Miután hónapokon át némát játszott, a múlt hét végén, mintha Csipkerózsika-álmából ébredt volna, hirtelen „aktiválódott” az államelnök, és kemény bírálatokat fogalmazott meg a kormányfő külpolitikájával szemben.
Miután hónapokon át némát játszott, a múlt hét végén, mintha Csipkerózsika-álmából ébredt volna, hirtelen „aktiválódott” az államelnök, és kemény bírálatokat fogalmazott meg a kormányfő külpolitikájával szemben, de bírálta az egészségügyi kártyák körüli káoszt és nem utolsósorban a parlamentet, amely olyan módosításokat vinne be a büntető törvénykönyvbe, amellyel akadályozná az igazságszolgáltatás munkáját.
Az elnöki megszólalás meglepő, mert a miniszterelnököt illető kritikája emlékeztet azokra a kijelentésekre – persze civilizáltabb formában –, amelyeket elődje gyakorolt ugyanezen kormányfővel szemben. Mintha újabb háború körvonalazódna a két palota között.
A gdanski győzelem napi ünnepségekről hazatérő államfő repülőtéri sajtótájékoztatóján botrányosnak nevezte azt, ahogyan a kormány megszervezte, illetve nem szervezte meg az elektronikus egészségügyi kártyákra való áttérést. Ugyanakkor elítélte, hogy a kormányfő mindenféle előzetes bejelentés nélkül tett körutat a Perzsa-öböl országaiban, anélkül hogy konzultált volna vele. Az elnök szerint annyit mondott, hogy „nagyon jó tárgyalásai” voltak, nem tudni, pontosan miről, egyedi elképzelése van a külpolitikáról, „mindenki csinálja a saját feje szerint”. De a büntető törvénykönyv kormánypárti politikusok által kezdeményezett módosítását is bírálta, amely nehezítené a gyanúsítottak előzetes letartóztatásba helyezését, akadályozná az igazságszolgáltatás munkáját, és ezzel fékezné a korrupció elleni harcot.
Ennek ellenére a kormányfővel továbbra is úgymond intézményes viszonyt kíván ápolni, amely ugyan zavaroktól sem mentes, de, mint mondta, vannak jó oldalai is.
A miniszterelnök válasza annyi volt, hogy nem kíván a nyilvánosság előtt vitatkozni az elnökkel.
Bevett hazai szokás szerint ilyenkor beindul a véleménynyilvánító (megmondó) gépezet, és addig rágják a csontot, amíg nem adódik nagyobb szenzáció.
Egyes politikai elemzők szerint az államelnök megszólalása és hangnemváltása az ellenzéki liberálisoknak nyújtott politikai támaszként is értelmezhető. Hiszen jövőre parlamenti választások lesznek, és bár az új államfő megválasztása nyomán pártja népszerűsége is megnőtt, a legutóbbi felmérések szerint túlságosan gyorsan csökken a liberálisok előnye a szociáldemokratákkal szemben. Megtörténhet, bár valójában kiismerhetetlen az államfő gondolkodásmódja.
Egy másik elemző tovább megy: egyenesen azt állítja, hogy az elnök így akarja megfutamodásra bírni a kormányfőt, hogy aztán a helyébe ültethesse protezsáltját, az új liberálisok üdvöskéjét. Ebben is lehet valami.
Várhatóan sok vélemény elhangzik, sok tinta elfolyik még ebben a témában. Csak remélni merjük, hogy nem leszünk tanúi újabb palotaháborúnak, mint az utóbbi években.
Ahogy ilyenkor általában történni szokott, arról persze senki sem beszél, hogy vajon mit szeretnének azok az emberek, akik az elnököt, de a többi politikust is hatalomra juttatták. Szó sem esik erről, de bizonyára nem azt várják, hogy a korábbi évek politikai csatározása folytatódjék. Azt várják, hogy a kormány tegye a dolgát az ország és a polgárok érdekében, az elnök legyen kiegyensúlyozott közvetítő az állami intézmények között, az állam intézményei működjenek, és a politikusok végre gondoljanak az egyszerű emberekre is. Hisz jövőre megint választási év lesz.
