A fény városa után Európa fővárosában is aratott a halál kedden.
A fény városa után Európa fővárosában is aratott a halál kedden. Az áldozatok iránti együttérzés jegyében mára nálunk is gyásznapot hirdettek a hatóságok. De a brüsszeli illetékesek felé egyre hangsúlyosabb kérdőjelek irányulnak, mert jól láthatóan a kontinens vezetői sokkal lassabban reagálnak a terrorfenyegetettségre, mint az elvárható lenne.
Nem véletlen a párhuzam a párizsi és a brüsszeli merényletek között, hiszen egyértelműnek tűnik, hogy egyazon csoport a felelős mindkettőért. A tisztességes adófizetőben azonban megáll az ütő, ha arra gondol, hogy november óta már épp csak az nem szivárgott ki a párizsi vérfürdőt rendező terroristák kapcsán, hogy adott napon melyik állam határát lépték át, amikor a migránsáradatot kihasználva hazatértek azok, akik voltaképp bennszülött európaiak közülük, vagy segítőik bejöttek az öreg földrészre. A laikus azt hinné, hogy a biztonságáért felelős szervek szemmel tartották, szorosan megfigyelték ezeket a fegyverforgatásban és robbanóanyag-készítésben jártas, embernek nem nevezhető egyedeket, hogy alkalomadtán lecsapjanak rájuk. Úgysem tudták megakadályozni az újabb mészárlást, hogy hónapok óta a legmagasabb fokozatú terrorkészültségben álltak a németalföldi hatóságok, a franciáknál pedig még mindig érvényben van a rendkívüli állapot, ami az illetékeseknek bővített jogkört biztosít a gazfickók kiiktatására. Ha ezek után nem lesz egy alapos nagytakarítás és felrázás ezekben a szolgálatokban ott Nyugaton, akkor sajnos egyetérthetünk a neves biztonságpolitikai szakértővel, aki szerint a háború Európában fog folytatódni. A rossz hír az, hogy ha például csak a migránsválság kapcsán zajló politikusi ténykedésből ítélünk, azt látjuk, hogy a döntéshozók csigalassúsággal mozognak. Annyi a szerencsénk itt a földrész keleti fertályán, hogy hírverés szempontjából a terroristáknak nem érdemes itt merényleteket elkövetni, mert erre a világ kevésbé kapja fel a fejét, mint a nyugati támadások kapcsán teszi.
Nem egy szakértő hangoztatja az újabb európai terrorhullám kapcsán, hogy az a különbség Amerika és Európa közt a terrorizmusra adott válaszokban, hogy a 2001. szeptemberi támadások után az amerikaiak azonnal szigorítottak a nemzetbiztonsági törvénykezésükön, míg ugyanezt Európa elmulasztotta, holott az utóbbi másfél évtizedben az óvilágban is számos véres támadás történt. Talán ez következik hamarosan nálunk is, a szabadságjogaink megnyirbálásával fogunk fizetni a nagyobb biztonságért. És ha közben nem engedjük a gyűlölet magvait meggyökerezni a lelkünkben, máris vereséget mértünk a gazemberekre, mert ők a félelemkeltés mellett pont azt szeretnék a leginkább elérni.
