Egyedülálló ítélet gyilkossági ügyben

A Marosvásárhelyi Ítélőtáblán az állam felelősségéről döntöttek

December 4-én tették közzé a Marosvásárhelyi Ítélőtábla jogerős döntését, amely leszögezi, hogy a román állam és alárendelt intézményei felelősek az Egyesülés negyedben tavaly január 22-én meggyilkolt Szabó Gyárfás Emese haláláért. Az országban ez az első ilyen jellegű ítélet, amely nem végleges ugyan, de amennyiben a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék nem dönt másként, 150 ezer euró kártérítésre kötelezik az államot és a Belügyminisztérium kötelékébe tartozó intézményeket. 

Természetesen ebből az összegből a közel negyvenszázalékos ügyvédi honoráriumot, bélyegilletékeket és a járulékos költségeket is le kell vonni.

„A román állam megszegte az élethez való jogot. A segítségnyújtás megtagadása miatt a hatóságoknak felelniük kell” – áll a kolozsvári székhelyű Chiriţă és Társai ügyvédi iroda honlapján közzétett beszámolóban, ahol arról tájékoztatnak, hogy a Marosvásárhelyi Ítélőtábla kimondta, miszerint a rendfenntartó állami intézmények kötelességmulasztása miatt vált gyilkosság áldozatává 2017. január 22-én Sz. Gy. E., mivel a hatóságok a bántalmazott ismételt segítségkérése ellenére sem tettek semmilyen óvintézkedést annak érdekében, hogy az életét megmentsék. A Roxana Talpeş, Raluca Colcieri, Oana Chiriţă és Radu Chiriţă ügyvédekből álló csapat számára november 22-én vált egyértelművé, hogy az alapfokon hozott határozat megfellebbezésével jogerős döntés született, és a tábla jóváhagyta az eredeti keresetet. Amint Gogolák Csongor marosvásárhelyi ügyvéd megkeresésünkre elmagyarázta, mivel fellebbezésről volt szó, másodfokon két bíróból álló bírói tanács döntött abban az ügyben, amelyben a meggyilkolt fiatal édesanya családját képviselték a kolozsvári ügyvédek.

Az államot, a rendőrséget, az 112-es sürgősségi hívószámot működtető szolgálatot, a belügyminisztériumot tették felelőssé a segítségnyújtás elmulasztása miatt. 

A segélyhívó önkényes diszpécserei

2017. január 15-én a későbbi áldozatot élettársa közterületen bántalmazta és halállal fenyegette. A 112 sürgősségi hívószámon tett bejelentés nyomán a helyszínre érkezett egy rendőrcsapat, a bántalmazó addigra távozott. A rendőrök biztatására a későbbi áldozat bántalmazás és fenyegetés miatt feljelentést tett, amelyet iktattak és állítólag megkezdték a bűnügyi kivizsgálást. A valóságban azonban 2018 májusáig semmi jel nem utal nyomozati anyagra. Január 18-án az áldozatot munkahelyén bántalmazza újra, és ismételten halállal fenyegeti a későbbi áldozat gyermekének az apja. Az ügyvédi iroda beszámolója szerint egy szemtanú a 112-es segélyhívótól kéri a beavatkozást, az ügyeletes azonban megtagadja, hogy a hívást a rendőrséghez továbbítsa azzal az ürüggyel, hogy nem mondtak pontos címet, csupán egy bár nevét és a lakótelepet. Pár perc múlva újrahívta a 112-t, és bemondta a kávézó címét, ennek ellenére a diszpécser újra megtagadta a hívás továbbítását, mivel úgy döntött, hogy ha a bántalmazó már nincs a helyszínen, semmi értelme annak, hogy a rendőrök a helyszínre menjenek. Január 19-én, az esemény másnapján a bántalmazott nő benyújtotta a második feljelentését is az őt ért agresszió kapcsán. A rendőrség azonban semmit sem tett a beadványokkal 2018 tavaszáig, amikor a második panaszt az elsőhöz csatolták.

2017. január 20-án a bántalmazó törvénytelen úton vadászfegyverhez jutott, és két nap múltán két fejlövéssel végzett egykori élettársával, gyermeke édesanyjával, majd elszaladt a tett helyszínéről, néhány óra múltán letartóztatták, októberben pedig életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.

Az elhunyt édesanyát négyéves kisfia, szülei és testvérei gyászolják. Elsőként a Marosvásárhelyi Törvényszéken kerestek jogorvoslatot, ahol alapfokon elutasították azt az ügyet, amelyben az államot, a speciális távközlési szolgálatot (112 segélyhívó), a román államot és rendőrséget (MAI, IGPR és IPJ Mureş) bűnrészességgel vádolták, mivel annak ellenére, hogy írásos feljelentéseiben jelezte a 28 éves áldozat, hogy az élete veszélyben van, nem kapott segítséget az erre hivatott szervektől. Ezáltal a román állam az intézményei révén semmibe vette az emberi jogok egyezményének 2. cikkelyében előírt kötelezettségeket. 

