Dráma a szigeten

Ránk köszöntött 2014. Az új esztendőtől mindenki jobbat vár, mint nemrég leköszönt elődjétől. Annyi biztos, hogy ígéretekből és szavazatvadász médiahadjáratokból nem fogunk hiányt szenvedni, hiszen választások garmadáját rendezik az idei esztendőben.

Keith Vaz munkáspárti képviselő a repülőtéren kávézott a Lutonba érkező marosvásárhelyi járat utasaival (www.dailymail.co.uk.)

Ránk köszöntött 2014. Az új esztendőtől mindenki jobbat vár, mint nemrég leköszönt elődjétől. Annyi biztos, hogy ígéretekből és szavazatvadász médiahadjáratokból nem fogunk hiányt szenvedni, hiszen választások garmadáját rendezik az idei esztendőben.

Többek közt itt rejlik a valódi oka az utóbbi napokban magasra csapó angliai bevándorlás-ellenes hisztériarohamnak is. Mint tudott, szerdától a román és a bolgár munkavállalók is szabadon dolgozhatnak a szigetországban, így már hetek óta kelet-európai inváziós hullámmal riogatják az albioni választókat. Kései szilveszteri kabaré is jutott az ottani hírtévék nézőinek, hiszen az új év első napján két munkáspárti képviselő a sajtó kíséretében várta a lutoni reptéren a bevándorlók rohamát. A padlóba ugyan nem taposták őket az angliai munkára frissiben vadászó keletiek, de lényegében láthatták, hogy csak azt ették meg, amit maguknak főztek. Az utasok többsége ugyanis már régebb a szigetországban élő, dolgozó és adózó keleti bevándorló volt, akik már az év első napján visszatértek karácsonyi vakációjukról. A 2004-es uniós bővítés óta a szigetországba érkező kelet-európai bevándorlási hullámnak kulcsszerepe volt a 2010-es brit hatalomváltásban, amikor a munkáspártiak tradicionális szavazótáboruk passzivitása miatt alulmaradtak az azóta kormányzó konzervatívokkal szemben. Azt adatok bizonyítják, hogy a bevándorlók jól képzettek és jól dolgoznak, nettó befizetői az angol államkasszának. Csakhogy a hagyományos angol munkáspárti választórétegnek az utóbbi kilenc évben egyrészt a munkahelyeit telepítették keletre az olcsóbb termelési lehetőségeket kereső vállalkozók, másrészt az új tagállamokból érkezők jelentette konkurenciával is szembesülniük kellett. Választóként ezt büntették meg 2010-ben, és most azért megy a keménykedés az angol politikai paletta mindkét oldalán a bevándorlókkal szemben, mert 2014-ben ismét voksvadászati szezon van a szigetországban, és a kiábrándult munkáspárti választók szavazatain sok múlhat.

Az európai színtéren is választások lesznek az idén, és érdekes lesz követni, hogy tíz évvel az unió első nagy bővítési köre után mi történik azokban a nyugati országokban, amelyek többszörösen is hasznot húztak a bővítésből, részben a keleti térség „privatizációi”, részben az innen nyugatra vándorolt jól képzett munkavállalók izzadsága révén. A bevándorlásellenes hangok ugyanis nem csak a szigetországban erősödnek, és egyre többször hallani, hogy az ezt a retorikát felvállaló erőket szélsőségesnek bélyegzik, általában mindig azok, akiknek inkább illene felemelt fejjel vállalni, hogy az utóbbi évtizedekben anyagilag hasznos gazdaságpolitikai döntéseik nyomán a saját országuk választóit ért sérelmekért felelősséggel is tartoznak.