Egyre több a szorongó gyerek

A szülőket foglalkoztató örök kérdés: vajon jól csinálom?

Az Eventikum szervezésében öt erdélyi városban, köztük Marosvásárhelyen tartott előadást a napokban Jól csinálom? – gyermeknevelés a 21. században címmel Deliága Éva, közismert magyarországi pszichológus, integratív gyermekterapeuta, aki a praxisában tapasztalt konkrét esetekkel alátámasztva többek között a gyerekek viselkedésének a hátterében álló tényezőkről beszélt, gyakorlati tippekkel is segítve a szülőket, akik időnként akarva-akaratlanul elbizonytalanodnak, amikor úgy érzik, a gyerekük nem úgy viselkedik, ahogyan azt elvárnák tőle. A szakember szerint a tapasztalat az, hogy az utóbbi években jelentős mértékben megnőtt a szorongó gyerekek száma, ami nem csoda, hiszen a világjárvány és a szomszédunkban zajló háború erőteljesen rányomja bélyegét mindennapjainkra. 

Jól csinálom? Gyakran merül fel a kérdés és az ezzel járó kétség a szülőkben – főleg az édesanyákban –, mardossa őket a bűntudat, hogy biztos ők rontottak el valamit, biztos valahol hibáztak, esetleg túl engedékenyek voltak a gyereknevelésben – mutatott rá előadása elején Deliága Éva, majd megnyugtatásképpen hozzátette, bár a mai napig vitatott, hogy a gyerek személyiségének kialakulását milyen mértékben befolyásolják a genetikai tényezők, illetve milyen szerepe van a nevelésnek, a kutatások alapján úgy tűnik, hogy 50-50 százalék, ami arra utal, hogy nem mindenről mi, szülők tehetünk, vannak veleszületett személyiségjegyek, amiket a baba magával hoz. A személyiségnek ezt a magját hívjuk temperamentumnak, és ez genetikailag beprogramozott dolog, hiszen sok esetben már magzati korban, az anyaméhben észrevehető, hogy vannak lustább, illetve nagyon aktív babák. 

Felgyorsult a testi fejlődés, de lemaradás van az érzelmi fejlődés terén 

Ha a mai, 21. századi gyerekeket jellemezni kellene, talán a legtalálóbb kifejezés az lenne, hogy „elárasztottak” – véli a szakember. Amikor a család pszichológushoz fordul, általában van valamiféle tünet a gyereknél, ami nagyon sokféle lehet: tikkelés, szorongás, éjszakai rémálom, agresszió, beilleszkedési nehézség az iskolában. – Sokszor keressük az okot, de az évek során arra jöttem rá, hogy nagyon sok esetben éppen az a gond, hogy nem tudunk egy konkrét okot meghatározni, sem azt, hogy pontosan mikor kezdődött a probléma. Ha kíváncsiak vagyunk, hogy mi áll ennek a hátterében, akkor három tényezőt kell megvizsgálnunk: az egyik a gyerekek testi fejlettsége. Azt látom, hogy a gyerekek testi fejlődés terén előre vannak szaladva, az anyukák is mondják, hogy a hétéves gyereknek kilenc-tíz évesnek való ruhák kellenek, a tizenéves fiúknak 44-es a lábméretük, és van 12 éves fiú, aki 180 centinél magasabb és több mint hatvan kiló. Pontosan nem tudjuk, mi lehet ennek az oka, de tény, hogy az ugyanolyan testsúllyal születő gyerekeknél, mint harminc évvel ezelőtt, ennyire felgyorsult testi fejlődést tapasztalunk. Egy generációval ezelőtt a lányok első menstruációja kb. 13-17 éves korukban jelentkezett, ma pedig gyakran 10-12 éves korban, ami megdöbbentő, hiszen azt jelenti, hogy az összes hormonális változás, ami ezzel jár, már lezajlott. Kognitív szinten ugyancsak előre vannak szaladva a mai gyerekek, sokkal fejlettebbek a koruknál, az interneten bármihez hozzáférnek, és szivacsként szippantják be az információt a világ dolgairól, sok esetben felnőtteket megszégyenítő tudással rendelkeznek bizonyos területeken, ami őket érdekli. A harmadik a pszichés, az érzelmi terület, itt viszont azt tapasztalom, hogy nagyon le vannak maradva, sok esetben a hatévesnek olyan az érzelemszabályozása, mint egy négyévesnek, mindent most azonnal akar, türelmetlen, akaratos. Tudni kell, hogy a frontális lebeny 21 éves korig nagyon intenzíven fejlődik, ez az agyunknak azon része, ami a szociális normák elsajátításáért, a szabályokért, az érzelmek gátlásáért felelős. Az idegrendszeri éretlenség a frontális lebeny éretlenségével függ össze, ez áll a háttérben, amikor a gyereket elöntik, elárasztják az indulatai. Ennek a három területnek a diszkrepanciája okoz belső feszültséget a gyerekben, ami nagyon sok tünet hátterében ott van – világított rá Deliága Éva.

