Ha év közben valami előre nem látható fejlemény felborítja a dolgok menetét, és a deficit gyorsabban nőne a tervezettnél, a költségvetési alkalmazottakat kellemetlen meglepetések érhetik.
Kedden tették közzé a negyedévi költségvetési adatokat, melyek kapcsán egyelőre érdemi véleményt még nem hallhattunk az illetékesektől, de az biztos, hogy a korábbi optimista diskurzusokat túl korán pufogtatták el. Januárban még nyolcszáz millió lejes pluszbevétele volt az államháztartásnak, ehhez képest az első évnegyed végére már 5,2 milliárdos deficitet jegyeztek. Szigorú értelemben ez még nem nagy baj, hiszen az éves államháztartási hiánycél 24,4 milliárd lej, tehát van még a takaró végéig. Azonban ha év közben valami előre nem látható fejlemény felborítja a dolgok menetét, és a deficit gyorsabban nőne a tervezettnél, a költségvetési alkalmazottakat kellemetlen meglepetések érhetik.
Az adatokat elnézve semmi új a nap alatt, az állam bevételei a tavalyiakhoz viszonyítva emelkedtek, de számottevő növekedés a héa és a luxusadók tételeinél látható. Előbbinél a bevételek emelkedő trendje megmarad egészen az adókulcs megemelésének évfordulójáig, majd utána derül ki, hogy milyen hatást is idézett elő a héaemelés, főleg a kereskedelmi és szolgáltatóágazatokban. A luxusadó-bevételek emelkedése pedig azt mutatja, hogy ezek fő hordozóiból nem fogyasztunk kevesebbet a szükséges minimumnál, mert a bevételek növekedési aránya durván megegyezik az áremelésekével. A nyereség- és jövedelemadók viszont rendületlenül csökkenő trendet mutatnak, annak jeleként, hogy a reálgazdaság és a bérből élő adófizetők helyzete továbbra is romlik.
Az állam kiadásai is nőttek, az adatok szerint kisebb mértékben a bevételeknél. Jórészt annak betudhatóan, hogy a múlt esztendőhöz képest az első évnegyedben az állam szinte négyszer annyi pénzt fordított uniós alapokat lehívó pályázatok önrészeinek fedezésére. Erre a célra 1,6 milliárd lejjel költöttek többet, mint tavaly, összesen pedig 2,2 milliárdot. Első olvasatra ez jó hír, és különböző hivatalosságok ennek kapcsán is eresztettek el optimista nyilatkozatokat az utóbbi hónapokban. Azonban a siker nagyságára akkor derülne igazán fény, ha azt is láthatnánk, hogy az elnyert pályázati pénzek mire mennek el. A legjobb lenne, ha a termelőágazatokba ruháznák be, amelyekből a jó befektetések tartósan is képesek hasznot hajtani, nem csak záros időhatárig, mint az amúgy szintén nem haszontalan infrastruktúra-fejlesztések. Ha az államnak komoly bevételeket hajtható reálgazdaság helyzete nem javul, hosszabb időtávon például a következő kormány feje fájhat majd azon, hogy az utóbbi évek államháztartási deficitjeinek fedezésére felvett hitelek kamatkiadásai nagyobb arányban nőnek a költségvetés bevételeinél. És az adófizetőkön kívül ezt sincs kitől behajtani.
