainak, hogy az áldozatként hullajtott vérből mindig új élet sarjad”. 

Felhívta a figyelmet: „Tanuljunk történelmünk nagy alakjaitól, a széttöredezett magyar valóságban nyújtsuk egymás felé a kezünket, és Wass Albert gondolatát követve, amely aktuálisabb, mint bármikor, fogjuk meg egymás kezét, legyünk egy cél és egy akarat, mert csak az összefogás biztosíthatja magyar jövőnket itthon, Erdélyben!”

A rendezvényen fellépett a marosvásárhelyi Kistemplom Evangélium kórusa (karvezető: Szatmári Ildikó), a marosszentgyörgyi Szent Cecília együttes Simon Kinga vezetésével, valamint a Művészeti Líceum dráma szakos diákjai – Nagy László (Juhász Gyula – Vértanúink), Czimbalmos Brigitta (Ady Endre – Október 6.), Siklódi Lehel (Juhász Gyula – Arad).

A himnuszok eléneklése előtt felolvasták Danjanich imáját, amelyet a kivégzése előtti éjszakán írt. 

 

A legszebb az volt, amikor egy kisgyermek belegügyögött

Nagy László unitárius lelkész a rendezvény végén a Népújságnak nyilatkozva kijelentette: – Számomra mindig megható az aradi tizenháromra való emlékezés, és mindig visszagondolok azokra az évekre, amikor csak titokban lehetett akár a lelkészünkkel, akár az iskolában szólni egy-egy mondatot az aradi vértanúkról. Szívesen gondolok vissza azokra a megemlékezésekre, amikor fiatalabb koromban valóban szívvel és lélekkel tudtunk azokra emlékezni, akik példaképként állhatnak minden magyar ember előtt.

A mai megemlékezésünkön a vallomások, énekek, versek mellett számomra a legszebb az volt, amikor egy kisgyermek belegügyögött a felnőttek hangjába. Ott volt, és mintha a tudomásunkra akarta volna hozni, hogy ők is vannak, és számítani lehet rájuk. Ha minden szülő, nagyszülő elhozná és elvinné a gyermekét, unokáját ezekre a megemlékezésekre, akkor 100–200 év múlva is lenne, aki belegügyögjön azokba a szép versekbe, szép énekekbe, vallomásokba, amelyekkel igaz szeretettel emlékezünk, mint ma az aradi tizenháromra. Azt kívánom, hogy nagyon sok gyermek szülessen, hogy nagyon sok gyermek sírjon és gügyögjön bele az istentiszteletekbe, az ünnepségekbe, mert ez azt jelenti, hogy van és lesz jövő.

 

… és a Postaréten

Szombaton a Székely vértanúk emlékművénél, a Postaréten az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete tartott megemlékezést. A marosvásárhelyi RMDSZ hagyományt teremtett azzal, hogy az aradi vértanúk kivégzésének emléknapján nem a politikumnak, hanem diákoknak, civil szervezeteknek, művészeknek és az egyházak képviselőinek engedte át a terepet.

A rendezvényen jelen volt Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, dr. Farkas Balázs, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának első konzulja, Péter Ferenc megyei tanácselnök, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, dr. Vass Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke, városi és megyei önkormányzati tanácsosok, az ügyvezető elnökség tagjai.

Nagy László, a Művészeti Líceum XII.-es diákja, az ünnepibeszéd-író pályázat nyertese olvasta fel beszédét.

 

Hős az, aki legbelül rendíthetetlen

Farkas Balázs kiemelte: Október 6-án azokra emlékezünk, akikre kegyetlenül sújtott le az önkény. Emlékeznünk kell azonban azokra a hősökre és áldozatokra is, akiknek a neve nem maradt fenn az utókor számára. De emlékezni kell azokra a honleányokra, az édesanyákra, feleségekre, lánytestvérekre, akiknek tartása, önfeláldozó munkája felbecsülhetetlen erkölcsi támaszt jelentett a harctereken és a vesztőhelyeken. 

Mi, akik a forradalom hősei, mártírjai előtt hajtunk fejet, más, ugyanakkor számos kihívással teli korban élünk. Ez a kor szerencsére nem követel véráldozatot. Ma másfajta sorskérdések vesznek körül bennünket, de ezeket sem szabad lebecsülni. 

Ünnepi tisztelgésünk ma nem lehet teljes, ha áldozatukban nem látjuk azt, hogy a közös ügy érdekében kinek-kinek feladata van. A hősök azt üzenik nekünk, hogy mindig tehetünk valamit. Hősnek nem születik az ember, hősnek lenni nem szerep, és nem lehet cél. Hős az, aki legbelül rendíthetetlen – mondta egyebek mellett Farkas Balázs.

 

Anyagi biztonság gyermekeinknek, unokáinknak

Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány elnöke szerint az aradi vértanúk üzenete a hazaszeretet, az összefogás, és az igaz ügybe vetett rendíthetetlen hit fontossága. Mint mondta, az általa vezetett alapítvány azt a célt tűzte ki, hogy Erdélyben egy olyan egyedülálló gazdaságfejlesztési programot indítson útjára a magyar kormány támogatásával, amelynek során elsősorban a mezőgazdaságban, de más ágazatokban is, jól átgondolt és tervezett programokkal az itt élő családok és vállalkozók fejlődését, ezáltal pedig a szülőföldön való boldogulásukat segíthetik elő. Kiemelte a fiatalok támogatásának fontosságát, mert – mint mondta –, az a nemzet, amely nem tudja itthoni tartani a fiataljait, fogyatkozik, az ereje csökken, és mások fognak a feje felett dönteni. 

Fontos, hangsúlyozta, hogy anyagi biztonságban és szeretetben tudjuk felnevelni gyermekeinket, unokáinkat, a jövő nemzedékét. 

 

Ünnepi beszéd és áldás

Kató Béla beszédében bibliai idézettel próbálta megmagyarázni, miben is áll a magyar nép szabadságszeretete. 

1848 szabadságát a gonosz erők és a hatalmasságok elrabolták. Elrabolták annyira, hogy még a szabadság nevet is elvették tőle. Megfosztották attól, ami pedig lényegszerűen hozzátartozott, a szabadság helyébe rásütötték a lázadás bélyegét. Akik azonban meg tudták őrizni a szív mélyén a szabadságot, azok állhatatosak tudtak maradni 1849 után is, abban az állhatatlan és kiállhatatlan, gonosz és szennyes időszakban is. Ezért kell minden féltett dolognál jobban őrizni a szívet – hangsúlyozta a püspök. Mint mondta, 1848 szelleme búvópatakként ott élt azokban az emberekben, akik a lélek érintésére, a szabadságra születtek újra. „Ez a búvópatak 1989-ben a fordulat évében is felszínre tört, hogy újra ráköszöntsön a sokat szenvedett és megalázott népünkre a szabadság. Ez a szabadság kezd menet közben kézen-közön eltűnni. Álljatok meg a szabadságban! Ha van ma időszerű üzenet, akkor, úgy vélem, ez az. Elvész a szabadság, mert manipuláció és hamis érdekek áldozatává válik. A határtalan szabadság idején, a demokrácia fedőnév alatt szinte leplezetlen zsarnokság és diktatúra folyik. A manipuláció és a létbizonytalanság gúzsba köti a lelkeket és megöli a lélek szabadságát – jelentette ki Kató Béla, majd áldását adta a rendezvényre. 

Az ünnepi megemlékezés Damjanich imájával, koszorúzással és a himnuszokkal ért véget.