Boldog emberek
Rég találkoztam ennyi boldog emberrel. A Turbina-parton haladtam az ószer felé és ők jöttek velem szembe. Kinél-kinél tömött bevásárlószatyor, vállra vett porszívó, meséskönyv, kézben bögyörgetett ki tudja mihez járó benzinpumpa vagy éppen festmény és egyéb szerzemények.
Vasárnap délelőtt.
Rég találkoztam ennyi boldog emberrel. A Turbina-parton haladtam az ószer felé és ők jöttek velem szembe. Kinél-kinél tömött bevásárlószatyor, vállra vett porszívó, meséskönyv, kézben bögyörgetett ki tudja mihez járó benzinpumpa vagy éppen festmény és egyéb szerzemények. Jómagam egy régi, kb. 30 éves, meghibásodott porszívóhoz szerettem volna cserealkatrészt vásárolni.
Óriási tömeg. Rengeteg sátor és földre kiterített áru… Önfeledten turkáló tömeg. Láttam épp cipőt vásárló költőt, idős hölgyet, aki pár lejért keresgélt fehérneműt. Árust, aki minden elhaladóban felcsillanó szemmel remélte a potenciális vásárlót.
Mindenütt zsibongó, kavargó sokaság. Csillogó-villogó portékák, zsibvásári áru és kiterített nyomor…
Dél felé járt már az idő, mikor az egyik bő szoknyás árus elkiáltotta magát: – Minden cipő két lej! – Kissé távolabb: – Minden egy lej! – így a nagy bajuszos.
– Két póló egy lej!… – stb., stb.
Talán mondanom sem kell, hogy azt, amiért kisétáltam az ószerre, nem találtam. Pedig volt ott minden elképzelhető és el nem képzelhető. Így hát maradtam a boldogságtól sugárzó arcú emberek látványával.
Czirmay Szabó Sándor
