Bolyai Farkas beiktatásának évfordulóját ünnepelték

A Református Kollégium–Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre vezetőségi tanácsának döntése alapján idéntől minden májusban ünnepséggel tisztelegnek az iskola névadója, Bolyai Farkas professzor emléke előtt, aki 1804 tavaszától lett a Református Kollégium fizika-matematika tanára, s május 4-én tartotta meg székfoglaló beszédét.

Fotó: Nagy Tibor

A Református Kollégium–Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre vezetőségi tanácsának döntése alapján idéntől minden májusban ünnepséggel tisztelegnek az iskola névadója, Bolyai Farkas professzor emléke előtt, aki 1804 tavaszától lett a Református Kollégium fizika-matematika tanára, s május 4-én tartotta meg székfoglaló beszédét. Ezzel a bejelentéssel köszöntötte a rendezvényen megjelent öregdiákokat, valamint a két iskola vezetőit és mai tanulóit Kirsch Attila, a baráti kör elnöke. A tegnap történelmet írtak azzal is, hogy első alkalommal osztottak ki díjat ezen a jeles napon. Csiszér Miklós, az iskola Németországban élő öregdiákjának pénzjutalommal is járó elismerését az irodalom kategória győztese, Vajda Harmat vehette át Tőkés Béla egyetemi tanártól, a baráti kör vezetőségi tagjától.

Bolyai Farkas jelentőségéről, az öregdiákok szerepéről az iskola névadója és fia emlékének az őrzésében Bálint István, a Bolyai Farkas Líceum és Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója beszélt.

„Én az igazságnak bár nem eléggé méltó, de hű öreg papja megyek elől, csak híven kövessetek, hogy megtéve részünket a földön várhassuk az égből a napfény és eső közt a jó remény szivárványát…” – idézte Bolyai Farkas professzornak az 1837-es iskolakezdéskor megfogalmazott, ma is aktuális gondolatait Kirsch Attila, azzal a kívánsággal, hogy a mai diákság is meglássa a jó remény szivárványát, s annak kisugárzása kövesse pályafutásukat.

A 211 évvel ezelőtt történt eseményeket dr. Weszely Tibor professzor, Bolyai-kutató, az iskola volt tanára idézte fel. 1804 februárjában a Református Kollégium diákküldöttsége kereste fel a domáldi 12 holdas birtokán gazdálkodó 29 éves Bolyai Farkast, s hívta meg a Főconsistorium döntése alapján az iskola matematika-fizika-kémia katedrájára. Akkor még senki sem sejtette, hogy ezzel új korszak veszi kezdetét mind az intézmény, mind a matematikatudomány történetében. A májusban beiktatott professzor ugyanis elővette a párhuzamosok kétezer éve megoldatlan problémáját, amit göttingeni egyetemi hallgató korában Gausszal tanulmányoztak, akit később a matematika fejedelmének tekintettek. A megoldást végül fia, Bolyai János találta meg, s az iskola szerény nyomdájában látott napvilágot kettőjük műve, a Tentamen és a hozzá csatolt Appendix, ami egy új, más világ teremtéséről szól.

A Bolyai alapítványi díjak történetét dr. Tőkés Béla professzor idézte fel. Az első családi felajánlás a Bolyai János alapítványi díj volt, amelyet évről évre az iskola legjobb kémikusa vehet át. Csiszér Miklós Németországban élő közgazdász, aki éveken át a román vízipóló válogatott játékosa volt, s ma az ikonok gyűjtője és szakértője, a legjobb matematikusnak, majd a legjobb sportolónak, s utóbb a művészetek területén legtehetségesebb diáknak ajánlott fel 300 eurós ösztöndíjat, amelyet az idén az irodalom kategóriában osztottak ki.

A pályázatra beérkezett dolgozatokat Simon György magyartanár értékelte, aki Kovács Margit tanárnővel együtt hozta meg a döntést. A sok értékes pályamunkából Vajda Harmat írását tartották értelmi és érzelmi szempontból is a legkiemelkedőbbnek. Kérdésünkre az iskola XII. E matematika-informatika osztályának diákja elmondta, hogy hetvenoldalas pályaműve az apa munkáját folytató fiú beavatásának a történetéről szól.

Az ünnepségen Nagy Hajnalka Zsuzsanna szavalt és Ferenczi Zsolt játszott szaxofonon, mindketten a Református Kollégium diákjai.