Bemutatjuk az RMDSZ-es szenátorjelöltségre pályázókat

Az RMDSZ-listákon Maros megyei képviselő- és szenátorjelöltségre pályázók bemutatásával szeretne a Népújság egyenlő esélyeket biztosítani a szeptember 19-én sorra kerülő rangsoroló gyűlésen, ugyanakkor olvasóink érdeklődésére is választ adni. Ezért a négy szenátori, illetve a nyolc képviselői helyre pályázót felkértük, hogy mutatkozzon be, és mondja el, melyek azok a kvalitások, amelyek birtokában a törvényhozói feladatra felkészültnek tartja magát. Elsőként a szenátorjelöltek mutatkoznak be. 

 

Brassai Zsombor

– Milyen indíttatásból, kinek az ösztönzésére jelentkezett erre a feladatra?

– Huszonkét éve tevékenykedem aktívan az RMDSZ Maros megyei szervezetében – a székelykövesdi helyi szervezetben vállaltam először közéleti szerepet, majd a Mezőbánd kerületi szervezetet vezettem. Dr. Kelemen Atilla felkérésére 2001-ben megyei ügyvezető elnöki tisztséget vállaltam, 2013-ban pedig a megyei szervezet elnökévé választottak. A több mint két évtized alatt  társadalomszervezői munkásságom során mind a kollégáim, mind a választópolgárok megismerhettek, ezért a sokfelől érkező ösztönzés objektivitásában bízva jelentkeztem szenátorjelöltnek. Huszonhat éve foglalkozom közösségi munkával, ezért számomra a közösség bizalma a mérvadó. Ezért is javallom különféle választási helyzetekben a széles körű konzultációt, összefogást és előválasztást. Igazi erő a közösségben van!

– Milyen szakmai tapasztalattal, tudással rendelkezik? 

– Huszonkét éves közéleti tevékenységem során alkalmam nyílt rálátni a társadalmi folyamatokra, a közigazgatási rendszerre, az államigazgatás különböző szakterületeinek sajátos ügyeire, gondjaira. Tisztséget vállaltam helyi és megyei önkormányzati testületekben, civil szervezeti munkával foglalkoztam, egyházban szolgáltam, újságírással foglalkoztam – rengeteg tapasztalatot és ismeretet gyűjtöttem. Politikai vezetőként pedig természetszerűen napi rendszerességgel foglalkoznom kell különböző közéleti ügyek megoldásával. Megtanultam: szakmai kérdéseket politikai szinten csak úgy lehet megoldani, ha a szakma képviselőit is bevonjuk a megoldási folyamatba.

– Milyen szakbizottságban, törvény-előkészítő munkában venne részt? 

– Ez a frakcióban fog eldőlni, az eddigi gyakorlat szerint minden szenátornak általában több szakbizottságban kell szerepet vállalni. Az emberjogi, kisebbségügyi és vallásügyi kérdésekkel foglalkozó szakbizottság áll legközelebb hozzám, de humán műveltségű lévén minden bizonnyal a kulturális, illetve oktatásügyi kérdésekre is felkészült vagyok. Természetesnek tartom, hogy a magyar nemzeti közösség érdekeit képviselni vállalkozó politikusnak elsősorban a kisebbségügyi kérdé- sekre kell összpontosítani!

– Milyen változtatásokat lát szükségesnek az RMDSZ-frakciók, képviselők és szenátorok munkájában?

– A szenátoroknak és képviselőknek két nagyon fontos felelőssége van: aktívan és hatékonyan részt venni a törvényalkotási folyamatban – lévén, hogy a parlament az egyedüli törvényhozói fórum! –, illetve képviselni azt a megyét, régiót, közösséget, mely bizalmat szavazott a mandátum betöltésére. Ennek a felelősségnek csak úgy lehet eleget tenni, ha a szenátor vagy képviselő állandó kapcsolatot tart a törvényeket alkalmazókkal – vállalkozókkal, civil szervezetekkel, államigazgatási intézményekkel és általában a törvény hatalma alatt álló polgárokkal. Csak így tud hiteles és hatékony lenni a képviselői munka. Ha mégoly közhelyesen is hangzik, mégis vallom, hogy nem a polgár van a törvényért, hanem a törvény van a közjóért! A jó képviselő két lábbal a földön jár, közvetlen kapcsolata van a „hétköznapi” kérdésekkel, folyamatosan konzultál a különböző szakmai grémiumokkal, odafigyel a polgárok jelzéseire. Közismert az általános társadalmi elvárás: áthidalni a törvényhozók és a törvény hatalma alatt állók között tátongó szakadékot. Erre vállalkozom. Maros megyének komoly képviselete volt ez idáig. Mivel a regionális versenyben veszélyeztetve vagyunk, fontos, hogy erőteljes legyen továbbra is a megye képviselete.

