Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román tagozatának „akadémiai közössége” úgy érzi magát, mintha továbbra is a törvények fölött lebegne, s csúfot űz a magyar tagozat oktatói mellett az oktatási minisztériumból és a kormányból is. Mintha fényévekre és nem száz kilométerre lennénk Kolozsvártól, ahol nem dőlt össze a Babeş–Bolyai Egyetem attól, hogy létrejött az önálló magyar kar, amely maga választotta meg képviselőit az egyetem vezetőségébe. Marosvásárhelyen az időhúzásra, a kivárásra megy a játék. Az oktatási törvény és az azt támogató kormányhatározat ellenére a megbízott rektor azt nyilatkozta az MTI tudósítójának, hogy a MOGYE addig nem vezetheti be a magyar–angol kart az egyetemi chartába, amíg a minisztérium nem ismeri el a korábbi, a magyar tagozatot nem rögzítő chartát, és az annak alapján tartott választásokat. Azamfirei Leonard logikája szerint csakis az egyetem szenátusa módosíthatja a chartát, a réginek azonban lejárt a mandátuma, a februárban megválasztott újat nem ismerte el a minisztérium. „Mihelyt az egyetemnek a minisztérium által elismert szenátusa és igazgatótanácsa lesz, nekem mint rektornak az a feladatom, hogy alkalmazzam a törvényt, beleértve az új kart létrehozó kormányhatározatot is” – jelentette ki Leonard Azamfirei. (Mintha a leköszönő rektornak nem ez lett volna a feladata!) A megbízott rektor megítélése szerint az egyetem jelenleg el nem ismert chartájához már csak a szenátusnak a magyar tagozat létrehozásáról szóló két héttel ezelőtti határozatát (?) és az új kart létrehozó kormányhatározatot kell hozzáragasztani. „Ezek együtt megteremtik azt a keretet, amellyel feloldható a jelenlegi patthelyzet” – nyilatkozta Gazda Árpádnak, az MTI tudósítójának.
– Úgy látszik, hogy a 22-es csapdájába akarnak becsalni – ítéli meg a helyzetet Szabó Béla professzor, a magyar oktatói közösség megbízott vezetője. – Azt várnák el, hogy közöljük a minisztériummal, elfogadjuk a sokat vitatott chartát, amit aztán állítólag módosítani fognak.
Szavaihoz hadd tegyük hozzá, hogy azon több módosítanivaló lenne annak érdekében, hogy a törvénynek megfelelően működjön az egyetem. Azamfirei professzor szerint a kormányhatározattal létrehozott magyar karon nem lehet választásokat tartani addig, amíg az egyetemnek nincs elismert szenátusa (???). Ha a megválasztott szenátust elismerik, az üresen maradt magyar helyeket is be lehet tölteni, nyilatkozta nagylelkűen. Véleménye szerint nincs már lehetőség arra, hogy annak a hat magyar oktatónak a mandátumát visszavonják, akik – a február 20-i választások bojkottjára vonatkozó felhívást figyelmen kívül hagyva – jelöltették magukat, és a román oktatók szavazata alapján jutottak be a szenátusba. A magyar oktatói közösség annyit tehet, hogy az új kar tanácsában és a főtanszékeken betöltsék a vezető tisztségeket, s a hiányzó szenátusi tagokat kijelöljék.
– Úgy látszik, a rektor nem tanult meg törvényt olvasni – nyilatkozta Kincses Előd ügyvéd. A demokrácia megcsúfolását jelenti, ha nem teszik lehetővé, hogy a magyar oktatói közösség megválaszthassa a saját képviselőit.
Hogy merre történik elmozdulás az eddig eredménytelen tárgyalások nyomán, még homályosan sem körvonalazódik. Az viszont egyre nyilvánvalóbb: a román oktatói közösség valószínű nem érezné annyira törvényen felülinek magát, ha nem biztatnák felsőbb körökből az időhúzásra, ahelyett, hogy módosítanák a chartát, s annak szellemében a szenátus összetételét, tagjainak újraválasztását s természetesen a rektorét is. Miközben úgy néz ki, hogy nagyobb a csapdahelyzet, mint gondolnánk, a plágiumbotrányoktól is megtépázott egyetemi vezetőségen valószínű a leendő hallgatók állnak bosszút, akik a környező biztonságos egyetemek karéjában a korábbi éveknél kevesebben választják – bel- és külföldről egyaránt – a gyűlölködésre épülő marosvásárhelyi bizonytalanságot.