Akaratosság, szorongás és agresszió 

Mint mondta, a három probléma, amivel leggyakrabban találkozik a praxisában, az az akaratosság, a szorongás és az agresszió. Amikor ezekre keresnek megoldást, az első legfontosabb a megelőzés. Ha egy család hozzá fordul, hogy hisztis, kezelhetetlen a gyerek, naponta többször vannak vállalhatatlan dühkitörései, a szakember a szülőkkel együttműködve elsősorban arra próbál választ keresni, hogy miért van ilyen állapotban, miért ilyen frusztrált, milyen feszültség van az életében, ami miatt így nyilvánul meg. Amikor nincs súlyos probléma a családban, például válás vagy haláleset, át szokták nézni a gyerek napirendjét, és a leggyakoribb, amire fény derül ilyenkor, az az, hogy el van árasztva ingerekkel, rengeteg időt tölt a tévé, telefon, táblagép előtt. Kutatások mutatták ki, hogy vannak óvodás gyerekek, akik napi több órát néznek mesét. A gyerekek napirendje alapján gyakran derül fény arra is, hogy mennyire keveset mozognak, illetve nem alszanak eleget. Ez az egyik legmarkánsabb hiba a gyerekek napirendjében, sok családban nagyon elhúzódik az esti lefekvés, a rossz rutinok miatt későn fekszik le a gyerek, nem pihen eleget, és ez is állhat a dühkitörések hátterében, nem tud figyelni az iskolában, nagyon lecsökken a toleranciaküszöbe, labilissá válik a hangulata, ingerlékeny lesz – hívta fel a figyelmet a pszichológus. 

A dackorszakból egyenesen a kamaszkorba

Bár a szülőknek rengeteg fejfájást okoz, az akaratosság együtt jár a normális idegrendszeri fejlődéssel – jegyezte meg a szakember. A szakirodalom szerint valamikor 3-5 év között jellemző a gyerekekre a dackorszak, de manapság a szülők nagy része tapasztalja, hogy valójában már a gyerek másfél éves korában elkezdődik, és hat-nyolc éves korig kitolódik, majd átcsap kiskamaszkorba. Régen a dackorszak és a kamaszkor között volt egy úgynevezett latencia szakasz, amikor a szülők úgymond fellélegezhettek, de ez a nyugodt időszak mára teljesen eltűnt, a dackorszak elhúzódik, és gyakorta a hét-nyolc évesnél már a kamaszkorra jellemző megnyilvánulásokat fedez fel a szülő. 