Az ügy érdekessége, hogy a Marosvásárhelyi Törvényszék elsőfokon úgy utasította el a román állammal szembeni bírósági keresetet, hogy még csak nem is pontosította annak okát. A 112-es segélyhívó operátor magatartását, amellyel megtagadta a rendőrségnek továbbítani a segélykérést, ugyancsak jelentéktelennek minősítették, mint fogalmaztak, nem 18-án gyilkolták meg az áldozatot. A rendőrséggel kapcsolatosan azt állapította meg a törvényszék, hogy az első írásos panasztól eltelt egy hét túl kevés a rendőrség számára ahhoz, hogy megelőzhessék az áldozat meggyilkolását – áll többek között az ügyvédi iroda közleményében.

„Sürgősséggel elrendelhették volna a távoltartási végzést”

Az áldozat szüleinek elmondása szerint a törvényszéken a rendőrség vaskos dossziéval próbálta bizonyítani a megelőzésre alapozott tevékenységüket, a számtalan bűnözésmegelőzési akciójukat, amit iskolákban és intézményekben tartottak. A két dolgot azonban nem lehet összemosni, mert köszönő viszonyban sincsenek a tájékoztató akciók a kegyetlen valósággal. Amint az áldozat édesapja korábban elmondta: „A lányom két feljelentést tett a rendőrségre. Az elsőt egy héttel, a másodikat négy nappal a gyilkosság bekövetkezte előtt. Távoltartási végzést kellett volna elrendeljenek, ami sürgősségi esetekben alkalmazható, de semmit sem tettek. Az első feljelentést hétfőn, a másodikat pedig csütörtökön tette, azt követően, hogy ugyanazon hét szerdáján a munkahelyén megtámadta a kisfia édesapja. A 112-es sürgősségi hívószámot tárcsázták és az Egyesülés negyedbeli Loren’s bárba kérték a segítséget. Az ügyeletes diszpécser azért akadékoskodott, hogy a pontos címet adják meg, pedig köztudott, hogy az okostelefonok révén lokalizálható a hívás. Az utolsó segélyhívást már otthonából intézte a 112-re, akkor lokalizálták is, jelezték, látják, hogy már nem a Bărăgan, hanem a Tisza utcából telefonál, ergo, hazaért, már nem lehet olyan nagy a baj. Pedig bizony nem jókedvében telefonált az utólag áldozattá váló fiatal nő, hisz szüleinek a lakása előtt is bántalmazta, a telefonját elvette, összetörte és a szennyvízcsatornába hajította az egykori élettársa. Az SPS-től (112) kikérték a híváslistát, amivel bebizonyították, hogy tíz perc alatt három segélykérő hívást intéztek az egységes sürgősségi hívószámra. Január 19-én, csütörtökön, miközben a rendőrségen a panaszt tette a bántalmazott nő, az ügyeletes rendőr megpróbálta meggyőzni arról, hogy teljesen fölöslegesen fáradozik. Amint az ügyeletes kollégájával együtt jelezte, „tíz közül kilenc esetben kibékülnek a felek, ezért gondolja meg, és ha nem muszáj, ne tegyen panaszt”. Az állam meg kellene védje az állampolgárai életét, ezért minden ügyet ki kellene vizsgáljanak, anélkül hogy lebeszélnék azokat, akik segítségért folyamodnak a rendfenntartókhoz. Civilizált államban 24 óra alatt előállítják a bántalmazót, és a távoltartási végzés sem lehet akkora ördöngösség” – mondja, de együtt sem sikerül megfejteni a rendőrség passzív magatartását. Az elsőfokú hivatalos törvényszéki határozat szerint a rendőrség nem vádolható a kötelességteljesítés elmulasztásával. A megfogalmazás szerint „Miért várjuk el a román hatóságoktól, hogy egy hét alatt megoldjanak valamit, amit hónapok óta nem oldott meg a család?” Arra engedtek következtetni, hogy mi vagyunk a felelősök, mert nem jelentettük a helyzetet a legeslegelső fenyegetéseknél. Felelős polgárokként úgy véltük, hogy csak akkor kell a rendőrséghez folyamodni, amikor valós veszélyt észlelünk, és ennek azon a januári hosszú hétvégén jött el az ideje” – mondta megtörten az áldozat édesapja.

Az elkövetőnek öt bűnügyi dossziéja volt, de mivel egyiket sem véglegesítették, a gyilkossági ügy tárgyalása során „makulátlan” priusszal állhatott a bíróság elé. 2016 májusától rendőrségi megfigyelés alatt állt autólopások, erőszakos cselekmények elkövetéséért, a rendőrség szerint azonban a dossziékból nem derült ki, hogy közveszélyes lenne. Az ügy pikantériája, hogy a január 18-i bántalmazás során az áldozat szennyvízcsatornába hajított mobiltelefonját a gyilkosság elkövetése után tizenegy hónappal, novemberben kezdték el keresgélni a rendőrök a helyszínen, mert az ügyészség a dosszié lezárását sürgette.