A diáknapok újabb dimenziója

A diáknapok megszervezéséről, a lebonyolításról, a végkövetkeztetésekről Tubák Nimród negyedéves orvostanhallgatóval, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség elnökével beszélgettünk.

Fotó: Grávuly Vilmos Szilárd

A Marosvásárhelyi Diáknapoknak és Diákfesztiválnak, amely évente májusban kerül megrendezésre, megyeszékhelyünkön is hagyománya van. Idén a XVII. alkalommal szervezték meg, és több mint 1300 diák jelezte részvételi szándékát, de a Víkendtelep melletti kartingpályán tartott koncerteken hozzávetőleg négyezer magyar diák gyűlt össze. A diáknapok megszervezéséről, a lebonyolításról, a végkövetkeztetésekről Tubák Nimród negyedéves orvostanhallgatóval, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség elnökével beszélgettünk.

– Mint az eddigi nagy horderejű rendezvényeinket, az idei diáknapokat és -fesztivált is rengeteg szervezőmunka előzte meg. Az engedélyek beszerzése a hasonló események egyik tétje, bár kisebbségi rendezvényként sokszor szembesültünk bürokratikus nehézségekkel. Végül azonban a városi elöljárók és a rendfenntartók részéről is teljes megértést tapasztaltunk. Kiemelkedő sikernek tudható be a számtalan pozitív visszajelzés mind a részt vevő magyar egyetemisták részéről, mind a felvigyázó rendőrök, csendőrök intézményének facebookos bejegyzése révén.

A Vásárhelyen tanuló magyar egyetemisták számára két részre oszlik az év: előtte mindenki izgatottan várja a diáknapokat, utána pedig minden diák arról beszél. Az idén megszervezett esemény kimagaslóan sikeres volt minden szempontból. A négynapos rendezvénysorozat keretében sportmérkőzés, harácsolás, kincskeresés, kreativitás, ügyességi programok és természetesen szórakozás szerepelt, hisz olyan fiatalokról van szó, akik előtte és utána keményen helytállnak a vizsgákon. Igyekeztünk a törvényesség határain belül szórakozni, hisz nekünk sem jó az, ha a lakosságnak kellemetlenséget okoznánk – mondta a diákszövetség elnöke.

A diákszövetség hagyománya kötelez

– Milyen elképzelés mentén született meg a riói karneválhoz hasonlítható vidám felvonulás?

– Mivel a májusi diáknapoknak is hagyományuk van, akárcsak a Marosvásárhelyi Napoknak vagy a Félsziget fesztiválnak, úgy gondoljuk, egy évben egyszer nem olyan nagy baj, ha a magyar egyetemisták is szórakoznak. Hasonló diáknapokat az ország majd’ minden városában szerveznek. Ellenben bántó azt hallani, hogy huligánoknak neveznek bennünket. Az ilyen üzeneteket is figyelembe kell vegyük, de tesszük a dolgunk továbbra is, ami egyelőre ennek a tradíciónak a fennmaradását célozza, éppúgy, mint a diákszövetség működését. Értékként kell arra gondolni, hogy Marosvásárhelyen vannak magyar egyetemisták is, hisz azáltal, hogy más helységekből itt tanulnak, ők is részesei a város gazdasági körforgásának. A kifogásolt hangos zene a főtértől a bentlakásokig való másfél-kétórás vidám, zenés hangoskodás volt. Rendőrautó vezette és zárta a felvonulást, a csendőrök is jelen voltak, azonkívül ötven saját biztonsági emberünk volt a tömegben. Rendbontásra még csak próbálkozás sem történt. Célunk a fiatalos lendület mellett az is, hogy a más megyékből itt tanuló egyetemisták az évnek ezen a napján érezzék, hogy övék is a tér, sajátjuknak tudhatják ezt a várost, amely második otthonukká vált, a vásárhelyi egyetemek magyar diákjai közötti kapcsolatépítés, valamint a vizsgaszesszió előtti szórakozás.

– A vizsgaidőszakok, a zsúfolt program mellett miképp sikerül időt szakítani a sokrétű szervezőmunkára?

– Jó időbeosztással és az önkéntesek bevonásával ez a tevékenység is belefér az egyetemi életbe, bár sokszor kell áldozatokat hoznunk, mert felvállaltuk, hogy az 1990 januárjában megalakult diákszövetség célkitűzéseit nem hagyjuk veszendőbe menni. Akkor óriási volt a tétje annak, hogy létrejöhetett a magyar egyetemisták érdekképviselete, amiről azelőtt álmodni sem lehetett volna. Az én generációmban, bár a rendszerváltás után születtünk, még van annyi lelkesedés, hogy mindent megtegyünk a magyar diákokért, azért, hogy otthon érezzék magukat. Nem tudni, mit hoz a jövő, mert egyre többen hangoztatják, hogy nem vállalnák ezt az anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzett sokrétű szervezőmunkát.

A diákszövetség magyar hallgatókat toboroz Marosvásárhelynek

– A nagy horderejű diákköri konferenciák, az egyetemisták toborzása, az ösztöndíjprogramok megszervezése szakértelemre, odaadásra vall.

– Évente Erdély tizennégy városában szervezünk próbafelvételit a MOGYE-re. Az egyetemi nyílt napok keretében százharminc XI–XII.-es diákot hoztunk el Erdély városaiból. Pályázatokat hirdetünk, majd a nyertesek számára autóbuszokat fogadva elhozzuk a diákokat, és bemutatjuk nekik a Marosvásárhelyen lévő magyar tannyelvű egyetemeket: MOGYE-t, Sapientiát, Művészeti Egyetemet, ezáltal ösztönözve őket, hogy erre az egyetemi központra essen a választásuk. Információs irodát működtetünk az egyetemi felvételik és a beiratkozás ideje alatt, segítünk a felvételizők elszállásolásában, útbaigazításában. Egy nappal az egyetemi év megkezdése előtt megszervezzük az Első(s)segélyt, ahol elmagyarázzuk az órarendet, megmutatjuk az egyetemet, bemutatjuk a diákszövetséget, ismerkedünk, és segítő, hasznos tanácsokkal szolgálunk az elsőéveseknek.

A mentor program révén a felsőéves hallgatók bármilyen kérdésben segítséget nyújtanak az elsőéveseknek. A gólyatábor célja az elsőéves diákok toborzása és bevonása az aktív diákéletbe. Az Orvosi Tudományos Diákköri Konferenciának nagyszámú külföldi diák és neves meghívott is résztvevője. Mivel tudományos dolgozataikat a hallgatók, rezidensek magyar nyelven mutathatják be, a Kárpát-medencében szakmai elismerés övezi. Idén sikerült akkreditáltatni, ami kreditpontot jelent a rezidens orvosoknak. És folytathatnám a magyar hallgatók és a társadalom számára végzett tevékenységeink felsorolását.