Bő három hónap múlva harmadik évfordulója lesz annak a tragédiának, amelynek erős befolyása volt az utóbbi idő közéleti eseményeire.
Bő három hónap múlva harmadik évfordulója lesz annak a tragédiának, amelynek erős befolyása volt az utóbbi idő közéleti eseményeire. És a felelősei még mindig nincsenek megbüntetve a 65 fiatal életet követelő tűzvésznek, sőt, még jó ideig nem is lesznek. Mert a korrupció nemcsak öl, de egyelőre meg is ússza.
Attól lett pont most ismét időszerű ez az ügy, hogy nyugdíjba vonul a Colectiv-pert tárgyaló bíró, és ezáltal újrakezdődik az egész eljárás. Az ügyben az áldozatokat és hozzátartozóikat képviselő egyesület vezetője szerint eddig sem volt nagy a sietség, két és fél év alatt két egész tárgyalást sikerült tartani, a harmadikat eredetileg idén szeptemberre tűzték ki. Ilyen iramban évekbe fog telni, ameddig a felelősök elnyerik méltó büntetésüket.
Az áldozatokat vissza már semmi nem hozza, de azért általános értelemben sem érdektelenek a további fejlemények. Mert ha lazán kezelik a biztonsági kérdéseket, az máskor is okozhat újabb tragédiákat. És az ügy elkenéssel felérő eddigi kezelése pontosan annak kedvez, hogy nyugodtan lehessen fütyülni a biztonsági szabályokra. Mert ha beüt a baj, úgyse lesz nagy bántódás, ha van elég érdek és összeköttetés a háttérben, majd elpepecselik a dolgot, mint most is látszik.
Az állam a maga során még jól is járt a dolgon, a tűzvész után keresett egy jó nagy kalap pénzt a szórakozóhelyeken végrehajtott ellenőrzések során kirótt bírságokból. Hogy az állam szakgépezetének fogaskerekeit mekkora borítékhalmazzal kellett megkenniük az engedélyezés megújítása címén előszobáztatott vendéglátósoknak, vagy hány korrekt vállalkozónak kellett becsuknia a boltot, az sosem derül ki. Ez még az agymosó tévék „vitaműsoraiban” sem mutatna jól.
Ahogyan a tragédia kapcsán kirobbant tüntetéshullám mottója nagyon találóan mutatja, a korrupció öl. És fog továbbra is, mert engedi neki az érdektelenség. A „hagyjuk csak, mert így is jól van, majd megleszünk valahogy ezután is” mentalitás. Az akkor kirobbant felháborodást a politikum mesterien használta ki, a kormányosok árnyékba vonultak, hogy a vezérváltás után csendben készítsék elő a következő választási sikerüket, a többiek meg főleg szócséplésben kimerülő ellenzékesdit játszottak ennek aláfestéséhez. Hogy a felelősök nyoma azóta is bottal üthető, és egyáltalán senkinek sem sürgős a megbüntetésük, az ma már az egyes kérdésekre nagyon érzékeny civileket is alig zavarja, kétséges, hogy ez a legutóbbi fejlemény legalább néhány közlemény erejéig eléri-e az ingerküszöbüket. Ezért a mentalitásért ilyen ez az ország, amilyennek ismerjük, és marad is ilyen, amíg ez a többségnek megfelel annyira, hogy csendben tűrje, néhány fájdalmas pillanatot kivéve.
