Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
„Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre
egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és
melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid,
mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint
a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.”
Weöres Sándor
A családban sok minden eldől, hangoztatjuk gyakran, így kétségtelen, hogy a lelki problémák, a személyes boldogtalanságok szaporodásával egyre nagyobb felelősség hárul a családokra. Mintha körülöttünk két ellentétes erő működne: minél többet hangsúlyozzuk a család, a házastársi kapcsolat, az anya–apa–gyerek kapcsolat, a testvérkapcsolatok, a nagyszülőkkel való kapcsolat jelentőségét, annál inkább bajban van sok család, házasság, melynek szinte megjósolható következménye, hogy a gyerekek sérülnek.
Mindannyian tudjuk, hogy a családi felelősség a családtagok felelősségvállalásával valósulhat meg. Az első és legfontosabb: amikor a házaspár összeházasodik, felelősséget vállalnak egymásért, a jövendőbeli gyerekeikért, közös családi életükért. Manapság egyre többen tologatják a házasságkötést, inkább élettársi viszonyban élnek együtt, és az igazság az, hogy körülöttünk kevés példaértékű házastársi kapcsolatot, családi életet látunk, nem beszélve arról, hogy a házasságok nagy része válással végződik, melyből mindenki áldozatként kerül ki. Mindezekben a helyzetekben a probléma gyökere gyakran a hiányos vagy sérült felelősségvállalás.
Házasságkötés után is számtalan kérdés merül fel bennünk: kinek mi legyen a felelőssége, hogy fenntartható legyen a családi harmónia? Hol vannak a határok, hol van az egyensúly?
A családokkal végzett munkám és saját családi életem során is azt tapasztalom, hogy a családtagok akár egyéni, akár közös felelősségvállalása nem más, mint egy közös fejlődési folyamat, egy közös út, melyet éppen a folyamatos változás tesz izgalmassá, értékessé. Elmondhatjuk, hogy mint a családi élet annyi más aspektusára, erre sincs recept, kívülálló ne vagy nagyon óvatosan adjon tanácsot az illető család működésének mélyebb ismerete nélkül, ami elsősorban a családot segítő szakember feladata segítségkérés esetén.
Minden családban a családtagoknak kell megtalálniuk a saját képességeikhez, erőforrásaikhoz mérten az egyensúlyt, azt, ahogyan ők hatékonyan tudnak működni, és amitől elégedettek lesznek egyéni és családi életükkel egyaránt. Kell hagyni a fiatal házaspárokat, hogy ha botladoznak is az elején, de ők osszák meg egymás között a felelősséget, ők alakítsák ki a számukra elfogadható egyensúlyt. „Egyék meg, amit főztek” – mondogatjuk. Ha a szüleik vagy valaki más folyamatosan beleszól az életükbe, valaki leveszi róluk a döntés felelősségét, nem tud a fiatal házaspár megerősödni, nem tudják megteremteni a saját magánéletüket, ahol biztonságban érezhetik önmagukat, és ebben a légkörben nemzik, nevelik gyerekeiket is.
Mindannyiunk családi életében különböző életszakaszok követik egymást, melynek függvényében változik a ránk háruló felelősség is. Tudjuk, hogy másfajta felelősség, amikor csecsemőt nevelünk, gondozunk, és más, amikor serdülő gyermekünket próbáljuk egyengetni a pályaválasztás, az önállósodás útján. Ismét másfajta a ránk háruló felelősség, amikor nagyszülőként az unokával alakítunk ki, ápolunk kapcsolatot.
A családon belüli felelősségvállalás bizonyos szemszögből időtálló: a hagyományos családi életben elsősorban a férfi szerepe a családi biztonság megteremtése, a pénzkeresés, a család képviselete a külvilág felé, a nő feladata pedig a családi melegség fenntartása, a háztartás vezetése, a gyereknevelés. Ahogy ez elhangzott, azonnal hozzá kell tennünk, hogy mára sok családban mindez változott azzal, hogy a nőknek is dolgozniuk kell, ami pluszfelelősséget ró rájuk, minek természetes következménye kell legyen, hogy a háztartásbeli munkából a férfinak is át kell vállalnia, mert csak így tartható fenn a családi egyensúly. Rendkívül fontos a házastárs által felvállalt munka elismerése, értékelése.
De mi ad erőt, kitartást, hogy alkalmazkodni tudjunk a ránk háruló felelősség folyamatos változásához?
A családon belüli kölcsönös bizalom, tisztelet és a folyamatos kommunikáció, egyeztetések, megbeszélések elkerülhetetlenek. A családon belüli felelősségvállalás megszervezése napi feladat. Az egész nap sikerességét, mindenki elégtételét, a nap bensőséges hangulatát biztosítja, ha reggel a család vagy házaspár le tud ülni pár percre Bibliát olvasni, imádkozni, és eltervezni, hogy azon a napon ki miért és mikor vállal felelősséget: ki kíséri el a gyereket óvodába, iskolába, ki megy el bevásárolni, ki főzi meg az ebédet, ki rendezget az udvarban, ki látja el az állatokat, kinek kell elmennie házon kívül dolgozni. A felelősség szempontjából egyik vagy másik munka nem rangsorolható, és ha megosztják a családtagok egymás között – beleértve a gyerekeket is –, elkerülhető, hogy egyik vagy másik szülő túlterheltté váljon, és ami a legfontosabb: közös a sikerélmény, ami építi kapcsolatunkat, teljesebbé teszi a „MI mint család” érzésünket, és mindez példaértékű gyerekeinknek.
Témajavaslataikat, kérdéseiket, a témához kapcsolódó gondolataikat a kovacsrekarozalia@yahoo.com címre küldjék el, kiemelve azokat a mondatokat, melyek névvel vagy név nélkül a Népújságban is megjelenhetnek. Az internetet nem használó olvasók a Népújság szerkesztőségébe juttassák el kérdéseiket, gondolataikat. Különösen örülnék a személyes történeteknek, melyek gazdagíthatják más házaspárok, családok életét.
Kovács Réka Rozália pszichológus, pár- és családterapeuta