Egyszer volt, hol nem volt… outdoor projekt a marosvásárhelyi 6-os napköziben

Október 30-án a marosvásárhelyi 6-os napközi magyar tagozatos óvónői (Bálint Zsuzsa, Codarcea Tímea, Cseh Emőke, Madarász Tünde, Muresan Réka, Szabó Enikő) Haller Katalin, óvodákért felelős szaktanfelügyelő irányításával megszervezték a magyar óvónők pedagógiai körét.

Október 30-án a marosvásárhelyi 6-os napközi magyar tagozatos óvónői (Bálint Zsuzsa, Codarcea Tímea, Cseh Emőke, Madarász Tünde, Muresan Réka, Szabó Enikő) Haller Katalin, óvodákért felelős szaktanfelügyelő irányításával megszervezték a magyar óvónők pedagógiai körét.

…Volt egyszer három szegény legény, aki fogta a hamuban sült pogácsáját, és elindult szerencsét próbálni. Nem tudta senki, merre megy (kis segítőivel együtt), csak a cél volt világos minden kis óvodás számára: segíteniük kellett Nevenincs király három lányán – meg kellett találniuk az elveszett mosolyt, jóságot, bátorságot. Hét akadályt kellett legyőzni a három szegény legénynek és kis segítőinek különböző akadályokon, „az üveghegyen, az óperenciás tengeren, stb. kellett haladniuk, addig, amíg a „gyémánthegyen” is átmászva megtalálták – sorra mindhárman – a keresett kincset.

Az outdoor (óvodán kívüli, szabadban töltött) tevékenységek nagyon fontosak a gyermekek számára. Mint tudjuk, külföldön a tevékenységek nagy részét a szabadban szervezik, hiszen felismerték, hogy a cselekedve tanulás, a minél több érzékszervet megmozgató, bevonó játék a gyermeknek életre szóló tudást kölcsönöz. A teremben, bármilyen tágas legyen is az, nagyon nehéz és megerőltető – gyermeknek és felnőttnek egyaránt – 20-25, néha 30-32 kis óvodást foglalkoztatni. A szabadban töltött idő, legyen az időjárás napos vagy akár esős, megfelelő öltözetben, fizikailag és pszichikailag egyformán biztonságos. Kontrollált körülmények között, cselekvés által taníthatunk és fejleszthetünk olyan nehezen tanítható készségeket, mint az együttműködés, bizalom, önbizalom, kommunikáció, problémamegoldás, alkalmazkodás szokatlan helyzetekhez.

Ezzel a tevékenységgel szemléltettük és bebizonyítottuk gyermekeinknek, hogy a mesékben rejlő csoda bennünk van. Megmutattuk a kis segítőinkkel, hogy valamilyen nemes cél érdekében érdemes küzdeni, fel kell vállalnunk a próbatételeket, le kell győznünk a félelmeinket, át kell lépnünk saját korlátainkon.

Ezúttal köszönetet mondunk azoknak, akik minket támogatnak munkánk során (Kovács pékség, hegyimentők csapata, Szakács Lehel, Vándorfogadó, Vármező), köszönjük a kolléganőknek, akiket a tanulni vágyás, a tudni, látni, fejlődni akarás arra ösztönzött, hogy több mint ötvenen jelen legyenek, részt vegyenek a tevékenységen.

A szervezők