Életre nevelés mókával, kacagással fűszerezve

A bedei tábor a gyerekekkel együtt fejlődik évről évre

Tizenötödik gyermektáborát szervezte meg augusztus 7-12. között a Solidaris Egyesület, mintegy negyven 11–14 év közötti gyerek töltött el egy felejthetetlen hetet a festői környezetben lévő, hatezer négyzetméteres – csűrrel, óriási gyümölcsössel, hangulatos filagóriákkal, hatalmas focipályával rendelkező bedei táborhelyen – amelynek a szépítéséhez, otthonosabbá tételéhez az utóbbi években maguk a gyerekek és szüleik is hozzájárultak. A bedei tábor a gyerekekkel együtt évről évre egyre nőtt, fejlődött. Tizennégy évvel ezelőtt négy gyereket vittek el egy félnapos kirándulásra, majd a jelentkezők száma egyre bővült, az utóbbi években pedig olyan sokan szeretnének eltölteni a bedei helyszínen egy élménydús hetet, hogy két tábort kell szervezni. A 7-10 éveseket idén augusztus 28. – szeptember 2. között várja a bedei kaland.

Minden évben „nyomot hagynak”

A bedei táborhely évről évre látványosan fejlődik és szépül, az idén többek között új emeletes ágyakkal bővült a fekvőhelyek száma, új járólapokat tettek le a szobákban és a mosdókban, bővült a zuhanyzók és az illemhelyek száma. A foglalkozások egy része hangulatos filagóriákban tartják, ottjártunkkor az egyikben babzsákok voltak elhelyezve, középen pedig kis asztalka állt, tele jópofa gyerekkönyvekkel. A gyerekek elárulták, hogy szabadidejükben bármikor behuppanhatnak egy babzsákba, és kedvükre olvasgathatnak. Sajó Norbert elmondta, hogy a gyerekek minden évben nyomot hagynak Bedében, idén palettekből ülőhelyeket, gázcsövekből pedig biciklitartókat készítettek. Ugyanakkor a tábor utolsó napja minden évben családi nap, a szülők reggel kijönnek és együtt töltik a napot Bedében a gyerekekkel, az anyukák gulyást főznek, az apukák pedig javítanak, barkácsolnak valamit. Például volt év, amikor elhatározták, hogy kialakítanak egy teraszt raklapokból. 

– Ez a táborhely a gyerekekkel együtt nő évről évre! Annak, hogy valamit együtt csinálunk, van egy különleges hangulata, egy varázsa, és ez a lényege a táborhelynek, hogy igény van rá a közösség részéről, és az akar is tenni érte, a fejlesztéséért – véli Sajó Norbert.

Mint mondta, a résztvevők összetétele is változott az évek során, hiszen köztudott, hogy kezdetben olyan gyerekeket vittek táborozni jótevők által felkínált adományokból, akiknek a vakáció alatt nem volt lehetőségük eljutni nyaralni vagy táborozni. Az utóbbi években azonban egyre több szülő kereste meg őket, mondván, hogy nincsenek rászorulva, ki tudják fizetni a költségeket, és szeretnék, ha a gyerekük részt venne a Solidaris-táborban. Ezeknek a gyerekeknek a száma egyre nőtt, így ez a harmadik év, amikor két tábort kell szervezzenek, annyi a jelentkező. – A gyerekek nem tudják egymásról, hogy kinek a családja járult hozzá a költségekhez és kinek nem. Próbálunk önállósodni, azaz tudatosítani a szülőkben, hogy lehetőségeikhez mérten részt kell vállaljanak a költségekből, annak érdekében, hogy a tábor megszervezése egyre kevésbé függjön a külső támogatásoktól – mutatott rá az egyesület vezetője.

Külföldön is jó, de a legjobb Bedében!

