Bölöni László hazatérne

Hogyan éli meg marosvásárhelyiségét, és sok évtizedes távollét után gondol-e a hazaköltözésre egy futball-legenda és egy közéleti személyiség? – többek között ez derült ki hétfőn délután a 6. Vásárhelyi Forgatag első rendezvényén a Teleki Téka udvarán. Bölöni László 108-szoros román válogatottal, sikeres edzővel és Zsigmond Barna Pál országgyűlési képviselővel, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának korábbi főkonzuljával Kádár Zoltán sportszerkesztő és Portik Vilmos Forgatag-főszervező beszélgetett. 

Portik eszmecsere-indító kérdésére – „mit jelent ma a meghívottak számára Marosvásárhely, milyen érzés hazajönni?” – Zsigmond Barna Pál a kommunista diktatúrában átélt iskolaéveket, a bolyais útravalót és az ASA futballcsapatának mérkőzéseit is megemlítette, amelyekre gyermekként édesapjával járt, és amelyek „az akkori kevés örömforrás egyikének” számítottak. 

– A szülők, a szülői ház, a családi biztonság – sorolta fel mindazt, amit számára a város jelent.

Bölöni elsőként a származását megkérdőjelező feltevéseket oszlatta el. 

– Marosvásárhelyen születtem, de pár hónapos koromban a szüleimmel Dicsőszentmártonba költöztünk. Azt súgták a családomnak, hogy jobb elhagyniuk Maros megyét, ezért mentek Dicsőbe, amely az ötvenes években rövid ideig Brassó megyéhez tartozott. 16–17 évesen kerültem vissza Marosvásárhelyre, és azóta is hazajárok. Miután el-elcsámborgok a világba, számomra a hazatérést ez a város jelenti – hallhattuk Bölönitől, aki azt is elárulta, hogy Marosvásárhely hangulata mindenhova elkíséri, ez számára örök kötöttséget jelent.

 

Sport és politika

A második „körben” a sportélethez való kapcsolódásra terelődött a szó. Zsigmond Barna Pál szurkoló szülőként került közel a jégkorong világához, ezután lett a Magyar Jégkorong-szövetség elnökségi tagja és az újpesti jégkorong-szakosztály vezetője. Bölöni jellegzetes humorával jegyezte meg, hogy neki a sporttal nincsenek ilyen szoros kapcsolatai, ő ugyanis akarattal „elcsúszott” a profizmus felé.

– Az már rég más, mint a „huj, huj, hajrá”, egy iparág, egy mesterség, amelynek az egyik csavarja próbálok lenni. A foci rég túllépett a „sport” szó jelentésén – tette hozzá az egykori legendás játékos, aki 1977-ben és 1983-ban a legjobb román labdarúgó volt, játékosként 607, edzőként 506 mérkőzés van mögötte. A sportnál maradva, az idei futball-világbajnokságról és az idegenlégiósok, főként az afrikai játékosok szerepéről is szó esett, majd újra Zsigmond Barna Pálhoz került a „labda”. 

– Hogy lesz egy marosvásárhelyi fiatalból csíkszeredai főkonzul? – hangzott el a kérdés. A politikus elmondta, hogy az elmúlt évtizedeket meghatározó „menni, nem menni” vita számára is dilemmát jelentett. 1990-ben felvételizett Budapestre, a jogra, akkor húsz erdélyit vettek fel. Az akkori fiatalok a kisebbségi jogok ügyét a nemzetközi fórumokon szerették volna előbbre vinni, egy ideig ő is ezen a területen mozgott, de aztán rájött, hogy a sok elmélet mellett számára túl kevés a konkrétum, így inkább az üzleti élet felé fordult. A közéletben azonban továbbra is jelen volt, az erdélyi helyzetet kiemelt figyelemmel kísérte. A főkonzuli feladattal a 2010-es választások után keresték meg. Ezután gyakran jött családjával Marosvásárhelyre, közéleti személyiségként is, legszívesebben azonban mint magánember.

 

A kettősség „rejtélye” 

A továbbiakban Kádár Zoltán azt tudakolta a marosvásárhelyiséget edzőként hét országba is elvivő Bölönitől, hogy utoljára mikor kérdezték meg tőle, hol van a szülővárosa. 