Deliága Éva szerint a szülők részéről hiba lehet, amikor túl sok döntési jogot adnak a gyereknek, például megkérdezik, hová menjen nyaralni a család, menjenek-e a játszótérre, legyen-e kistestvére. Ezáltal azt az illuziót keltik a gyerekben, hogy tényleg eldöntheti ezeket a dolgokat, holott ő nem képes még belátni a döntéseinek a következményeit, és terhelően hat rá a sok döntési lehetőség. A szülő azt hiheti, jót tesz a gyereknek, ha döntési lehetőségeket kínál sok téren, de valójában a gyerekek nem igénylik ezt. Sokkal nagyobb érzelmi biztonságot jelent számukra, ha rutinszerűen le van szögezve, hogy minek hogyan kell történnie, és csupán kis, lényegtelen dolgokban hagynak nekik döntési lehetőséget. 

Világjárvány után háború

Az utóbbi években mind a gyerekek, mind a felnőttek életében igencsak eluralkodott a szorongás, hiszen a mai szülők és gyerekek nemzedéke eddig még soha nem találkozott világjárvánnyal. Egy hatéves gyerek eddigi életének a fele úgy telt el, hogy maszkot kell hordani, karantén van, nem lehet óvodába járni, nem szabad puszit adni a nagymamának, a hírekből áradt, hogy mekkora a veszély, hány haláleset történt. Egy gyerek szemszögéből érthetetlen, miért nem lehet megfogni a korlátot, miért kell sokszor kezet mosni, és a láthatatlan vírustól kell félni. Ezt a szorongásos hangulatot pedig csak fokozta a háború – tette szóvá a pszichológus, aki a praxisában is tapasztalja, hogy a gyerekek tudatáig is eljut, hogy veszélyesebb hely lett a világ. 

Ugyanakkor a mindennapokban nagyon fontos, hogy valamilyen korlátot, keretet szabjunk annak, hogy a telefonon, táblagépen, tévében milyen tartalmakat néz, mennyit néz, vagy hány órát játszik például lövöldözős játékon, hiszen ez amellett, hogy az agressziót fokozhatja, nagyfokú szorongást kelt a gyerekben. A pszichológus elmondta, járt már nála a rendelőben másodikos kisfiú, aki a moziban egy rajzfilmben látott egy vicsorgó farkast, és annyira megrémítette a látvány, hogy éjszakánként nem tudott aludni, rémálmai voltak. – Amikor a mesében olvassuk, hogy a farkas félelmetes, mindig olyan szinten képzeli el azt a gyerek, ami számára még feldolgozható, azonban a képernyőn látottak, hiába van szó rajzfilmről, azaz gyerekeknek szánt tartalomról, mélyen traumatizáló hatással lehetnek rájuk – figyelmeztetett a szakember. 

Az iskolás gyerekek talán legnagyobb problémája a teljesítményszorongás, hiszen maga az iskola nem igazán veszi figyelembe a gyerekek életkori sajátosságait, azt, hogy mire képesek. Van amikor egy héten öt dolgozatot írnak, vagy egy nap kettőt, hiszen gyakran egyik tanárt nem érdekli, hogy egy másik tantárgyból is írnak aznap a gyerekek. Ezek a helyzetek pedig még azokat a gyerekeket is megviselik, akik egyébként nem hajlamosak a szorongásra. Ennek hatására pedig nagyon sok pszichés tünet jelenik meg, fáj a gyerek hasa reggelente, hányingere van, gyakran nem mondja ki, hogy nem akar iskolába menni, csak napközben hívják a szülőt, hogy rosszul van, de egészségi okot nem találnak a háttérben. 

Szükséges a visszajelzés, hogy amit csinál, az jó vagy rossz

Az agresszió fejlődési sajátosság a gyerekeknél, tulajdonképpen egy ösztön, és tanulással sajátítjuk el, hogyan kell ezeket az ösztönöket kordában tartani, szabályozni. A szülők részéről hiba lehet, ha a gyerek nem kap visszajelzést arra vonatkozóan, hogy amit csinál, az jó vagy rossz, hiszen így elindul a határfeszegetés, próbálgatja, hogy mit tehet még meg, és fokozódhat az agresszió.

