Románia amúgy sem pozitív imázsát alaposan megtépázták a londoni, párizsi, római, müncheni jelenetek, amelyek helyenként rendőri beavatkozást is szükségessé tettek.
Románia amúgy sem pozitív imázsát alaposan megtépázták a londoni, párizsi, római, müncheni jelenetek, amelyek helyenként rendőri beavatkozást is szükségessé tettek. A külföldön élő román állampolgárok joggal érezhették úgy, hogy megakadályozták őket szavazati joguk érvényesítésében. A botrány szép kerekre dagadt, a vétkeseket – szokás szerint – sokan és sokáig keresik majd, nyilatkozat hátán nyilatkozat, hivatalos állásfoglalások születnek, a külügyminisztérium mossa kezeit.
Az ügynek ugyanis az imázsrontás mellett büntetőjogi vetülete is van: az új büntető törvénykönyv értelmében a választási jog gyakorlásának bármilyen módon történő megakadályozását 6 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtják. Kik és milyen módon akadályoztak meg sok száz román állampolgárt abban, hogy éljenek szavazati jogukkal? – erre szeretnének választ és jogorvoslatot kapni azok, akik a novemberi hidegben órákon át állták a sort a külföldi szavazókörzetekben, és végül mégsem pecsételhettek. Volt, ahol petíciót írtak alá az emberek, amit elküldtek az Európai Bizottságnak, de születtek nyílt levelek is, a jelenlegi hatalomnak címezve. Politikusaink a második forduló előtt nem mernek támadásba lendülni, hiszen nem tudni, ki lesz az új hatalom és ki az ellenzék. Ezért „árnyaltan” fogalmaznak, amikor a diaszpórabotrány kerül szóba. „Felszínes volt a szervezés” – állapítják meg finomkodva.
Elemzők szerint a külügyminisztérium az idei államelnök-választásra kissé átszervezte a külföldi
szavazókörzeteket. Bár számukat nem csökkentették,
a körzetek „elterítése” olyan jól sikerült, hogy a román állampolgároknak jelentős távolságokat kellett megtenniük azért, hogy leadhassák szavazatukat. A csalásgátlást bürokratikusan próbálták kivédeni a hatóságok, ami önmagában is időigényesnek bizonyult, és ha nem a típusnyomtatványokból volt kevés, akkor a szavazóbiztosokból vagy a pecsétnyomókból. (Érdekes, hogy szinte minden választás alkalmával megtapasztalható a pecsétnyomók hiánya, és nemcsak külföldön, hanem itthon is. Drága lehet egy ilyen mütyür...)
Tény, hogy a külföldi szavazókörzetek felállításáért, a választás megszervezéséért felelős külügyminisztérium a Románok Európai Egyesületei Szövetségének a választókörzetek számának növelésére vonatkozó jelzéseit figyelmen kívül hagyta, a szervezésben – tudatosan vagy szakmaiatlanságból – nem jeleskedett. Románia ezúttal is „hozta a formáját”. Sikerült lejáratni magunkat Európa előtt. Hogyan tiszteljék az unió országaiban a román bevándorlót, ha saját országa sem tiszteli őket?!
Külügyminisztériumi adatok szerint mintegy 3 millió román állampolgár él külföldön, akik évente megközelítőleg 5 milliárd eurót, a GDP 3 százalékát kitevő összeget utalnak vissza az országba (az összeg 2013-ban a közvetlen külföldi beruházások értékét 57 százalékkal haladta meg), amiből az állam közel 1 milliárdot áfa címen bezsebel. Ebből négyévente kulturáltan meg lehetne szervezni a választásokat külföldön, anélkül hogy Románia megalázná saját állampolgárait.