Bronzkori leletek Nyárádszeredából

Újabb műkincsekkel gazdagodott a Maros Megyei Múzeum,

tudtuk meg szerdán délben a Kultúrpalota kistermében tartott sajtótájékoztatón, amelyen részt vett Soós Zoltán igazgató, Rezi Botond régész és Cora Fodor művészettörténész. November közepén egy detektoros kincsvadász Nyárádszereda határában bronzkori tárgyakat talált. A múzeum pedig lépéseket tesz azért, hogy egy igen ismert Nicolae Tonitza-festményt vásároljon meg. Ezt is bemutatták a sajtó képviselőinek. 

Soós Zoltán igazgató elmondta, az idén három fontos leletanyaggal gazdagodott a múzeum. Marosszentgyörgyön egy középkori öntőműhely eszközei, Nagyernye határában dák kori ezüst ruhakellékek, végül Nyárádszerdában egy bronzkori lerakat tárgyai kerültek elő. Ezek mellé társul Nicolae Tonitza román impresszionista festőművész  Fogolyszoba (Odaia prizonierilor) című alkotása is, amelyet egyelőre megőrzésre vett át a múzeum, de szándékában áll megvásárolni – a 2018-ban megjelent 76-os sürgősségi kormányrendelet ugyanis lehetővé teszi vagyontárgyak vásárlását kormánypénzből. 

A festményről az igazgató és Cora Fodor elmondta, hogy személyes ihletésű, ugyanis Nicolae Tonitza katonaként részt vett az első világháborúban. 1914-ben vonult hadba, majd a bulgáriai turtucaiai csatában 1916-ban fogságba esett, ahonnan 1918-ban szabadult. A fogolytáborban készített vázlatok alapján 1919–1920-ban háborús naplónak is beillő festménysorozatot készített. Ennek egyike a Fogolyszoba című alkotása.

Az utóbbi festményt 28.000 euróért vásárolta meg a múzeum, míg az előbbiért 50.000 eurót kér tulajdonosa. A piaci ára 100.000 euró, azonban a hangulata miatt szabadulna meg tőle jelenlegi tulajdonosa, és ezért sikerült kedvezőbb áron lefoglalni – tette hozzá az igazgató. 

Cora Fodor elmondta, tíz Tonitza-festmény található a múzeum tulajdonában, amelyeken végigkövethető a művész különböző alkotási időszaka. Ebben a kontextusban a Fogolyszoba az a hiányzó láncszem, amely kiegészíti a másik tíz festményt. A Fogolyszobát és a Gyermekszobát, amelyet szintén bemutattak a sajtótájékoztatón, legközelebb februárban egy gyűjteményes kiállításon láthatják majd az érdeklődők.

A bronzkori leletet Rezi Botond régész, bronzkori szakértő ismertet-te alaposabban. A nyárádszeredai lelettel Maros megyében három bronzkori lerakatot azonosítottak. Az első és legismertebb a felfalui, ahonnan az 1920-as években előkerült a közismert ruhatű (fibula). A második, ennél gazdagabb, a nemrég előkerült mezőbándi depó, ahol mintegy 2400 – 2500 darab bronztárgyat, töredéket azonosítottak, és a második legnagyobb ilyen lelőhely Európában. Az első is Erdélyben van. A Fehér megyei Marosújváron közel 5000 tárgyat tartalmazó lerakatot találtak. 

A Nyárádszeredában talált tárgyak november 14-én kerültek elő. Egy amatőr detektoros kutató a településtől északra levő – a legenda szerint a Tündérvár alatti – domboldalon keresgélt, és mintegy 50-60 cm mélységben találta meg a bronztárgyakat. Elmondása szerint rendszerezve egymásba volt helyezve két üst, benne egy sisak, ezek egyik oldalán hét fokos (tokos balta), a másikon pedig nyolc félig elkészült karperec volt. Az egyik bogrács valamivel nagyobb, mint a másik. Megtalálták fonott fogantyúját is. Mindkét tárgyon nagyon szépen látszanak a kereszt alakú, nittelt erősítések és a peremdíszítések. Az egyik, épebben megmaradt üstnek gyakorlatilag csak az alja hiányzik. A legszebb eleme a kincsnek az épen maradt (sz.m.: kiemeléskor törött ki egy rész belőle, de visszailleszthető) harang alakú sisak. 

A tárgyak i. e. 1400 – 1300 körül készülhettek. A szakleírások szerint ebből a korszakból 120 sisakot – harang formájút mindössze 14-et –, 90 pajzsot, mintegy 60 láb- és 30 mellvértet találtak Európában. Ezt a tárházat gazdagítja most a nyárádszeredai harangsisak. Romániában még két hasonló van. Az egyiket Piskolton találták meg, és a nagykárolyi múzeumban őrzik, míg a másikat a Brassó megyei Sároson, ezt a nagyszebeni Brukenthal múzeumban állították ki. 

Európa-szerte a bronzkori tárgyak (üst és sisak) két fontosabb származási helyét határozták meg a kutatók, az egyik fajta északi (Dánia, Németország), míg a másik déli, azaz  Kárpát-medencei származású. A Nyárádszereda mellett talált sisakot egy darab, 3 – 5 mm vastag bronztáblából készítették forró kalapálással, majd viaszveszejtéses technikával ráöntötték a csúcsgombot. Látszanak a nittszegek helyei is, amihez valószínűleg egykor bőrből vagy vászonból készült bélést erősítettek. Kivehetőek a sisaknak a pereme fölötti díszítések is. 

Arra az újságírói kérdésre, hogy kik viselhették, a régész nem tudott válaszolni. A Gávai kultúrához tartozó, talán egyik trák népcsoporté lehetett – vélte, mivel nagyon tág időintervallumban tudják meghatározni keletkezési korát. Azt sem tudják, hogy rituális vagy mindennapi használati eszközként használták a bográcsokat. Égési nyomokat találtak rajtuk. A földbe helyezési módja alapján arra következtetnek, hogy valamilyen áldozatként, adományként ajánlották fel a tárgyakat valamilyen istenségnek, ugyanis a bronzkori depók – mint a nyárádszeredai is – nem sírmellékletek. 

A nyárádszeredai bronzkori leletek további sorsáról megtudtuk, hogy folytatják a restaurálási munkákat, majd a leírást tartalmazó dosszié felértékelésre felkerül Bukarestbe a Nemzeti Múzeumhoz. Amennyiben a sisakot műkincsként veszik nyilvántartásba, a leletanyag értéke meghaladhatja a 10.000 eurót. A jogszabály alapján a nem műkincsek értékének a 30%-át, a kincseknek pedig a 45%-át a megtalálónak fizeti ki a múzeum. (Sz.m.: a bogrács és a balta valószínű nem a műkincs kategóriába kerül.) 

Az idén előkerült mindhárom leletet, helyreállításukat és tudományos szakvizsgálatukat követően, a múzeum kiállítja majd, és akkor a nagyközönség is megtekintheti.