A dákoromán kontinuitás elmélete

A dák lakosság helyben maradása, romanizáció, kivonulás – régészetileg egy pont sem igazolható, amelynek teljesülése esetén lehetne dák-római kontinuitásról beszélni, vonta le a következtetést Tóth Endre egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora csütörtökön a Bernády Házban, ahol a dákoromán kontinuitás elméletét boncolgatta. 

Az előadó kifejtette, hogy a kontinuitás gondolata a XV. században merült fel először, amikor a Mátyás király udvarában tartózkodó Antonio Bonfini itáliai utazó megfigyelte, hogy az itteni parasztok nyelve nagyban hasonlít a latinra. Ennek az elméletnek azonban nincs más alapja, csak az, ami a XV. századi történetírásból fennmaradt.

 A román történetírás szerint, mutatott rá, a mai értelemben vett Erdély területén is élő dákok a Római Birodalom idején átvették a latin nyelvet és kultúrát. Eszerint a birodalom megszűnése után helyben maradtak, és tulajdonképpen Erdély területe a román nép kialakulásának a helye.

Azonban sem régészetileg, sem történelmileg nem lehet bizonyítani ezt a tézist, „nincs jele annak, hogy a tartomány feladása és a katonaság kivonulása után a lakosság helyben maradt volna”. 

Arról is beszélt, hogy a Római Birodalom – amelynek kialakulása több évszázadot ölelt fel és „500 évig tartott, míg a római domboktól eljutott az Adriáig vagy az Appeninekig” – évszázadok alatt tanulta meg a birodalom igazgatását. Augustus alatt lezárultak a hódítások, kialakult a dunai és rajnai határ. Ezek mentén a Római Birodalom igyekezett jó kapcsolatot ápolni a szomszédos népekkel.

Csak a dákokkal nem sikerült: Burebista egyesítette a dák törzseket, erős hadsereget hozott létre, és többször betört a Római Birodalomba. Decebál idején a dákok legyőzték Domitianus hadseregét, megsemmisítették a légiót. Traianus „elég harcias volt ahhoz, hogy – a szenátus nyomására – leszámoljon a dákokkal”. A drobetai híd megépítése után aztán a római hadsereg átkelt a Dunán, és legyőzte a dákokat. Róma nem tervezett itt provinciát alakítani, de megpróbálták római módra megszervezni.

Eusebius leírása szerint a római–dák háborúk során a férfilakosság megfogyatkozott, így a rómaiak törzseket telepítettek be. A Daciának nevezett provincia 271-ben megszűnt, Marcus Aurelianus a Dunától délre vonult hadseregével, illetve a lakosság nagy részével, és megalapította Dacia Novát. 

Sem régészetileg, sem történelmileg nem lehet bizonyítani, hogy a rómaiak kivonulása és a provincia feladása után a lakosság helyben maradt volna. Az őslakosok romanizálódása más területeken több száz év alatt történt meg, Dacia azonban csupán 160 évig volt római hatalom alatt. A valamikori provincia területén talált római feliratok is elenyésző százalékban tartalmaznak dák személyneveket. A románság kialakulásának a helye tehát a Dunától délre található, összegzett Tóth Endre.