Bizonyos képek, helyzetek, szagok erősebbek az időnél.
A marosvásárhelyi Tudor negyedi, úgynevezett Kék játszótéren erről mindegyre meggyőződhet a kisgyermekkel érkező. Évekkel ezelőtt egy nagyszülő figyelmeztetett arra, hogy a csőcsúszdában emberi ürülék „rejtőzködik”, és azt is elmesélte, hogy az enyhén szólva kellemetlen felfedezést óvodáskorú unokája tette. Múlt héten egyik olvasónk számolt be egy ugyanilyen esetről. Ő is aprócska unokáját vitte játszani, és a szóban forgó csúszdában bűzös, fertőző „meglepetés” várt a kisgyermekre. Öltözékét már nem is volt érdemes kimosni, egyenesen a kukába került.
Egy főútra eső, valamikor igen kedvelt térről lévén szó, az ember akaratlanul is azon morfondírozik, van-e megoldás az ilyen helyzetekre. Az „elkövetők” személyét csupán sejteni lehet, rajtakapni és megbüntetni őket szinte lehetetlen. Pláné akkor, ha a játszótéren nincs állandó biztonsági felügyelet, vagy ha van, akkor is, honnan tudja az őr, mi történik egy fedett csúszda belsejében?
Van, aki úgy véli, ha az illetékes szervek nem tudnak gondoskodni arról, hogy a legkisebb városlakók egészségét semmi ne veszélyeztesse a számukra kialakított terek valamelyikén, jobb felszámolni azt a bizonyos teret. Teljes mértékben nem tudok ezzel egyetérteni, a környékbeli kisgyermekes családok ugyanis valószínűleg veszteségként élnék meg a „játszó” eltűnését.
Én kizárólag annak a bizonyos csúszdának „üzennék hadat”, a többi kellék – hinta, csúszda, mászóka – ugyanis nem szolgál rejtekhelyül hasonló garázdaságokhoz. Más kérdés, hogy aki ilyen aljas módon képes látogatása nyomát maga után hagyni, bizonyára a tér többi elemével sem bánik kíméletesen. Nemrég például a pingpongasztalon ugrált felállva egy kétes külsejű, gyermekkorból már „kilábalt” csapat, senki nem szólt rájuk, így nyugodtan rombolhattak. Felháborított a látvány, de nem mertem közbelépni (és ezzel bizonyára nem vagyok egyedül). Most viszont, a „csöves” esetre visszagondolva, a pingpongsztorit szinte jelentéktelennek érzem. Bármennyire is hárítom a gondolatot, újra meg újra eszembe jut, hány tiszta, rendezett játszótér helyét vették át parkolók (igaz, többnyire a gyermekzsivajra „érzékeny” lakók kérésére) az utóbbi időben. Talán jobb lenne, ha a Kék térrel is ez történne. Vagy mégsem? A szívem és az eszem ebben a helyzetben aligha fog közös nevezőre jutni.
