Nagyszámú, félszáz résztvevővel kezdődött meg szombaton a civil szervezetek vására Marosvásárhelyen, ami egyértelműen a szervezők eddiginél hatékonyabb összefogásának, alapos munkájának tudható be elsősorban, de vélhetően a civil szféra is jobban mozgósította magát az eddigieknél.
Nagyszámú, félszáz résztvevővel kezdődött meg szombaton a civil szervezetek vására Marosvásárhelyen, ami egyértelműen a szervezők eddiginél hatékonyabb összefogásának, alapos munkájának tudható be elsősorban, de vélhetően a civil szféra is jobban mozgósította magát az eddigieknél. Koreck Mária megnyitóbeszédében és az azt követő nyilatkozataiban fontos gondolatokat, mondhatni önkritikát fogalmazott meg. Arról beszélt, hogy láthatóvá kell tenni e szervezeteket, el kell érni azt, hogy a hatóságok, önkormányzatok is felismerjék a partnerség kialakításának fontosságát, és tegyék ezt anélkül, hogy megalázkodásra, „előszobázásra” kényszerítsék a nemkormányzati szervezeteket. Előszobázás nélkül is meggyőzőek akarunk lenni, erősek, függetlenek – ez a fontos jövőbeni céljuk a civileknek, ugyanakkor azt sem rejtette véka alá a Divers Egyesület vezetője, hogy a civil szervezetek közötti együttműködést jelenleg laza, gyenge összetartás jellemzi. Ez ügyben is tenni kellene tehát. Egyszóval: párbeszédre, mégpedig szoros és észérvekkel alátámasztott, civil–civil illetve civil–hatóság közti dialógusra lenne szükség.
Koreck Mária éppen a civil szférának a közjó iránti elkötelezettségére, a demokratizálás folyamatában betöltött szerepére világított rá. Amit Gordon White angol politológus is megfogalmazott: „a civil társadalom megváltoztatja a hatalom egyensúlyát az állam és a társadalom között, az utóbbi javára, ugyanakkor ellenőrzi és felügyeli az államot a közélet erkölcsének, a politikai döntések indokoltságának nyilvános megítélése révén, illetve fontos közvetítő szerepet játszhat az állam és a társadalom
között”. Romániában e gondolatok nem vertek mély gyökereket, az állam, illetve a hatóságok egyrészt – a demokráciára nézve igen veszélyes módon – ellenőrzésük alá igyekeznek vonni a civil, illetve a nemkormányzati szervezeteket, vagy ezzel ellentétes módon mellőzik őket. Első esetben igen veszélyes játszma alakulhat ki, hiszen a közfeladatokkal megbízott, állami támogatásban részesített egyesületek, alapítványok nehezen őrzik meg függetlenségüket, és zsarolhatóvá, sebezhetővé válhatnak, nem tudva megfelelően betölteni társadalmi szerepüket, ugyanakkor még nagyobb veszélyeket rejt magában a civil szervezetek pártpolitikai tevékenységekben való részvétele.
Ami pedig még jellemzőbb tájainkon: az állampolgárok elfordulása a közélettől, illetve, hogy nem működnek megfelelően a kormány, az állami szervek, a hatalom képviselőinek a közösség általi ellenőrzését, elszámoltatását biztosító mechanizmusok.
A jövő egyik legfontosabb kihívása tehát éppen az, amit Koreck Mária is megfogalmazott: a döntéshozók hatékony befolyásolása a civil szervezetek által, az általánosan elfogadott és demokratikus társadalmakban jól működő stratégiákkal, nem pedig előszobázással.
