„Egyetértésben élni – ez a legfontosabb”

Nagyernye község legidősebb lakosát, Szász Juliánnát köszöntötték

A 101 éves székelykáli Juliska néni csillogó szemmel, örömmel fogadta a látogatókat. Születésnapja alkalmából Nagyernye község polgármestere, Jánosi Ferenc, valamint Siklódi Csongor alpolgármester üde virágcsokorral, édességgel köszöntötte.

A község elöljárói szeretettel és tisztelettel üdvözölték az idős asszonyt, akárcsak tavaly, a 100. születésnapján. „Ismét tovatűnt egy év, de tudjuk, hogy a kor mércéje nem az elszállt évek száma, hanem a szellem s a lélek állapota. Nem az az igazán boldog ember, aki kényelmesen, gondtalanul él, hanem az, aki másokért fáradozik. Meg vagyok győződve, hogy Júlia néni is a családjáért, a szeretteiért fáradozott, türelemmel, szeretettel” – mondta Jánosi Ferenc. A község vezetői áldásokban gazdag, boldog életet, egészséget kívántak továbbra is Juliska néninek. 

Szász Juliánna Székelykálban született 1920-ban, január elsején éjjel, de mint mondja, másodikára „írták be”. Hatan voltak testvérek, ő harmadikként jött a világra. Juliska néni derűs, kedves, szerény, néha humorosan fogalmaz. Szeret mesélni életéről, gyermekeiről, unokáiról, dédunokáiról. Gyermekeire a legbüszkébb: Dénesre, Ernőre és Juditra. „Egy nap sem marad el úgy, hogy ne érdeklődnének, hetente eljönnek, ételt hoznak”. A szomszédok is nagyon jók, segítőkészek, Csiki Irénke és férje felváltva, naponta többször átlépnek hozzá, egy másik szomszéd a fahordásban segít. „Mindenki szeret…” – suttogja halkan, elérzékenyülve. Jól érzi magát, bár már kicsit nehezen, csak bottal jár, de csak elindul lassacskán, ha szikkad az idő… – mondja. 

Fiatal lányként jó volt az élet, meséli, otthon végezték a házimunkát, ritkán szórakoztak. „Nem engedték a szüleink, hogy oda menjünk, ahova akartunk. Szigorúak voltak, jó nevelést akartak adni gyermekeiknek.” Huszonegy évesen ment férjhez, férje is székelykáli, nem messze laktak egymástól, könnyű volt megismerkedni, mondta mosolyodva. Életében voltak nehézségek, hiszen a sok földdel, az állatokkal rengeteg munka volt. Aztán jött a háború, majd a szocializmus, amikor mindenüket elvették, a földeket immár a kollektívben dolgozták meg, de akkor sem „álltak félre”. A ’89-es forradalom után végre visszakapták a földeket, ismét sokat dolgoztak. Férjével szépen, egyetértésben éltek. Juliska néni szerint az a legfontosabb az életben, hogy egyetértés legyen a családban. Talán ez hosszú életének titka – tűnődött el… 

Molnár Attila unitárius lelkész és Csíki Irén egészíti ki a beszélgetésünket. A lelkész huszonkét esztendeje ismeri Juliska nénit, aki csendes, békés asszony volt mindig, vasárnaponként templomba ment. Most már elmaradt a templomlátogatás, ünnepekkor ő keresi fel, úrvacsora lehetőségével. Csíki Irén a családjával együtt köszöntötte fel születésnapján Juliska nénit. Mindenben segítenek az idős asszonynak, hiszen, mint mondta, „nagyon szeretjük, és azt akarjuk, hogy sokáig legyen még körünkben”.