A bözödújfalusiak évente hazajárnak

„Jöjjön haza, szomszéd!” – üdvözölték egymást szombaton a Bözödújfalu emlékére felállított kopjafa falu utcáin a víz alá süllyesztett településről elszármazottak. Bár egykori otthonaik jelképeként ma már csak egy kopjafa áll, a bözödújfalusiak minden évben hazajönnek emlékezni. Egy olyan településre, amely ugyan víz alatt van, de az emlékeikben, lelkükben ma is él. 

Példaértékű az az összetartás, ami a Bözödújfaluból elszármazottakra jellemző. Hiába élnek a világ különböző pontjain, egy dolog örökre összeköti őket: mindnyájan bözöd-újfalusiak. A mai napig minden évben augusztus első szombatján hazajöttek a településre, ahová kedves gyermekkori emlékeik kötik, és magukkal hozzák gyerekeiket, unokáikat, akiknek, bár nincsenek a településsel kapcsolatos saját emlékeik, mégis magukénak érzik azt. 

A siratófalnál a szertartás szentmisével kezdődött, Boldizsár Ferenc plébános hangsúlyozta, Bözödújfalu minden alkalommal megmutatja, hogy ma is él a szívekben. 

– A 26. falutalálkozóra gyűltünk össze, tavaly emléket állítottunk a házaknak egy-egy kopjafával, most pedig jelképesen minden házhoz el fogunk látogatni. Nem ismertem a régi Bözödújfalut, de évről évre látom a fejlődést, ahogy romjaiból újjáépül a falu. Kezdetben csak egy siratófal állt itt, később egy épület tetővel, haranglábbal, aztán kopjafa falu. A kezdeti gyász hangulatát lassan a remény sugarai váltják fel, hiszen sok jó szándékú ember van, aki a közösségért akar tenni – mutatott rá a plébános. 

 

Ott, ahol élünk, őrizzük a bözödújfalusi örökséget!

A találkozók kezdeményezője, Szombatfalvi József esperes, a falu szülötte minden alkalommal meghatódva eleveníti fel gyermekkori emlékeit. 

– Az elmúlt napokban, hetekben ott lebegett előttünk a hazatérő út és a megérkezés pillanata. És nemcsak nappali csendes óráinkban, hanem éjszaka, álmainkban is újra itthon voltunk. Eljöttem szerdán ide, végigjártam a kopjafa falu utcáit, megálltam a házak előtt, és nem kellett behunynom a szemem, csak rátekintsek a névre, és ott álltak előttem öregeink és fiataljaink. Azok, akikre gyermekkoromban felnéztem, akikkel együtt dolgoztam, akiket sokszor a nyári, esős időben a házak tornácán vagy éppen az istállóban hallgattam, és magamba ittam minden szavukat. Ma is visszacsengenek ezek a szavak. És ami örök emlékként elkísért és erőt adott: az a hit, amellyel éltek, dolgoztak, küzdöttek, álmodtak, gyermekeket, unokákat neveltek és művelték a határ minden egyes részét. Az a hit, amellyel vasárnaponként megálltak templomaikban Isten előtt, és alázattal fejet hajtottak. Azok, akikben mindig erős tartást láttam, alázattal lehajtották a fejüket, összekulcsolták a kezüket, és elmondták fohászukat. És jöhetett a következő hét megfeszített munkája, jöhetett a zivatar, az árvíz, a jégeső, ők mindig hittel szóltak: töröld ki szemedből a könnyet, hogy lássad, mit kell tenned! És végigjártam gondolatban az elmúlt 26 évet, amióta jövünk emlékezni, először a katolikus templom kertjében, majd a papi lak kertjében, aztán kiszorulva onnan, ’95-től erre a helyre. Végigjártam gondolatban az esztendőket, és az jutott eszembe, hogy mindig igyekeztem valami biztatót, reménykeltőt mondani. Hogy ott, ahol élünk, őrizzük a bözödújfalusi örökséget, ami egyedi, csak a miénk, és hittel mutassunk példát arról, hogy évszázadokon keresztül hogyan éltek itt egymás mellett őseink hat templom árnyékában, hogyan segítették egymást és hogyan vigyáztak hitükre – fogalmazott Szombatfalvi József, majd a bözödújfalusi közösség nevében szólva elmondta, hálájuk jeléül tiszteletbeli bözödújfalusivá fogadják Csibi Attila polgármestert, aki felkarolta őket azon igyekezetükben, hogy az elárasztott település emlékét életben tartsák. 

