Csendes csodák

Vasárnap délelőtt 11.30 órától a parajdi református templomban mutatják be Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla legújabb irodalmi fotóalbumát.

Vasárnap délelőtt 11.30 órától a parajdi református templomban mutatják be Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla legújabb irodalmi fotóalbumát. A verses-zenés előadás közreműködői: Soós Andrea előadóművész és Cseke Szabolcs népzenész. A Csendes csodák című, nagyon szép kiadványnak nem csak „az erdélyi költő” hívei és a versbarátok népes tábora örülhet, a minket körülölelő pompás tájak és települések, a becses műemlékek minden kedvelőjének tartós élményt nyújt a kötet. Általa még közelebb kerülhet az olvasóhoz Reményik Sándor ma is időszerű életműve, lélekhez szóló lírája. „Különös, hogy Erdély leghangosabb hatású dalnoka, ez a csöndes, tartózkodó, szemérmes jellemű költő lett, de nem érthetetlen… – írta róla Babits Mihály, akinek szavait Lőwey Lilla is idézi elmélyült esszéjében. A költő évei nehezek voltak. Nehéz és küzdelmes kisebbségi évek, ezer veszéllyel és kelepcével. Azt hiszem, ebben a helyzetben senki sem tudott volna tökéletesebben viselkedni. A költői tehetség nem volt elég itt, sőt nem is volt a legfontosabb. A versekhez ember kellett, s a költő értékei emberi értékek.”

Másképp, de lényegében ugyanezt kívánta hangsúlyozni előszavában a mai irodalomtörténész, Kántor Lajos is. Az ő gondolataiból is kiragadunk egy részletet: „Ez az ötvenegy évet átfogó pályaív, az így alakuló költészet egyike a legtanulságosabbaknak a 20. századi magyar lírában. Ahol Ady volt a vátesz, nyomába jöttek a nagy nyugatosok, majd olyanok, mint József Attila, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Pilinszky János, Juhász Ferenc és Nagy László s a náluk fiatalabb, új tehetségek – a más hangon szólók, mint amilyet az erdélyi költőnek nevezett Reményik Sándor képviselt. Nem csupán a történelmi helyzet változott, hanem a költészet nyelve is, és Reményik mégsem merült, mégsem merül feledésbe. Évtizedeken át feledtetni, elzárni akarták örökségét – a história viszont (szomorúan?) nem engedte, hogy a feledés végleges legyen. Reményik Sándor a maga hangján szól a mához, évfordulóktól függetlenül, mindenekelőtt az iskolákban. Nem egyformán szeretik őt, de senki érdemben meg nem tagadhatja. Verseinek legjava átszól a 21. századba. Emberi hangon szól, miközben a történelem szól általa.”

Ezt a történelmi telítettségű, emberi hangot kínálják fel megkapó, sokszínű árnyalatban a könyvet több mint száz oldalon gazdagító költői képek és a hozzájuk szervesülő ihletett képköltemények.