A tegnapi után a jövő héten várhatóan újabb tanácskozásra kerül sor a jeddi, 11,6 kilométer hosszú terelőút kapcsán.
A tegnapi után a jövő héten várhatóan újabb tanácskozásra kerül sor a jeddi, 11,6 kilométer hosszú terelőút kapcsán, ekkor már Marosvásárhelyre várják az országos útügy képviselőit, a megyei útügyi hatóságét, de részt vesz a prefektúra, a megyei tanács vezetősége, illetve azon polgármesteri hivatalok képviselői, amelyek területén az út nyomvonala halad és természetesen a kivitelező, a spanyol Copisa Constructora Pirenaica. A téma sok szempontból érdekes. Egyrészt amiatt, mert a kezdeti lendület óta több mint fél év telt el (igaz, a terv már közel tízéves), míg megmozdult valami a helyszínen. A hatóságok úgy tudják, több munkaponton is előkészületek zajlanak, megkezdődött a régészeti leletmentés, és azt is tudni vélik, hogy mindez annak eredménye, hogy a megyei múzeumnak és a kivitelezőnek végre sikerült megegyeznie a terület régészeti tehermentesítési költségeiről, ami nélkül a Kulturális Minisztérium nem bocsátott ki engedélyt a munkálatok megkezdésére. Másik szempont a területek kisajátítása. Az építőtelep avatóján tavaly ősszel elhangzott, a kisajátítások megtörténtek a nyomvonal mentén. Ezzel szemben idén márciusban kiderült, hogy távolról sem így van, a megyei tanács elnöke akkor sajtótájékoztatón nyilatkozta, hogy hiányos volt a kisajátításra kerülő földterületek jegyzéke, ez egy másik ok, amiért nem kezdődhetett el az útépítés. Bár az ok nem szűnt meg, már nem akadályozza a kivitelezőt abban, hogy megkezdje a munkálatokat. Az igaz, hogy a pontos nyomvonalat még nem tudni,
és az önkormányzatok is csak sejtik a helyszínt. A kataszteri hivatalon keresztül próbálkoznak a földtulajdonosok azonosításával, a siker még félsiker sem, a parcellák háromnegyede esetében mégis az önkormányzatok segítségére szorulnak. A megyei útügy vezetője szerint egyébként az érintett községvezetők nem teszik a dolgukat, nem késztették el a teljes és pontos parcellajegyzéket, feltüntetve a földtulajdonosokat. Szerinte a kisajátítás megtörtént (!), csak éppen az emberek nem tudnak róla. A tulajdonjogot ugyanis sokan nem tudják igazolni, és előfordul, hogy az állítólagos kisajátítottak még adót is fizetnek a földre, amin az út haladni fog. A megrendelőn, vagyis az Országos Útügyi Hatóságon keresztül a kormány pedig csak a parcellák jelenlegi tulajdonosainak fizet. A tulajdonjogot telekkönyvi kivonattal kell igazolni. A birtokba helyezési lap, sőt, a birtoklevél sem elegendő ennek bizonyítására. Parcellázni kell, kimérni a földet, adott esetben hagyatéki tárgyalást lefolytatni, telekelni. Mindez költséges, a kérdés: kire hárulnak a költségek? Van aki szerint a földtulajdonosokra, a legújabb változatban a megrendelő, azaz az Országos Útügyi Hatóság áll minden, a kisajátítással kapcsolatos költséget.
A közhasznú kisajátításra vonatkozó jogszabály előírásokat tartalmaz az eljárásra, felelősségekre vonatkozóan, pontos határidőket a kárpótlás címen jóváhagyott összegek átutalását és az elégedetlen tulajdonosok jogorvoslati lehetőségeit illetően. Hogy ezeket milyen mértékben tartották be vagy inkább nem tartották be, bizonyítja a ködösítés, a kommunikációs zavarok, az átláthatóság hiánya, a hirtelen elkezdődött „tűzoltás”. A hazai, igen rugalmatlan jogszabályok ismeretében érdekes lesz követni, hogy menet közben milyen tervezéssel kapcsolatos „problémák” merülnek majd fel, milyen megoldásokat találnak azoknak az ingatlantulajdonosoknak az esetében, akiknek a háza mellett fog elhaladni az út, vagy el kell-e költöztetni „útba eső” közművezetékeket...
