Elérte a csúcspontot a Cseh-tanya

Nyugodt élet és egészséges termékek

Gyakran nyer díjakat a kebelei Cseh János és Emese gazdaságából kikerülő lekvár, szörp és bor. Jelen vannak a vásárokon és üzletekben a cukorral és anélkül készült termékeikkel, idén befejezik legutóbbi beruházásukat, és elmondhatják: révbe értek.

Számon sem tartják már, hány érmet, díjat, elismerést kaptak eddig, hiszen az idei év is sokat gazdagította a családi gazdaság hírnevét. Cseh János elismeri, lassan egy fal kellene a rengeteg elismerés kifüggesztésre, de ezt nem tartják fontosnak. Szerényen, de örömmel jegyzi meg, hogy a néhány napja a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete által első alkalommal megrendezett erdélyi Gyümölcsízek sokadalma rendezvényen szinte ugyanannyi díjat nyertek, mint eddig együttvéve: összesen tizenegyet. Lekvárjaik és szörpjeik ízét a szakemberek 6 arannyal, 1 ezüsttel és 4 bronzzal jutalmazták, csipkebogyólekvárjukkal a nagyaranyat is elhozták. Hozzáfűzte, ezúttal több mintát küldtek be, mert tudni szerették volna, hogy a kéttucatnyi termékükből csak egy-kettő vagy több is jó. Az elért eredmények azt mutatják, hogy „jól csináljuk, elég jók vagyunk”.

Januárban a már nyolcadszor megrendezett Vince-napi nemzetközi borfesztiválon vettek részt a vajdasági Temerinben, ahol tavalyi meggyboruk bronzérmet, a tavalyelőtti feketeribizli-boruk aranyat szerzett. Március 2-án a huszonnyolcadik balavásári nemzetközi borversenyen ugyanez a boruk ezüstöt nyert. Múlt hónapban a második Kárpát-medencei szörp- és lekvárversenyről a homoktövis- és berkenyeszörpjük arany, a levendulás cseresznyelekvár ezüst, a somlekvár bronz minősítést hozott Orosházáról. Tavaly ősszel a szatymazi bor- és paprikamustrán kapott aranyat a málnaboruk. És ezek csak a legújabb eredmények.

Elismert márkanév alatt

Nemrég rangos elismerést kapott a Cseh manufaktúra, ugyanis megszerezte a Székely termék védjegyet. A mintákat március elején adták le, a tanúsítványt pedig 22-én dr. Nagy István magyar agrárminiszter jelenlétében vehették át Csíkszeredában Borboly Csaba hargitai megyeelnöktől. Cseh János csak annyit tett hozzá: ez nagyon jó dolog, mert bár regionális szinten el vannak ismerve a termékeik, ez a hivatalos védjegy megerősíti őket, ugyanakkor a nemzeti identitást, a múltat, a jelent és a jövőt is mutatja.

 „Bejött” a város is

Március elején első alkalommal vett részt a család Kolozsváron a havonta megszervezett Bejön a falu nevű termelői piacon, de ezután folyamatosan jelen lesznek, hogy a már meglévő vásárlói körüket kibővítsék a kincses városban. Miután külföldön (Magyarország, Szerbia, Horvátország) már jelen vannak, nagy lehetőségnek látják, hogy az erdélyi nagyvárosok (Kolozsvár, Brassó, Nagyszeben) vásáraiban is ott legyenek, miután Marosvásárhelyen és Szászrégenben már „törzsvendégnek” számítanak. Termékeik egyre több hazai és külföldi termelői bemutatóüzletben kapnak helyet.

 Fontos a folyamatos szakmai fejlődés – állítja Cseh, ezért tanfolyamokon vesznek részt, és a versenyekre sem a verseny miatt járnak – mert amúgy is nyernek eleget –, hanem tanulni. Az ilyen alkalmakon derül ki, hogy mik az újdonságok a technológiában, a termelésben, és mik az új fogyasztói igények. Úgy érzik, a meglévő tudás elégséges a túléléshez, de a fejlődéshez semmiképpen. Aki lemarad, az sok mindent veszíthet a piacon.

Mindent felhasználnak

A termékeik között egyelőre nincs újdonság, de a termelés terén bővítenek: készül a bortöltöde. Jól haladnak a beruházással, Cseh János reméli, hogy az ősszel koccinthatnak az avatáson. Az új létesítményre elsősorban azért van szükségük, mert egyre nagyobb igény van a gyümölcsboraikra, de a bor nemesedést és penészt igényel, míg a lekvár, szörp éppen ellenkezőleg, ragyogó tisztaságot kíván, ahol nyoma sincs a penésznek. Nagy befektetés – teszi hozzá, de eddig mindent, amijük van, önerőből teremtettek meg: nem pályáztak soha, saját lehetőségeik szerint haladtak. A nagy cégekkel ellentétben azonban túlélték a világjárványt, sőt, éppen abban az időszakban tudtak a leginkább fejlődni. „Mindent lehet, csak akarni kell szívvel-lélekkel” – tartja az eredmények magyarázatának.

 Jelenleg a saját termesztésű zöldséget és gyümölcsöt dolgozzák fel: a termelői soron a mosás, darálás után vagy lefagyasztás, vagy gyors feldolgozás történik, azaz préselés és palackozás. Pasztőrözést nem végeznek, mert hőhatásra a vitaminok nagy részét elveszíti a termék, ezért csak hidegen préselt terméket kínálnak. Mindent felhasználnak az alapanyagból, ami nagyon kevés szerves hulladék marad, az a fák tövéhez kerül, és humusz lesz belőle.

 A családi gazdaság Kebelében három hektáron termeszt diót, szilvát, körtét, almát, barackot, cseresznyét, naspolyát, meggyet, mandulát, szedret, málnát, fekete ribizlit, fekete berkenyét, áfonyát, homoktövist, mézbogyót, szibériai cseresznyét, amelyekből lekvár, szörp, bor készül, a zöldségek közül paprikát, padlizsánt, káposztát termesztenek, az alapanyagból zakuszka készül vagy vegeta, de mangold és sóska is van a kertben. Az almát, körtét, szilvát, berkenyét aszalva is kínálják, a mentából, levendulából, bodzából, szurok- és citromfűből teafüveket is készítenek. A család egy újabb másfél hektáros ültetvényt szeretne létesíteni a közeljövőben.

 A hatezer tő fekete ribizli és a rengeteg gyümölcsfa metszése után március végén több mint 300 málnatövet telepítettek, mert mind nagyobb az igény a szörpre és borra, fekete berkenyéből is háromszáz, meggyből száz, almából, körtéből, cseresznyéből ötvennél több tő került elültetésre a hagyományos fajtákból. A gazdaságban ketten-hárman dolgoznak, a begyűjtési idényben alkalmi munkások is segítenek. Cseh János elégedetten mutatja, már csak a bortöltőt szeretné befejezni, egyéb fejlesztést nem óhajtanak. Azért kezdték el sok évvel ezelőtt a zöldség- és gyümölcstermesztést, hogy saját maguknak állítsanak elő egészséges termékeket, most hazai és nemzetközi vásárokban sok száz embernek tudják ugyanezt kínálni. Nem hajtja őket a meggazdagodás vágya, két-három családnak megélhetést biztosítanak, így ők már csak a nyugodt életre vágynak, ezért a gazdaság méretét nem szeretnék tovább növelni.