– Inkább azt kérdezik, hogy van az, hogy magyar vagyok, de Romániából jövök. Ezt a kettősséget a határon túl nem értik. Nem Marosvásárhelyről kell magyarázni a Nyugatnak, hanem arról, hogy mi itt vagyunk, léteztünk, létezünk, és nagyon szeretünk létezni – hangsúlyozta Bölöni László. Zsigmond Barna Pál a jelenlét fontosságát emelte ki, azt, hogy ha el is megy külföldre dolgozni egy fiatal, ne szakadjon el a várostól, meséljen róla a családjának, és juttasson vissza valamit abból, amit innen kapott.

– Így lehetne megőrizni a marosvásárhelyiséget. Ezt kell beépíteni a város vérkeringésébe, ez ugyanis hiányzik – jegyezte meg a politikus.

 

Kedvenc helyek

A beszélgetés házigazdái a későbbiekben arról is faggatták vendégeiket, van-e olyan kedvenc helyük Marosvásárhelyen, ahova hazatéréskor mindig elmennek. Zsigmond Barna Pál régebben a Cement lapokhoz járt vissza szívesen. Mostanában a belváros hangulata, a főtér, a Bolyai utca az, amit nem hagyna ki, ha hazalátogat. Bölöni körútja szintén a főtéren indul, érinti a várat, az orvosi egyetemet, amelynek egykor ő is fogorvostan-hallgatója volt, a Rákóczi-lépcsőt, a Ligetet, és a Köteles utcában ér véget. 

– Amikor a Ligethez, a stadionhoz érsz, megmozdul-e a lábad, felcsendülnek-e benned az egykori meccsek buzdításai? – kérdezte Kádár Zoltán Bölöni Lászlót, aki a stadion jelenlegi, sokéves állapotára utalva így fogalmazott: „inkább sír a lelkem”. A futball-legenda úgy véli, a Liget és a stadion körül a sportélet valóságos „gyöngyházát” lehetne kialakítani tenisz- és jégpályával, színpaddal, ha lenne rá akarat. 

 

Bölönit foglalkoztatja a polgármesterjelöltség

A beszélgetés talán legizgalmasabb kérdése a meghívottak vásárhelyi jövőképét, pontosabban azt firtatta, el tudják-e képzelni, hogy hazaköltöznek az elkövetkezőkben.

Zsigmond Barna Pál az elmúlt években csíkszeredai főkonzulként kétlaki életet élt, közben családja is erdélyivé vált, gyermekei románul is megtanultak. Csíkszereda mellett épített egy házat, de nem zárja ki a lehetőségét, hogy a jövőben Marosvásárhelyen is gyakran megfordul. Itt élő szülei, húga, illetve a szülői ház is biztos köteléket jelent.

Bölöni László elmesélte, hogy két évvel ezelőtt felújította marosvásárhelyi lakását, hogy ha itthon van, jól érezze magát.

– Terveim mindig voltak, de partner is kell hozzá. Soha nem találtam egy olyan célt a lánglobogtatáson kívül, amiért haza kellett volna jönnöm – jegyezte meg Bölöni. Zsigmond Barna Pál ennél a pontnál vetette fel azt, hogy az egykori futball-legendát az egyik helyhatósági választás idején polgármesterként is szívesen látták volna itthon a vásárhelyiek. 

Bölöni elárulta, hogy nem idegen tőle, foglalkoztatta, foglalkoztatja ez a gondolat, de nem azért vállalna el egy ilyen felkérést, hogy valaki ellen jöjjön, hanem azért, hogy egy csapatba vonja a különböző embe-reket. Fiatalokból épített csapattal vágna bele a feladatba, és úgy érzi, az összefogás, az újítás terén képes lenne változást hozni.

– Van egy olyan dinamika ebben a városban, amivel érdemes foglalkozni – tette hozzá Bölöni László, aki egy, a Bolyai-sportpályáról folytatott beszélgetés során jött rá arra, mennyi jó ötlet van Marosvásárhelyen.

A beszélgetés utolsó félórájában a közönség kérdezgette a meghívottakat, majd Portik Vilmos arra kérte vendégeit, fogalmazzanak meg egy zárógondolatot. Zsigmond Barna Pál a Forgatag-szerű rendezvények közösségmegtartó erejéről szólt, illetve arra biztatta a vásárhelyieket, hogy álljanak ki a jogaikért, elsősorban a kétnyelvűség terén, ez ugyanis „olyan küzdelem, amelyben igazunk van, és amelyet meg lehet nyerni”.

Bölöni László így fogalmazott: „Tudom, hogy ennek a városnak sok olyan embere, története van, akikre büszkék lehetünk”, majd elismerését fejezte ki a Vásárhelyi Forgatag szervezőinek munkájukért.