Az idei első táborban részt vevő gyerekek mintegy fele visszatérő táborozó volt, mi több, akadnak egykori táborozók, akik ma segítőként vállalnak részt abban, hogy kisebb társaik életre szóló élményekkel távozzanak Bedéből. Az, hogy ilyen sokan vannak visszatérők, talán a legbeszédesebb bizonyítéka annak, hogy mennyire szeretik ezt a tábort. Az egyik kislány a külföldi nyaralás során mondta a családnak, hogy ott is jól érzi magát, de a legjobban a bedei hetet várja. 

Az idei tábor alaptémája a Ki vagyok én? – ennek a jegyében zajlottak a különféle csoportos beszélgetések, önismereti foglalkozások. – Az alapgondolat az, hogy szeretnénk hatással lenni a gyerekekre, tudatosítani bennük, hogy nagyon értékesek, hogy úgy vannak jól, ahogy vannak. Gyakran hallani, hogy ezt a generációt nem érdekli semmi, de ennek mi az ellenkezőjét tapasztaltuk, igenis érdeklődőek, kíváncsiak. Egyik nap az internetes zaklatásról, bántalmazásról beszélgettünk velük, hiszen manapság nagyon sokan az interneten játszadoznak a személyiségekkel, másnak adják ki magukat. A mai nemzedék nagy gondja, hogy egyszerre kell helytálljon a valós és a virtuális világban, erre kell őket felkészíteni. Mi elindítottuk a beszélgetést, ők azonban olyan szinten vették át az irányítást, hogy mi is meglepődtünk, félszavakból is értették egymást, elkezdtek tanácsokat adni egymásnak, például, hogy miként kapcsolják ki a helymeghatározást a telefonon, illetve mire kell odafigyelni a fotók megosztásakor. Olyan részletek is elhangzottak, amelyek már bennünket, felnőtteket lassan meghaladnak, ők sokkal jártasabbak ebben a világban – vonta le a következtetést Sajó Norbert.

Tartalmas alternatíva a telefonra, számítógépre

– Szeretnénk a gyerekeknek alternatívát mutatni, hogy nemcsak a számítógépen és a telefonon lehet játszani – hangsúlyozta Sajó Enikő szervező. A Bedében töltött egy hét alatt a táborozók színes és tartalmas programokba kapcsolódtak be, amelyekben az életre való nevelést próbálták ötvözni a szórakozással. Balogh Zsolt néptáncoktató néptáncot és népi játékokat tanított nekik, Lazsádi Csilla segítő szakember irányításával önismereti játékokban vettek részt, illetve arról beszélgettek, hogy számukra ki a példakép. Sajó Enikő megjegyezte, hogy a gyerekek, akik jártasabbak az internet világában, olyan „sztárokat” neveztek meg, akikről a felnőttek sok esetben nem is hallottak, de szerencsére sokan tekintenek példaképként a nagymamájukra, testvérükre. A csoportos foglalkozások során rávilágítottak arra is, hogy a gyerekeknek is mennyi feladatuk van a családban, illetve próbálták erősíteni őket a fiú- és lányszerepeikben.

Motorra pattantak a táborlakók

A Solidaris Egyesületnek van egy visszatérő támogatója, aki egy motoros csapat tagja, ez a csapat ajánlotta fel, hogy egyik nap ellátogatnak a táborba, és az aznapi uzsonnát is ők állják. Mivel a kétkerekű járművek igencsak felkeltették a gyerekek érdeklődését, a motorosok felajánlották, hogy elviszik őket egy körre a faluban, ami óriási élmény volt számukra, hiszen nem mindennap adódik lehetőségük motorra pattanni.

Maradandó élményekkel gazdagodtak a tanyalátogatáson is. Egy 16 éves bedei fiú meghívta a csapatot a tanyájára, bemutatta a gazdaságot, az állatait, így a táborozók betekintést nyerhettek a mezőgazdasággal foglalkozó fiatal mindennapjaiba. 

