Címlapon Farkas Ibolya

Nem itt. Sopronban. Itthon is szerepelt jelentős lapok, népszerű magazinok címlapján, korábban sűrűbben, de az utóbbi években is, például a Nőileg egyik 2016-os számának címoldalán. Ezúttal viszont a hűség városában megjelenő Kultúra Most novemberi számának borítóján örülhetnek a művésznő derűs arcának a színházkedvelők. Rab Zoltán készítette a kiváló portrét. Farkas Ibolya hónapokon át a Soproni Petőfi Színházban vendégszerepelt, különleges figyelemmel, szeretettel övezte a közönség és a szakma, alakításait a Thália igazi nagyjainak kijáró elismeréssel fogadták előadásról előadásra. A Tompa Miklós Társulat örökös tagja élményekkel és a játék örömével feltöltődve néhány hete újra vásárhelyi otthonában pótolja energiáit, hogy amikor csitul a járvány, és ismét megnyitják kapuikat a színházak, folytathassa soproni fellépéseit. A Kultúra Most a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. kiadványa, amint a szerkesztői vallják, „olvasmányosan, személyes vallomásokkal, sok érdekességgel, kulisszatitkokkal mutatják be az előadásokat, programjaikat, művészeiket.” Szerencsés és ügyes, életrevaló a Petőfi Színház, hogy elérte, egy ilyen lappal is közelebb kerülhet a nézőkhöz, és ekképpen is ismertebbé, kedveltebbé teheti művészeit, egész tevékenységét. Nyilván ehhez az is kellett, hogy a fenntartói, támogatói belássák, ilyesmire is szüksége van egy sokoldalú kulturális intézménynek. Érdemes odafigyelni a soproni jelenségre.

A Kultúra Most lapszámai – amikor még lehetett – eljutottak a színházbarátok postaládáiba, a járványügyi szigorítások óta online olvashatók. Így mi is bármikor elérhetjük. Olvassunk bele a novemberi lapszámba, abból természetesen elsősorban a Farkas Ibolyával készült átfogó, hosszú interjú érdekel. Legfrissebb alakításáról, a Római karnevál főszerepéről kérdezték, de sok egyéb is szóba került a teljes pályáját felidéző, számos fotóval illusztrált beszélgetés során. Íme, néhány gondolat a Láng, búra és a partitúra – Színésznőnek született. Portré Farkas Ibolyáról, aki szerint nincs nyugdíjas színész című cikkből:      

„Végigjátszott már úgy előadást egyetlen mondatnyi szöveg nélkül, hogy ő kapta a legnagyobb elismerést. Ekkor is működött az alkotói láng, amely benne él születése óta, áthatja egész művészetét, lényét, hatvanegy színházi évadját. Talán ebben rejlik a varázsa. Farkas Ibolya óriási sikerrel formálja meg Margit szerepét Hubay Miklós Római karnevál című színpadi játékában a Soproni Petőfi Színházban.

Az előadás díszletének hátterében az éhhalálra készülő Margit, a páholynyitogató, az egykori színésznő fiatalkori fényképei láthatók. Ezek valójában Farkas Ibolyát ábrázolják gazdag pályafutásának emlékezetes szerepeiben. Pataki András rendező kért tőle pár fotót a darabhoz. A színművésznő annyit játszott az elmúlt hat évtizedben, hogy azokból nemcsak egy kamara-előadás díszleteinek a falaira jutna bőven, hanem ki lehetne tapétázni azokkal egy egész színházat. Alakításainak a kilencven százaléka pedig főszerep volt. Ő mégis inkább a mában él, keveset foglalkozik a múlttal. Azért is, mert a színház szerinte a jelenről szól. A ma a fontos, holnap úgyis más lesz minden.