 

A kopjafa falu és az emlékszoba után a templomtorony visszaállítása következik

– Megtisztelő számomra, hogy befogadtak – mondott köszönetet az elismerő gesztusért Csibi Attila. – Nemrég kijelentettem, hogy bözödújfalusinak érzem magam. Bár kisgyerek voltam, amikor ennek a falunak az utcáin jártam, de minél több bözödújfalusi emberrel találkozom, hallgatom a visszaemlékezéseiket, emberi sorsokat ismerek meg, egyre inkább át tudom élni azt a gyermekkort és azt a fájdalmat is, amit Önök megéltek, ugyanakkor mindazt a szépet is, amit itt hagytak. Azt érzem, hogy bár mind kevesebben vannak a bözödújfalusiak, egyre többen vagyunk, akiknek fontos ez a település. Ez egy embernek, aki tenni akar a közösségért, nagyon sokat jelent. Ha hátranézünk és nem látunk senkit magunk mögött, akkor az egész nem ér semmit, de amikor azt tapasztaljuk, hogy tömegek állnak mellénk, akkor érdemes. Bözödújfalu a világnak egy olyan üzenetvivője, olyan harangja, amely tele van fájdalommal, de ugyanakkor rengeteg ismeretlennel is. Az emberek eljönnek, megnéznek bizonyos dolgokat, de kevés információval távoznak. A jövőre nézve az egyik legnagyobb feladatunk, a rengeteg terv mellett, hogy hiteles képet alakítsunk ki Bözödújfaluról. Ne csak annyi legyen, hogy egy templom kandikált ki valamikor a vízből, és szegény embereknek el kellett menniük, hanem azt is kell tudni a világnak, hogy itt sok vallási felekezet élt békében, szeretetben egymás mellett, ami ma már nagyon ritka. Ugyanez elmondható az etnikai összetételről is, és ettől volt különleges Bözödújfalu. Óriási felelősségünk van, hogy ezt a csodálatos örökséget méltón ápoljuk – mutatott rá a polgármester. 

Csibi Attila a szombati találkozón újabb jó hírrel szolgált: miután tavaly felavatták a kopjafa falut, és idén tavasszal az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban Bözödújfalu-emlékszobát – benne falu-makettel – rendeztek be, jelentős előrelépés történt a falu jelképévé vált katolikus templomtorony visszaállítása terén. A két éve leomlott torony visszaállításának ügyét a Székely-Hargita Alapítvány karolta fel, az év végére elkészülnek a tervek, és jövőre elkezdődhet a gyűjtés, vagy akár az építkezés – ígérte a polgármester. 

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök beszédében rámutatott, az évente megtartott találkozók igazolják, hogy egy közösséget nem lehet csak úgy megsemmisíteni.

 

Jelképes családlátogatás 

A tavaly felállított kopjafa faluban minden kopjafa egy-egy portának, elárasztott gazdaságnak, elűzött családnak állít emléket. A szombati ünnepélyes szertartást követően Csibi Attila polgármester, Szombatfalvi József, valamint Bálint Benczédi Ferenc püspök jelképes családlátogatást tett. Az emlékezni hazatért családokat megkérték, álljanak az ősi porta, azaz az annak emléket állító kopjafa elé, és mindenik családot külön köszöntötték. 

A nyolcvanéves Bartha János az egyik legidősebb elszármazott. – Hívnak a hegyek, álmaimban is ide járok haza – vallja be az egykori szülői ház emlékére felállított kopjafa előtt, és máris idézi a kedves emlékeket: – Jó közösség volt itt a faluban, összetartott mindenki, ha valaki házat épített, mindenki jött segíteni, közmunkával építettük fel a házakat – emlékezett az idős férfi, aki jelenleg Segesváron él.