Döntés előtt állnak az amerikai republikánusok
Egy megosztott, értékeiben elbizonytalanodó társadalom megosztott, egyesek szerint foglyul ejtett pártja választja meg elnökjelöltjét az amerikai Republikánus Párt hétfőn kezdődő elnökjelölő országos konvencióján az ohiói Clevelandben.
Ahhoz kétség sem fér, hogy Donald Trump, a milliárdos New York-i üzletember lesz a republikánus elnökjelölt. A pártelit egy – egyébként kicsiny – részének áskálódása, Trump megfúrására irányuló kísérlete hamvába holt, a konvenció nem lesz nyílt versenyes, vagyis a pártelit nem hozakodik elő új jelölttel.
Nem is teheti. Hiszen Donald Trump meglepő és rendkívüli nagy sikersorozata az előválasztási folyamatban nem hagyható figyelmen kívül, s egy zárt ajtók mögött, a pártelit által kiválasztott jelölttel nem lehet semmibe venni azoknak a millióknak az akaratát, akik voksaikkal Donald Trump iránti bizalmukat jelezték.
A republikánus politikusok, kevés kivételtől eltekintve, mára elfogadták az extravagáns milliárdost. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a Nagy Öreg Párt – ahogyan a Republikánus Pártot becézik – egységes volna vagy ne lennének befolyásos republikánusok, akik bojkottálják a hétfőn kezdődő konvenciót. Hírek szerint például nem lesz jelen Clevelandben két, még élő republikánus exelnök, idősebb és ifjabb George Bush vagy Mitt Romney, a 2012-es elnökválasztás republikánus elnökjelöltje.
De a republikánus elit többsége mára elfogadta Trumpot, mert nincs más, és mert látja, hogy a milliárdos azt ígéri az amerikaiaknak, amit szeretnének, s amit eltűnni látnak: az amerikai életforma megőrzését.
Lincoln elnök pártja haldoklik – mennydörögte pár nappal ezelőtt a The Washington Post publicistája. John Zogby, a nagy tekintélynek örvendő Zogby közvélemény-kutató intézet társalapítója még márciusban, a Forbes magazinban közzétett cikkében siratta el a pártot: ez már nem az a párt, amely az 1850-es évek küzdelmeiből született – írta.
Persze hogy nem az. A Republikánus Párt, mint maga az amerikai társadalom is, rengeteget változott, még ha csak az 1960-as évekhez hasonlítjuk is. Ez a párt jelenleg Donald Trump pártja. Köszönhetően részben maguknak a republikánusoknak, akiknek az elmúlt években hiába volt többségük a képviselőházban és a szenátusban is, nem sok sikert tudtak felmutatni, köszönhetően részben a demokratáknak, akik szintén nem voltak mentesek az obstrukciós politikától.
A Trump-jelenség, Donald Trump lehengerlő sikere az amerikai társadalom gondjait és elégedetlenségét jelzi. Azt, hogy a republikánus „csöndes többségnek” elege van a túlzásba vitt politikai korrektségből, hogy nem szereti, ha az egyetemi campusokban immár „biztonsági tereket” kell kialakítani, afféle óvóhelyeknek a diákoknak, ha atrocitás történik vagy hogy elkeseríti, ha munkahelyét a fékevesztett globalizálódás kiszervezi más országokba.
Ennek a korántsem iskolázatlan „csöndes többségnek” nincsenek illúziói Donald Trumppal kapcsolatban: tudja, hogy durva stílusú, világklasszis demagóg, változékony természetű, időnként rémes dolgokat mond. Ám neki hiszi el, hogy képes megőrizni az úgynevezett amerikai életformát és értékrendet.
Donald Trump üzletemberként kiválóan ért a marketinghez, a politikai marketinghez is.
A Republikánus Párt többi „nagyágyúja”, befolyásos személyisége – kevés kivételtől eltekintve – képtelennek bizonyult kiszabadulni a klisék és közhelyes megfogalmazások kalodájából. És miért is hinnének nekik a választók, amikor az elmúlt évek ígéreteiből szinte semmit sem tudtak valóra váltani; legyen szó akár az egészségbiztosítás ellentmondásos reformjának megakadályozásáról, akár az illegális bevándorlás ellenőrzéséről.
Politikai elemzők szerint Trump párton belüli elfogadottságát erősítheti az alelnökjelölt kiválasztása is. A New York-i kívülálló az indianai bennfentes mellett döntött: Trump Mike Pence indianai kormányzót, a társadalmi kérdésekben kifejezetten konzervatív politikust választotta alelnökjelöltjének. Ez jelzés a republikánus szavazótábor egyik, lélekszámban nagyon is jelentős része, az ötvenmilliós evangéliumi keresztények felé, akik eddig tamáskodva figyelték Trump kampányát, de jelzés a pártelitnek is, hogy közülük valót választ maga mellé.
Mindezzel együtt kevesen mernek jóslásra vállalkozni, hogy megmondják: nagy siker vagy éppenséggel nagy bukás lesz-e a hétfőn kezdődő országos konvenció.
Ami bizonyos: a konvenció nem lesz konvencionális. Igaz, a várható elnökjelölt sem az.
