Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatóinak ballagásán – a szokáshoz híven – dr. Sorin Crişan egyetemi tanár, rektor kitüntette az egyetem művészeti-tudományos életének fellendítésében vállalt szerepük, valamint az oktatási intézmény hazai és nemzetközi hírnevének öregbítéséért kiváló eredményeket elért tanárokat. Didaktikai kiválósági oklevelet kapott dr. Sabadoş Sabin egyetemi docens, dr. Strausz Imre István egyetemi adjunktus; művészeti kiválósági oklevélben részesítették dr. Neamţ-Gilovan Daniela egyetemi adjunktust, dr. Bob Erzsébet doktorátusvezető egyetemi tanárt, tudományos kutatásért járó kiválósági oklevelet kapott dr. Blaga Raluca adjunktus, dr. Ungvári Zrínyi Ildikó doktorátusvezető egyetemi docens.
A kitüntetés átvétele után a magyar karon oktató tanárok nyilatkoztak lapunknak.
Dr. Bob Erzsébet professzor: – Nagyon meglepett a Művészeti Egyetem rektorátusi hivatala által adományozott diploma. Hálás vagyok az egyetem vezetőségének, az oktató kollégáknak, a hallgatóimnak. Az utóbbi időben többször éreztem ezt a hálát, hogy olyan közösségben létezhetem, ahol a megbecsülés, odafigyelés, tisztelet, elfogadás teljesen természetes magatartás. Olyan értékek, amelyek lassan kiszorulni látszanak társadalmunkból. Bár az egyetemi charta is hangsúlyozza ezeket az értékeket, kisebb közösségben talán könnyebb is megvalósítani, mégis „átjön” egyik embertől a másikig, hogy valóban hordozzuk-e ezeket a kvalitásokat, vagy csupán hangzatos mondatokként teregetjük szét az online térben. Az egyetemi közösségünk ilyen. A ballagási ünnepségen az fogalmazódott meg bennem, hogy 1994-ben innen indultam el, és bármilyen nehéz helyzet adódott, otthont találtam ebben a közösségben. Valószínű, hogy a média szakon forgatott Liszt rapszódia című kisjátékfilmben játszott szerepem is – amit az országos függetlenfilm-fesztiválon díjaztak – hozzájárult ehhez az elismeréshez…
Igazi örömérzet, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik figyelnek egymásra, akik fanatikusak, akiknek küldetése, hogy a maximumot hozzák ki magukból, hallgatóikból, akik sokat feláldoznak, akár a szabadidejükből, csak azért, hogy olyan képzést nyújthasson a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, amely meghatározó lesz a hallgató szakmai életében.
Néztem a végzős osztályokat a színpadon, a volt alapszakos hallgatóimat, és azért voltam boldog, mert tudtam, hogy mindenki rácsatlakozott mindarra, amit én és Harsányi Zsolt osztályvezető kollégám próbáltunk átadni. Biztos vagyok benne, hogy ez a végzős színészosztály minden egyes tagja jó színész lesz, és ha akar, megmarad a pályán.
Dr. Ungvári Zrínyi Ildikó egyetemi docens: – Meglepett, nem várt megbecsülés ez. Tulajdonképpen természetes az, hogy az oktatás együtt jár a kutatással, és a felelős pedagógusnak kötelessége friss tudást és tapasztalatokat nyújtani a diákjainak. Ma már a felelős színházcsináló fogalma is feltételezi a kutatást, az úgynevezett kutatásalapú színház művelését – senki sem lehet közömbös a világban zajló folyamatok iránt és az iránt, hogy erről hogyan gondolkodnak a széles látókörű színházi szakemberek. Márpedig a színház maga és szerepe átalakulóban van: napjainkban sokkal közelebb került a mindennapi valóságainkhoz, és ezzel a jelenséggel elsőrendű feladatunk foglalkozni. A magyar színháztudományi kutatásnak elég mostoha sorsa volt Erdélyben a második világháború után: ezen a téren nem volt intézményes elméleti kutatás és színháztudományi vagy teatrológiai képzés, nem volt lehetőség kritikusképzésre sem – nagyon sokat kell pótolnunk most. Ezért ezt az elismerést a szakma elismerésének is tekintem. Másrészt meg persze jólesik, hogy volt tanítványaim (akikkel most együtt kutatunk) és szakmabeli kollégáim elismerése mellett az intézmény is odafigyel a munkámra.
Dr. Strausz Imre István egyetemi adjunktus: – Minden pedagógus életében megtisztelő, de ugyanakkor egyedi kihívás is a hallgatókkal folytatott mindennapi munka. E többéves oktatói munkát összegezte az a kiválósági díj, melyet a Művészeti Egyetem rektora és vezetősége nekem ítélt. Bevallom, óriási meglepetésként ért, hiszen számomra az oktatói pálya legkevésbé sem az „önmegvalósításról” és díjak „bekebelezéséről” szól, hanem ellenkezőleg, hozzásegíteni a hallgatót az előtte álló akadályok leküzdéséhez, egyéni útjának megtalálásához, mely nem vár semmilyen elismerést. Mégis, ha összegezni kellene, hogy mit jelent a számomra odaítélt díj, akkor a bizalom, az elismerés és támogatás jut eszembe. Köszönet érte!