 

Jakab István

– Milyen indíttatásból, kinek az ösztönzésére jelentkezett erre a feladatra?

– Úgy gondolom, Maros megyének az erdélyi élvonalban lenne a helye fejlődés, befektetés és munkahelyteremtés szempontjából is, ennek a célnak az eléréséért szeretnék dolgozni. Ez a fejlődés kihat az életszínvonal minőségére községeinkben és városainkban. Mindez nagyon fontos a szülőföldön való boldogulásért, azért, hogy a fiatalok itthon, a szülőföldjükön képzeljék el jövőjüket. Az elkövetkező években is kulcskérdés lesz önkormányzataink, intézményeink és civil társadalmunk számára a megfelelő források biztosítása. Együttműködve a Maros megyei önkormányzati vezetőkkel, a helyi erőket erősítve kell a törvényhozásban dolgozni. 

– Milyen szakmai tapasztalattal, tudással rendelkezik?

– Az elmúlt tizenöt évben közgazdászként szereztem szakmai tudást és tapasztalatot országos és nemzetközi szinten egyaránt, ezt megelőzően elméleti síkon alapoztam meg szakértői pályafutásomat. Pénzügyminisztériumi államtitkárként vezettem a PHARE és ISPA programok romániai lebonyolítását, infrastrukturalis befektetések életbe ültetését, és ezt folytattam a fejlesztési minisztériumban is. Négy évig Brüsszelben közgazdászként az Európai Bizottságnál dolgoztam, tapasztalatot nyertem az EU gazdaságpolitikájában és képviseltem az EU-t nemzetközi tárgyalásokon. Az utóbbi fél évben a Környezetvédelmi Alapot vezettem, betekintést nyerve a hazai környezetvédelem helyzetébe. Prioritásom volt a meglévő projektek hatékony kivitelezése, például a víz- és szennyvízrendszerek kiépítese, valamint az új programok elindítása: roncsautó és roncsautó plusz, zöldház és zöldház plusz programok, hulladékgazdálkodási vagy környezetnevelési programok. 

– Milyen szakbizottságban, törvény-előkészítő munkában venne részt?

– Úgy gondolom, az eddig megszerzett szaktudást és közigazgatási tapasztalatot sikerrel tudnám felhasználni a magyar közösség érdekeinek képviseletében. Minden esetben – Marosvásárhelyen, Bukarestben vagy Brüsszelben – igyekeztem a munkámat úgy végezni, hogy azzal hozzájáruljak az erdélyi magyar közösség helyzetének javításához. Közgazdászként, közigazgatási szakemberként és EU-s szakértői tapasztalataimra támaszkodva szeretném megpályázni az RMDSZ színeiben az egyik Maros megyei szenátori helyet. 

– Milyen változtatásokat lát szükségesnek az RMDSZ-frakciók, képviselők és szenátorok munkájában?

– A parlament az egyéni választókerületes rendszernek köszönhetően rendkívül alacsony szintet ütött meg, és szükség van rá, hogy a következő években a minőségi törvényhozásra kerüljön a hangsúly. Úgy vélem, hogy szükség van a törvényhozásban gazdasági és közigazgatási szaktudással rendelkező szakemberekre, akik a napi munkában is megtapasztalták, hogy az értelmezhető jogszabályok milyen nehézségeket okoznak az állampolgár életében vagy a vállalkozások tevékenységében. A parlamentben egyértelmű és nem sokféleképpen értelmezhető jogszabályok kellene hogy szülessenek. Úgy érzem, ehhez a munkához mind közgazdasági szaktudásom, mind államigazgatási ismereteim megvannak. Fontosnak tartom a gazdasági szaktudás figyelembevételét a törvények megalkotásakor, éppen ezért szakmai tapasztalatomból kifolyólag a parlamenti tevékenységem a gazdasági és pénzügyi bizottságban, az európai ügyek bizottságában vagy a környezetvédelmi bizottságban képzelem el. 

 

Kozma Mónika

– Milyen indíttatásból, kinek az ösztönzésére jelentkezett erre a feladatra?

