Sokan és sokat beszéltek/beszélnek a vasárnapi választási eredményről. Ki győzött, miért győzött, ki az igazi vesztes, mit kell változtatni, mit nem.
Sokan és sokat beszéltek/beszélnek a vasárnapi választási eredményről. Ki győzött, miért győzött, ki az igazi vesztes, mit kell változtatni, mit nem. Mindenki erről beszél tévévitákban, az újságok hasábjain, az utcasarkon, kocsmában. Sok igazság van abban, ami elhangzik: hogy a diaszpóra megalázása volt a fő ok, hogy az egész a PSD, illetve Victor Ponta hazudozásai ellen szólt… Az is nagyon igaz, hogy az embereknek elegük lett a rablópolitikából, és abból, hogy sok politikus, a törvényeket kijátszva, a mentelmi jog mögé bújva szabadult meg az igazságszolgáltatástól. Ezért mondják egyesek, hogy tulajdonképpen a DNA nyerte meg a választást, illetve hozott pluszszavazatokat az új elnök számára, annak ellenére, hogy a kampány során valójában semmi konkrétumot nem fogalmazott meg sem gazdasági, sem szociális, sem más téren. Azt viszont lelkesen díjazták, hogy az ellenjelöltjével folytatott tévévitában „élőben” kérte, hogy a parlament „holnap” tűzze napirendre és utasítsa el az amnesztiatörvényt. Amint azt is, hogy hadat üzent a korrupciónak és annak, hogy a parlament futószalagon nem szavazza le a korrupciógyanús honatyák elleni eljárás elindítását.
Az elnökválasztás első eredménye, hogy megbukott az amnesztiatörvény, és máris két „nagyágyú” mentelmi jogát vonta meg a parlament, és mondott le egy harmadik szenátori mandátumáról. Johannis ígérete szerint mindenkire sor kerül, akinek kivizsgálását a parlament akadályozta meg.
Tehát a honatyák törvény fölé helyezése az egyik oka volt annak, hogy a szociáldemokraták elveszítették a választást. Ponta és a PSD valójában nem a gazdasági helyzet, a szegénység, még csak nem is a létbizonytalanság miatt veszített. Hanem amiatt, amit nap mint nap láttak az egyszerű emberek. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi időben egyetlen szabályzóval úgy akarták megerősíteni a pártot és saját hatalmi pozíciójukat, illetve megnyerni a választásokat, hogy megadták a polgármestereknek a „szabad választás” lehetőségét, és kormánypénzekből honorálták azokat, akik – elárulva saját szervezetüket, amely tisztségbe juttatta őket – átálltak arra az oldalra, ahonnan a nagyobb koncot remélték.
Kíváncsi vagyok, mit éreznek most azok a polgármesterek, akik a migrációs törvény nyomán hátat fordítottak saját szervezeteiknek, és az egyre dagadó PSD-be iratkoztak. De ez már egy másik „aktuális” témája lehet.
A kampány tehát véget ért, a parlament is úgy kezdett dolgozni, ahogy a választópolgárok elvárják. Kezdetnek nem rossz, de nagyok az elvárások az új elnökkel szemben. Főleg azt várják, hogy ne próbáljon pártelnökként viselkedni, vagy, amint Băsescu tette, beleszólni a kormányzásba. Az emberek arra is kíváncsiak, milyen lesz a viszonya a parlamenttel, a kormánnyal. Sikerül-e az igazságszolgáltatást kivonni a politika befolyása alól, tud-e hatékonyan tárgyalni és közvetíteni a hatalom és az ellenzék között. Nem beszélve a külpolitikáról, nemzetvédelemről, az alkotmányos jogrendszer kiépítéséről, a jogállamiságról. Meg mindenről, ami nem működött ebben az országban.
