Életmentésről a legkisebbeknek

Bátor vagyok, segítek!

Vannak olyan témák, mint például az életmentés, az elsősegélynyújtás, amelyeknek az alapjaival már az óvodás és elemi osztályos gyerekeket is meg kellene ismertetni, hiszen ha mást nem is tud tenni, szükség esetén a 112-t egy gyerek is képes riasztani. Ezt vállalta fel a magyarországi Kissné Szücs Anita, aki főállásban mentőtiszt, így a segítségnyújtás és az életmentés a hivatása, amikor gyerekek számára írt hiánypótló könyvet. A Bátor vagyok, segítek! című mesekönyv az Országos Mentőszolgálat aktuális szakmai ajánlása alapján készült, azzal a céllal, hogy a gyermekek és szüleik könnyedén megtanulhassák, hogyan kell használni a segélyhívót, hogyan tudnak segíteni a bajban. A marosvásárhelyi gyerekek számára a Kult Fesztiválon tartott érdekes foglalkozást Kissné Szücs Anita, aki könyvét is bemutatta a várban szép számban összegyűlt aprónépnek. 

A gyerekek az ajándékba kapott maci segítségével kipróbálhatták az elsősegélynyújtást.

Kissné Szücs Anita Magyarországon, Kalocsán él, főállásban mentőtiszt, évek óta foglalkozik gyerekekkel. Arra tanítja őket, hogyan tudnak segíteni másokon, ha baj történik szerettükkel, vagy akár valaki rosszul lesz mellettük az utcán. 

Mentőtisztként és édesanyaként nagyon fontosnak tartja, hogy mielőbb szóba kerüljenek ezek a témák, hiszen például az elemi osztályos korosztály már nagyon sok mindent megért, és meg is tud tenni baj esetén, ha megtanítják rá. Így született a Bátor vagyok, segítek! című mesekönyv ötlete, amelyben a szöveg és a jópofa illusztrációk egyaránt az Anita munkái és amelyben az életmentéssel foglalkozó szerző szeretné megmutatni a gyerekeknek, hogyan tudnak mentőt hívni, illetve követni a mentésirányító tanácsait. A könyv létrejöttében sokat segített az Országos Mentőszolgálat is, végig figyelemmel kísérte a munkát, és szakmailag is minden segítséget megadott, hogy aktuális és hasznos kiadvány szülessen.

A történet végigvezeti az olvasót a légzésvizsgálat, illetve a mellkaskompressszió menetén is, meseszerű, könnyen érthető, barátságos módon. A könyvben emberi tulajdonságokkal felruházott, barátságos állatkarakterek révén elevenedik meg a történet, szerepel benne a mentésirányító jegesmedve, a bajba jutott Sün bácsi, a gyerekek könnyen tudnak azonosulni velük. Elmeséli, hogy a mentő megérkezéséig hogyan kell Nyúl Áronnak és öccsének a rosszul lett Sün bácsira vigyázni, hogyan kell hátrahajtani a fejét, és hogyan kell megfigyelni a légzését.

A marosvásárhelyi Kult Fesztiválon tartott foglalkozáson az ajándékba kapott maci, valamint egy oktatási célokat szolgáló bábu segítségével a gyerekek maguk is kipróbálhatták az elsősegélynyújtást, azt, hogy miként ellenőrizzük, hogy a bajban lévő személy lélegzik-e, illetve hogyan kell pontosan végezni a mellkaskompressziót. Ezúttal is előjöttek a klasszikus kérdések, a „mi lesz, ha nem jól csinálom?”, vagy „el tudom-e rontani?”, azonban a mentőtiszt megnyugtatta őket, mondván, hogy elrontani nem lehet, akkor ártunk a legtöbbet, ha tétlenül nézzük, hogy valaki rosszul van, és nem próbálunk segíteni.

A játékos foglalkozást követően Kissné Szücs Anita lapunknak elmondta, a mentőhívás módjával általában tisztában vannak a gyerekek, a 112-es segélyhívó számot a legtöbben ismerik, azt viszont, hogy miként kell válaszolni a mentésirányító kérdéseire, már kevésbé, ezért ezt is szokták gyakorolni.

– Azt vettem észre, hogy a gyerekek nagyon ügyesek és igen nyitottak az ilyenfajta tudásra. Saját gyerekeimen, illetve a gyermekeknek szóló programok során tapasztaltam meg, hogy a mentőhívás olyan dolog, amit pillanatok alatt meg tudnak tanulni. Nyilván az ideális az lenne, ha sosem lenne szükségük rá, de bármikor előfordulhat bármelyikükkel, ezért érdemes foglalkozni vele, érdemes kivinni ezeket a foglalkozásokat rendezvényekre, olyan helyekre, ahol sok a gyerek. A mesekönyv ötlete is úgy született, hogy amikor elkezdtem a szabadidőmben ezeket a foglalkozásokat a férjemmel és gyerekeimmel, rájöttünk, hogy nincs kézzelfogható anyag, amit a gyerekeknek oda lehetne adni, ami tartalmazza például a segélyhívó telefonszámát, vagy amelyben benne lennének azok a kérdések, amelyeket föltesznek a hívó félnek a 112 tárcsázásakor. Ezért született a Bátor vagyok, segítek! című mese, amely elsősorban óvodásoknak és általános iskolásoknak szól, viszont a felnőttek is sokat tanulhatnak belőle, hiszen a 112-nél alkalmazott hivatalos eljárási rendet, az európai szintű kérdezési protokollt tartalmazza, mesébe szőve – mutatott rá a mentőtiszt.

Mint mondta, van egy alapítványuk, az Életmentők Kalocsai Mentőalapítvány, amely a kalocsai mentődolgozókat, illetve a gyerekeknek szóló oktatási programokat is hivatott támogatni, az adófelajánlásokból eszközöket vásárolnak, amelyeket a gyerekeket célzó programokban használnak fel. A foglalkozásokkal eljárnak óvodákba, iskolákba, nyári táborokba, terjed a hír, és rengeteg a felkérés, nagyon jó érzés látni a gyerekek kíváncsiságát – árulja el.

Érdeklődésünkre a mentőtiszt megjegyezte, a munkássága során találkozott már olyan helyzettel, amikor egy gyerek riasztásának köszönhetően sikerült megmenteni valakinek az életét. 

– A nagyobbik fiam osztályfőnöki óráján tartottam foglalkozást, és az egyik osztálytársának pár évvel később szüksége volt erre a tudásra, a nagymamája lett rosszul, és a saját unokája mentette meg az életét, tehát van értelme ennek a munkának. Bármilyen hihetetlennek tűnik, egy óvodás is tud segíteni, a mai világban már a kisebb gyerekeknek is ott a kezükben a telefon, és ha nem is kezdik el az újraélesztést, ők is tudják hívni a 112-t, és azzal életet menthetnek – hangsúlyozta a szakember, aki azt is elárulta, hogy készül már a második könyv is, amely egy baleseti szituációt dolgoz fel, ugyanazokkal a barátságos karakterekkel.