– Úgy gondolom, hogy ha változást, ha a közösségi ügyekben előrelépést akarunk, ha egy élhetőbb jövőt szeretnénk teremteni gyerekeink számára, akkor ezt csakis úgy lehet elérni, ha feladatokat vállalunk. Azért költöztem haza Budapestről, hogy a külföldön szerzett munka és tanulmányi tapasztalataimat itthon, Maros megyében kamatoztassam. Ez a mi kötelességünk. Erdélyben, Maros megyében tisztánlátásra van szükség, egy hiteles közösségi szerepvállalásra.

Szüleim döntése alapján a forradalom után, még gyerekként Budapestre költöztünk, és végül már felnőtt, dolgozó nőként, saját döntésem alapján költöztem haza 2009-ben Marossárpatakra. Nagy váltás volt, akkoriban sokan furcsán néztek rám ezért, de úgy érzem, hogy itthon is megtaláltam a helyem. Családot alapítottunk, dolgozunk, és férjemmel együtt aktívan részt veszünk szűkebb és tágabb közösségünk érdekeinek védelmében. Diákként is, fiatal felnőttként is tagja voltam és előszeretettel dolgoztam különböző civil szerveződésekben. Viszont kislányom születése óta úgy érzem, hogy tudásomat, tenni akarásomat azoknak a céloknak a szolgálatába kell állítanom, amelyek a gyermekem, gyermekeink jövőjét teszik biztonságosabbá és kiszámíthatóvá. A munkám során kerültem közelebb a politikai élethez, és sokak biztatására jelentkeztem jelöltként erre a megmérettetésre, mert hiszem, hogy jól előkészített politikai döntésekkel és felkészült szakemberekkel még visszafordítható folyamat lehet az erdélyi magyarság lemorzsolódása.

– Milyen szakmai tapasztalattal, tudással rendelkezik?

– Alapvégzettségem alapján jegyző vagyok, melyhez társul egy másoddiploma a Budapesti Corvinus Egyetemen elvégzett Európa-szakértő szakon. Iskolás éveim óta érdekel és foglalkozom is környezetvédelemmel, a fenntartható fejlődés körébe tartozó kérdésekkel, így mindkét szakdolgozatomat ebben a témában, pontosabban hulladékgazdálkodásból és megújuló energiák felhasználásából írtam. Büszkén tudom magamének a Magyarországon elsőként fejlesztett nagyobb szélerőműparkot, melynek előkészítő munkálataiban a kezdetektől, még főiskolásként részt vettem, később ennek a társaságnak az ügyvezető igazgatója voltam Budapesten. Nemzetközi energetikai projektekben és ingatlanberuházásokban vettem részt, hazaköltözésem után pedig egy dán befektető megbízásából zöldmezős beruházásként vittem végig egy ma már működő és 150 munkást foglalkoztató gyár megépítését Marossárpatakon. 

A szakmai vízválasztó a kislányom születése volt, hiszen a vele töltött 2 év után vállaltam szerepet a bukaresti központi adminisztrációban és lettem a Környezetvédelmi Alap igazgatója, később az Országos Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság elnöki kabinetvezetője. Ebből a szerepkörből tértem vissza Maros megyébe, Marosvásárhelyre, Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnökének felkérésére. Azt gondolom, hogy Bukarestben csak úgy lehet képviselni egy közösséget, ha annak minden problémáját személyesen látom és hallom, nem pedig mások elmondása nyomán. Jelenleg elnöki tanácsadóként főként a szakterületemhez tartozó megyei projektekkel – mint az integrált hulladékgazdálkodási rendszer újragondolása – vagy a szakmai befektetőkkel való kapcsolattartással foglalkozom.

– Milyen szakbizottságban, törvény-előkészítő munkában venne részt? 

– Úgy érzem, hogy a nemzetközi üzleti életben szerzett tapasztalat, valamint a romániai közigazgatási ismereteim alapján leginkább a gazdasági, vidékfejlesztési, mezőgazdasági és környezetvédelmi bizottságok valamelyikében tudnék helytállni.

– Milyen változtatásokat lát szükségesnek az RMDSZ-frakciók, képviselők és szenátorok munkájában? 

– Jó mondásnak tartom, hogy a pálya széléről könnyű bekiabálni, éppen ezért én magam nem arra szeretnék koncentrálni, hogy esetleg melyek voltak a múltban elkövetett hibák, hanem sokkal inkább szeretnék nyitottan, a közösségi igényeket meghallgatva és megértve, jövőbe tekintően politizálni.

 

Novák Csaba Zoltán

– Milyen indíttatásból, kinek az ösztönzésére jelentkezett erre a feladatra?

