Bölcsességgel feltarisznyálva

A tizennegyedik végzős évfolyamot búcsúztatták szombaton a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karán, újabb erdélyi magyar értelmiségi-nemzedéket engedtek útjára. Olyan fiatalokat, akik az itt szerzett versenyképes tudás birtokában remélhetőleg itthon, a szülőföldjükön találnak munkahelyet, alapítanak családot. 

Utoljára olvasták fel a végzős hallgatók névsorát szombaton az egyetem aulájában, miközben ünnepélyesen bevonultak az egyes szakok. 

Az ünnepség elején a történelmi magyar egyházak képviselői kérték Isten áldását a végzősökre, valamint az egyetemi közösségre. Nagy László unitárius lelkész útravalóul több megfontolandó jó tanáccsal is feltarisznyálta a pályakezdő fiatalokat: 

– Most hogy az egyetem elengedi a kezeteket... legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok. Az okosság mellett a szelídségre, az emberi érzésekre is szükség van… Bármit tesztek, bárhová kerültök, életetekben mindig ott legyen a szeretet – fogalmazott.

Dr. Dávid László rektor beszédében rámutatott, amióta elindult a Sapientia, a romániai magyar oktatás egyik meghatározó egyeteme lett. Az évek során itt végzett hallgatók számából ítélve, a legtöbb székelyföldi család kapcsolatba került az egyetemmel. 

– Mindezek mellett nem tudom, hogy önök közül hányan tették fel a kérdést, hogy mi szükség van az Erdélyben működő állami egyetemek mellett erre az egyetemre?… A Sapientia nemcsak azzal büszkélkedik, hogy a világ különböző tájain hány és hány hallgatónk helyezkedett el és ért el sikereket, hanem azzal is, hogy mennyire sikerült átformálni a régiót, ahol működik. Nem adatott meg neki a dicső múlt, mégis minőségét tekintve ott van a nagy romániai állami egyetemek közvetlen szomszédságában, jóval megelőzve a magánegyetemeket.

Sokkal, de sokkal nehezebben biztosíthatnánk itthoni megmaradásunkat, ha nem létezne ez az egyetem – mutatott rá a rektor, majd hozzáfűzte: sokszor dilemma a végzősök számára, hogy itthon maradjanak-e, és megőrizzék szüleik, nagyszüleik értékrendjét, kultúráját, vagy mindent feladva, keressék a helyüket a nagyvilágban. 

Arra intette az egyetem padjait elhagyó fiatalokat, hogy ne álsikereket hajszoljanak, és ne feledjék, a kitartásnak és a becsületes munkának előbb-utóbb meglesz az eredménye. 

Dr. Kelemen András, a marosvásárhelyi kar dékánja szerint a ballagás valójában a mérlegkészítés pillanata. 

– Elsősorban az eredményeket próbáljuk mérlegre tenni, de nem feledkezhetünk meg a másik oldalról sem, vagyis arról, hogy ennek milyen ára van. Az anyagi támogatás előteremtése Magyarország kormányának köszönhető, de köszönetet kell mondani a szülőknek, hogy ránk bízták gyermekeiket, valamint a kar oktatóinak a fáradságos munkájukért – mondta a dákán, majd a végzős hallgatókhoz szólt: 

– Öröm volt veletek dolgozni… Fontos kérdés, hogy mekkora a súlya az itt töltött éveknek. Amit mi megpróbáltunk átadni nektek, az nem örök érvényű, de legjobb tudásunk szerint tettük, a ti dolgotok lesz a cölöpöket mélyebbre, vagy ha a szükség úgy hozza, máshová helyezni. Ne feledjétek, hogy minden értelmiséginek felelőssége a tudását a közösség javára fordítani, cserében azért, hogy megadatott neki a tanulás, a tudás megszerzésének a lehetősége... A legnehezebb a mások által átadott bölcsességet bölcsen alkalmazni – mutatott rá dr. Kelemen András.

A dékánt követően a tanszékvezetők és oktatók köszöntötték a hallgatókat, valamint a szülőket, családtagokat, akik három-négy évvel ezelőtt a Sapientia egyetemre irányították gyermekeiket, mert hittek és bíztak abban, hogy itt a boldoguláshoz szükséges legjobb tudással tarisznyálják fel őket. Dr. Forgó Zoltán, a Gépészmérnöki Tanszék vezetője, dr. Fazakas Csaba, a Kertészmérnöki Tanszék vezetője, dr. Farkas Csaba, a Matematika–Informatika Tanszék vezetője, dr. Domokos József, a Villamosmérnöki Tanszék vezetője, dr. Tőkés Gyöngyvér, az Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszék vezetője, dr. Fazakas Noémi, az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék vezetője búcsúztak az életük új fejezetéhez érkező fiataloktól. 

A köszöntők után az egyetem diákjai villogtatták meg tehetségüket: fellépett a Sapientia EMTE néptánccsoportja, majd Nyikó Anetta, Osztián Pálma, Ambrus Ádám és Német Ádám hallgatók zenés műsora tette még ünnepélyesebbé az eseményt. A tehetséges ifjakat a közönség vastapssal jutalmazta.

A ballagó diákok nevében Fülöp Alpár, a kertészmérnöki szak végzőse búcsúzott a tanároktól és a diáktársaktól, majd Osztián Pálma a hallgatói önkormányzat nevében szólt a ballagókhoz.

– Az igazat megvallva, jelen búcsú csupán formaság, hiszen nem búcsúzunk, mert azok a barátságok, melyek az egyetem falai között kötődtek, azok a pillanatok, melyekre visszaemlékezhettek majd, megmaradnak hosszú éveken keresztül. Az elmúlt 3-4 év eseménydús volt mindnyájatok számára. Rengeteg élmény gazdagította napjaitokat, egy versenyen való részvétel, egy bemutató a TDK-n, vagy egyszerűen egy szórakoztató pillanat. Úgy gondolom, az oktatók, a közösség, a családias környezet, a placc vonzereje mind felejthetetlenné teszik az elmúlt éveiteket. De mint minden másnak, ennek is a végéhez értetek, életetek könyvében lezártatok egy újabb fejezetet, és máris nyitjátok a következőt. Bárhová is mentek, bármivel is fogtok foglalkozni, ne feledjétek, mit adott nektek a Sapientia: rengeteg felbecsülhetetlen lehetőség, a tanárok önzetlen segítségnyújtása, a társak támogatása, és sorolhatnám a végtelenségig – szólt társaihoz Osztián Pálma, majd Arany Jánost idézve engedte útjukra társait: „Előtted a küzdés, előtted a pálya,/ az erőtlen csügged, az erős megállja./ És tudod az erő micsoda? Akarat,/ Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat”. 

Az ünnepség zárómozzanataként, a hagyományhoz híven, a végzős évfolyamok képviselői búzakalászokat adtak át a következő nemzedéknek, majd a himnusz eléneklésével ért véget az esemény.