– Elmesélte, hogy néz ki egy napi programja, hogy korán fel kell kelni, az állatokat meg kell etetni, attól függetlenül, hogy éppen milyen az időjárás, vagy milyen a kedve. A végén pedig azt is elmondta, hogy mennyire szereti az életét, és ő így boldog, tehát láthatták a gyerekek, hogy a boldogsághoz nem kell rengeteg minden, csak annyi, hogy elégedettek legyünk azzal, amink van. Nagyon sok mindent megkapnak a mai gyerekek, mindenhez hozzáférnek, iskolakezdéskor is az a téma, hogy ki hol nyaralt külföldön, ezért is volt jó érzés hallgatni, hogy egy vidéki, kétkezi munkából élő fiatal is lehet elégedett az életével – jegyezte meg Sajó Enikő.

A táborozókhoz a hét folyamán ellátogatott Kacsó István, a nyárádszeredai önkéntes tűzoltó-alakulat parancsnoka is, aki arról beszélt nekik, hogy a manapság egyre gyakrabban tapasztalt szélsőséges időjárás esetén mit tehetnek a saját biztonságuk érdekében. Mindemellett a Communitas Alapítvány, valamint a Maros Megyei Tanács támogatásával szervezett tábor hetében sokat kézimunkáztak, focimeccset szerveztek, énekeltek, illetve izgatottan várták, hogy a fagyiskocsi berobogjon a táborhely udvarára.

A segítőknek is élmény az ott töltött hét

Az idei első táborba a megye különböző részeiről, többek között Marosvásárhelyről, Szovátáról, Hármasfaluból, Backamadarasról, Szászrégenből 42 tizenegy-tizennégy év közötti gyerek érkezett, akikről 25 kísérő gondoskodott. Sajó Norbert elmondta, idén rengetegen jelentkeztek segítőnek, és senkit sem utasítottak vissza. Vannak közöttük olyan fiatalok, akik egykor táborozók voltak, de eljöttek segíteni a nagyváradi, vásárhelyi és kolozsvári munkatársaik, önkénteseik is, illetve a faluból, Bedéből is akadt hat segítőjük, helybéli nők és fiatalok, ami örvendetes számukra, hiszen ez azt jelenti, hogy a helyi közösség a sajátjának érzi ezt a tábort.

A Solidaris-tábor egyik lelkes, visszatérő segítője Póra Annamária tanítónő, aki úgy érzi, Isten annyi ajándékot adott neki az életben, hogy ő is szeretne adni másoknak.

A pedagógus elismerte, ő maga is felejthetetlen élményekkel gazdagodik, hiszen csodás érzés megtapasztalni azt, hogy egy hét alatt mennyire közel kerülnek idegen gyerekekhez, akik hozzájuk fordulnak apró-cseprő dolgaikkal, kéréseikkel, aggodalmaikkal. 

– A csoportbeszélgetések nagyon meghitt hangulatban zajlanak, a gyermekek megnyílnak, megosztják a félelmeiket, titkaikat, mesélnek a családjukról. Ilyenkor valóban oda tudunk figyelni rájuk. Jó érzés látni, hogy elkezdenek imádkozni, a saját kis dolgaikat viszik Isten elé – emelte ki Póra Annamária.

A 11 éves Noémi Krisztina Bálintfalváról érkezett, ő már visszatérő táborozó, harmadik alkalommal volt Bedében. – Nagyon jó itt lenni, hiszen sokat imádkozunk, azokért is, akik betegek, és mesét hallgatunk, énekelünk, jön a fagyiskocsi, na meg trambulin is van – sorolja a táborbeli kedvenceit a kislány, majd megjegyzi, a táborban tilos a telefonhasználat, de ezt nem is bánják, hiszen helyette rengeteg móka vár rájuk, néptáncot tanít egy bácsi, szoktak túrázni, és megnézték egy gazdaságban az állatokat is. A leginkább mégis a motorozás tetszett, egyedi élmény volt két keréken végiggurulni a falu utcáin – mesélte nevetve a kislány, aki azt is elárulta, hogy gitározni tanul, néha pedig besegít a nagymamájának az állatok gondozásába.