Az agresszió kezelésének egyik módszere lehet a fizikai agresszió leállítása, azaz már egy-két évesen se hagyjuk, hogy a gyermek ránk csapjon. Nem kell kiabálni vele, sem megverni, megfélemlíteni, de határozottan le kell állítani. Ha kevés szabály van, tehát nem mindent tiltunk, de van néhány, ami fontos, és ez az egyik, hogy nem tehet kárt a környezetében, illetve senkit nem üthet meg, akkor ahhoz alkalmazkodni fog. A másik módszer az eszkaláció megakadályozása, amikor egy helyzetben már látszik, hogy a gyermek fizikailag annyira felhergelte magát, hogy nehezen tud megnyugodni. 

Használható módszer még a gyermekben lévő mozgékonyság, aktivitás konstruktívvá csatornázása, hiszen az nem működik, hogy leültetjük a kanapéra, és azt mondjuk, hogy maradjon csendben. A nagy mozgásigény önmagában nem rossz dolog, csak megfelelő környezetet kell ehhez biztosítani, vigyük ki az udvarra, játszótérre, hogy mozoghasson kedvére. Ha dühös, tehetünk eléje egy rajzlapot, hogy firkálja össze teljes erejéből – említett néhány gyakorlati tippet a szakember. 

Az osztálychat a zaklatás melegágya lehet

Az agresszió kapcsán Deliága Éva az online világ veszélyeire is felhívta a figyelmet, az interneten keresztül történő zaklatás sajnos nem ritka jelenség manapság. Mint mondta, fordultak már hozzá a praxisában olyan 12 éves lánynak a szülei, akit egy harminc éven felüli férfi környékezett meg a világhálón, elkezdett vele levelezgetni, egészen addig, amíg nyomást is gyakorolt, hogy küldjön magáról képet, illetve szeretett volna találkozni vele. – Azt látom, hogy a mai kamaszok sok veszélyforrással tisztában vannak, tudják, hogy nem adhatják ki a bankkártyájuk PIN-kódját, a lakcímüket, de azzal már kevésbé, hogy ha tetszik nekik egy osztálytársuk, ne küldjenek neki nem igazán vállalható fotókat, mert ha esetleg összevesznek, a másik fél elkezdi terjeszteni azt. Nincsenek tisztában azzal, hogy egy fotó milyen önálló életet kezdhet élni a világhálón, vagy valaki, akivel ott megismerkednek, esetleg nem az, akinek kiadja magát, nem tudni, milyen szándékkal közeledik feléjük. Tehát vannak az agressziónak rejtett formái, amelyekre nagyon oda kell figyelni, különösen a kamaszoknál, sőt, onnan kezdve, hogy a gyereknek saját okostelefonja lesz. És 9-12 éves korban manapság már mindenki kap okostelefont. Tizenkét éveseknél is gyakran van osztálychat, ami a melegágya a szisztematikus zaklatásnak, hiszen sokkal könnyebb valakit úgy csúfolni, hogy az nem szemtől szemben történik – figyelmeztetett a gyermekpszichológus. Előadása végén Deliága Éva, mintegy útravalóul, biztató gondolatokkal tarisznyálta fel a szülőket, mint mondta, nem kell szülőként tökéletesek legyünk, elegendő csak az elég jó szülőségre törekedni, ami azt jelenti, hogy van egy tartós, stabil jelenlétünk a gyerekünk életében, megpróbálunk egy biztonságos kötődést kialakítani már a születésétől kezdve, majd később éreztetjük vele, hogy bármi történik, ha butaságot csinál vagy bajba kerül, hozzánk mindig fordulhat. És ha valaki felteszi magának a kérdést, hogy jól csinálom-e, az már önmagában azt jelenti, hogy a legjobbat szeretné nyújtani a gyereknevelés terén – hangsúlyozta a népszerű magyarországi gyerekpszichológus.