Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Szabó Duci, a Marosvásárhelyi Székely Színház Örökös Tagja ma tölti 92. esztendejét. Szép kor. Csak fiatalos lélekkel érheti meg az ember. A művésznő, sok marosvásárhelyi színházkedvelő nemzedék tisztelt és szeretett Ducikája megannyi gond, baj, betegség dacára meg tudta őrizni derűjét, azt a sosem múló, belső fiatalságot, amely igen keveseknek adatik meg. Gazdagon sáfárkodott vele, talentumát számtalan remek szerepben kamatoztatva, évtizedeken át teljes képességével, rokonszenves lénye egészével Tháliának s általa nagyrabecsült közönségének szentelte. Maga is rengeteg élményben részesült közben, színházi csodák sokaságával telítődött, s ez mindig megkönnyítette a gondűző emlékezést. Hosszú beszélgetéseink során, az élete eseményeit megörökítő könyv készültekor is tapasztalhattam, kiapadhatatlan élménytára és sikeres pályájának minden rezdülését hűen őrző memóriája mennyire élővé, milyen bűvöletessé képes varázsolni a múltat. Ez is hozzásegíthette, hogy életörömmel, derűs bölcsességgel, kellő humorral szemlélje a világot, és bármilyen megpróbáltatáson átmentse a környezetét is jótékonyan felvidító, zengő kacagását. Ha rá gondolok, elkerülhetetlenül felcsendül bennem ez a tisztán, őszintén csillámló, önfeledt nevetés. Alakításai is ilyen megkapó hitelességgel hatottak nézőire. Ahogy egyik tisztelője, méltatója, a rendező Kincses Elemér fogalmazott az említett kötetben, a színpadon nagyon gyakran Szabó Duci teremtett a szikrából lángot. A vitalitás lángját a való életben sem engedte soha kihunyni. Nem sorolom felejthetetlen szerepeit, ki-ki fel tudja idézni magában a róla őrzött képet. Abban azonban bizonyára mindenki egyetért velem, hogy jó egészséget, sok-sok szépet kívánjunk a Szentgyörgyi-díjas művésznőnek, aki 66 évvel ezelőtt, 1946. november 3-án aratta első igazi nagy vásárhelyi sikerét az életet jelentő deszkákon Kacsóh Pongrác Gróf László rendezte János vitézének Iluskájaként. Isten éltesse sok örömben Szabó Ducit!