Fura fintorai vannak az életnek. Történhet bármi, trónörökös születhet, balesetekben emberek százai pusztulhatnak el naponta, tombolhat vihar, süthet a nap, az élet megy tovább.
Fura fintorai vannak az életnek. Történhet bármi, trónörökös születhet, balesetekben emberek százai pusztulhatnak el naponta, tombolhat vihar, süthet a nap, az élet megy tovább. Nincs ez másként a politikában sem: egyeseknek sikerült felkapaszkodniuk a politikai uborkafára, amitől annyira „elszálltak”, hogy nemegy közülük atyaistennek képzeli magát, és még ha úgy járnak be a korrupcióellenes ügyészségre, mint haza, úgy viselkednek, mintha soha nem eshetnének le a magas lóról... Pártok alakulnak, majd eltűnnek a történelem süllyesztőjében, kormányok jönnek, kormányok mennek, de vannak, akik mindig jól menedzselik magukat, s tisztséget tisztségre halmozva azt hiszik, arra való a világmindenség, hogy őket imádja és szolgálja.
Hogy mégsem egészen így történnek a dolgok, és előbb-utóbb a magukat félistennek tekintő politikusokat is utoléri a végzet mi sem bizonyítja jobban, mint az a múlt heti szenzációs esemény, amikor az egyik köztudottan ultranacionalista párt alapító elnökét, nemrég még teljhatalmú vezérét, saját párttársai váltották le, s paterolták ki az általa létrehozott szervezetből. Nem politikai ellenfelei buktatták meg, hanem saját „elvtársai” a magyarellenességben, akiknek úgy látszik, elegük lett az állandóan ordítozó diktátorból. Az eset egyébként intő példa a hasonszőrű politikusok számára. Bizonyíték, hogy a rosszat nem a jó, hanem egy másik rossz győzi le, mint ahogy Vadim Tudort is egykori kebelbarátja a magyarellenes uszításban, a volt kolozsvári bíró billentette ki a biztosnak vélt elnöki székből.Tehát megnyugodhatunk: lesz folytatója az extrémista pártpolitikának. Funar több mint biztosíték erre.
De ha ő nem lenne, akkor sem kellene „aggódnunk”, hiszen a napokban is nacionalista kórus zúdított
„áldást” Tőkés László nyakába, az – egyébként vitatható – tusványosi kijelentése miatt. Közülük egyesek demokratának, sőt jogvédőnek nevezik magukat, de mint láthattuk, egyetlen kijelentésre lehullt róluk a demokratikus máz, és ott állnak talpig nacionalizmusban. A szemtelen vagy ostoba jelzők szinte bóknak tűnnek a dinoszaurusz elnevezés mellett.
Lehet, hogy Tőkés tényleg egy „politikailag elszigetelt dinoszaurusz”, de akkor hogyan nevezhetnénk azokat, akik ezt állítják? Hiszen a 21. század Európája nem a dinók világa. És Románia sem az, vagy nem kellene annak lennie. Vagy talán mégis?