– A színészi játék az élő művészet. Abban a pillanatban létezik, ott jön létre, tart a nézővel egyfajta kapcsolatot, kohéziót. Ha véget ér egy előadás, az már bizonyos szempontból a múlt. A következő alkalommal megint újrateremtődik a jelenben. A színész pillanatnyi lelkiállapota határozza meg, milyen lesz aznap a kialakult hullámhossz a közönséggel. Ha felmegyek a színpadra, tudom, mi a feladatom, a búra megvan, a láng bennem él, ott jelez partitúraként, és azt kell mindig használni, táplálni, feléleszteni – mondta Farkas Ibolya, aki mindig mosolyog azon, ha azt olvassa, ő az erdélyi színjátszás legendája. Róla írtak már le sok jelzőt, a legenda szó eddig még nem szerepelt ezek között. Nem tartja magát annak.

Ami tény, húszéves kora óta diplomás színésznő, húsz évig tanította ezt a mesterséget a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. Professzor, 63 évesen doktorált. Hatalmas pályafutás áll mögötte. Gyerekkora óta színésznő akart lenni, csak egyszer, másfél napig gondolkodott azon, hogy esetleg apáca lesz, mert tetszett neki a rend öltözete. Azt is olyan színháziasnak találta.

Amikor azt kérdeztük tőle, tud-e mást az életben ilyen szenvedélyesen szeretni, abban létezni, azt felelte, nem. Neki a színház az, amely meghatározta és meghatározza az életét. Ezt a világot akarta. Ezért is csodálkozik azon, ha megkérdezik tőle, miért játszik még nyugdíjasként. Szerinte olyan, hogy nyugdíjas színész, valójában nincs. Csak jó és rossz komédiás létezik. A színész addig játszik, amíg szükség van rá. Gyakran idézi azt a mondást, hogy a színész kétszer hal meg. Egyszer, ha elfelejtik, majd másodszor, mikor valójában eltemetik.

Ezért örül annak, hogy Pataki András elhívta Sopronba pár éve az Őszi szonáta című darabba, és most pedig kimondottan neki vette elő Hubaynak ezt a művét. Farkas Ibolya pedig parádézik ebben az előadásban. Játékában ott van az erdélyi és anyaországi színjátszás aranykorának története. Az összes szín, a belső tartalom, a kiválasztottak ereje, energiája, a művészet hatalma.

– Ha az embert megtapsolják, annak örül, hogy így képes hatni a közönségre. Számomra a színpadon az mindig erős belső mozgósító erő, ha halálos csend honol a nézőtéren. A csend megteremtése, annak képessége és gyakorlatilag az egész pálya a színész személyiségének a tükre, lenyomata. A Római karneválban is nagyon szeretem a megteremtődött csendeket – vallja Farkas Ibolya.” 

 „Nem úgy megyek a színpadra, hogy misszióm van. A lényeg, hogy amit a szereppel közvetíteni tudok, közös nevezőre kerüljön a közönséggel, visszhangot váltsak ki belőlük.” Ezt a mondatot már egy YouTube-felvételről, a Páholy – Színházi Magazin december 9-i, 89. adásából idéztem. A Pro Kultúra Sopron magazinműsora is megszólaltatta a marosvásárhelyi művésznőt. Következzék a színpadi jeleneteket is bejátszó adás beharangozója: 

„Gazdag pályafutásáról beszélt Páholy magazinunkban Farkas Ibolya, aki az Őszi szonáta után óriási sikerrel játssza a Római karnevál főszerepét ebben az évadban Sopronban. A legutóbbi Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Fesztiválján Margit megformálásáért a zsűri Nagydíját érdemelte ki. Pomezanski György izgalmas mélyinterjújában az erdélyi színművésznő mesélt arról, hogy ő a született színészben hisz. Megosztotta, milyen volt házassága a legendás Lohinszky Lóránttal, s miért tartja a három legnehezebb szónak, szókapcsolatnak a bocsáss meg, szeretlek és a ne haragudj kifejezéseket, amelyekről úgy véli: ha ezek az ember életében másodlagosak, akkor baj van.” 

Tényleg magával ragadó ez a közvetlen, őszinte párbeszéd, azok is nagy érdeklődéssel követhetik, akik régóta ismerik a művésznőt, és azok is örülhetnek a vallomásos dialógusnak, akik csak mostanság fedezték fel maguknak Farkas Ibolya színes egyéniségét. A YouTube-on keressék a Páholy 89. adását.