– Neveltetésem, szocializációm révén úgy gondolom, hogy minden egyén felelős a szűkebb vagy a tágabb értelemben vett közösségéért is. Amikor az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete felkért arra, hogy vállaljak szerepet a szövetség közösségszervező és önkormányzati munkájában, úgy értelmeztem, hogy a szakmai tudásomat és emberi tartásomat kell a helyi közösség szolgálatába állítanom. Most a parlamentben való jelenlétre érkezett felkérés az RMDSZ nyárádszeredai és marosvásárhelyi szervezetei részéről. Ezt megtisztelő és rendkívül felelősségteljes kihívásnak tekintem. Bízom abban, hogy az elmúlt 20 év során szerzett szakmai tapasztalatokat tovább tudom vinni, és egy másik szinten tudom kamatoztatni. Ugyanakkor azzal a feltétellel és kéréssel vállaltam ezt a jelölést, hogy az előző generáció tapasztalatát, helyismeretét adja tovább az új generációnak, hogy azt tovább lehessen kamatoztatni.

– Milyen szakmai tapasztalattal, tudással rendelkezik?

– Az RMDSZ-nek mint kisebbségvédelmi szervezetnek két nagyon fontos, egymással kölcsönhatásban levő szakterületen kell tevékenykednie: szakpolitika és magyarságpolitika. Úgy kell részt venni a román politikai életben, hogy az általa képviselt közösség (jelen esetben a romániai magyarság) érdekeinek megfelelő törvények, jogi keretek határozzák meg az ország gazdasági, társadalmi, politikai, szociális életét. Ugyanakkor nagyon fontos a közösségépítés és a magyar ügyek melletti politikai lobbitevékenység is. 1996-től kezdődően az oktatási rendszer (az óvodait leszámítva) minden szintjén tevékenykedtem, oktattam, ismerem a rendszer problémáit, hogy melyek azok a területek, ahol változtatni, javítani kell. A magyar szórványvidékek oktatási hálózatának újjászervezését például már holnaptól el kellene kezdeni, vagy folytatni ott, ahol már elkezdődött. Az elmúlt évek során több szakpolitikai testületben is részt vettem Bukarestben, doktori tanulmányaim színhelyén, szakmai tevékenységem révén pedig ismerem a romániai magyarság 1918 utáni életének összes jellemzőit, problémáit. Ezt a tudást kitűnően lehetne kamatoztatni az említett magyarságpolitikai szakterületen. Tisztában vagyok ugyanakkor azzal is, hogy, mint minden feladat vagy szakmai kihívás, ez is egy állandó tanulási folyamatot feltételez. Ebbe a munkába is bele kell tanulni, és meg kell tanulnom ezen a téren is kamatoztatni a tudá-somat.

– Milyen szakbizottságban, törvény-előkészítő munkában venne részt?

– Az RMDSZ tevékenysége a törvényalkotó munkában csak akkor lesz sikeres, ha a különböző szakterületekről érkező emberekkel képes lesz válaszokat, megoldásokat találni a különböző problémákra. Az oktatási-nevelési és kulturális szakterületen, szakbizottságban kívánok tevékenykedni. Az oktatás és a kultúra erejében hiszek, abban, hogy Erdélynek, a Székelyföldnek, Maros megyének, a magyar közösségeknek csak akkor van esélye sikerrel venni a globalizált világ akadályait, kihívásait, ha egy kellően megalapozott és felépített, jó minőségű, magas képesítést biztosító oktatási rendszert, modellt tud kiépíteni magának. Ez garantálná majd a jövőben a versenyképességet a munkaerőpiacon, a gazdasági életben és a közösségi összetartozást. 

– Milyen változtatásokat lát szükségesnek az RMDSZ-frakciók, képviselők és szenátorok munkájában?

– A kilencvenes évektől, az első kormányzási ciklus kezdetétől az volt az RMDSZ egyik erőssége, hogy a különböző kormányzati és önkormányzati szakterületekre jól képzett szakpolitikusokat delegált. Ezt a jó hagyományt tovább kell vinni. Az elmúlt évtized demográfiai, gazdasági, politikai, ideológiai változásai ugyanakkor új kihívások elé állították a romániai magyarságot. Ezek megválaszolásában, az emberekkel való kapcsolattartásban, a közösségépítésben aktívab-baknak kell lennünk, és Maros megye esetében a különböző szintek (önkormányzatok, megyei, municípiumi vezetés, parlamenti képviselet) közötti kapcsolatokat, együttműködést újjá kell szervezni.